KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/december
MŰVÉSZMOZI
• Földényi F. László: Mozisirató Újhullámok után
• Harmat György: A sorsüldözött sátán és a felelőtlen angyal Citti és Davoli a Pasolini-filmekben
• Nagy V. Gergő: Lomha svenk Abel Ferrara: Pasolini
• Hirsch Tibor: A zseni, akinek nem akaródzik feltámadni Eisenstein Mexikóban
• Szalkai Réka: ¡Que viva Eisenstein! Beszélgetés Peter Greenaway-jel
FILM + ZENE
• Ádám Péter: Az utca királynője Édith Piaf 100
• Géczi Zoltán: Egyenesen a gettóból Hip hop és film: Straight Outta Compton
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Távoli képek, csendes életek Tajvani hullámok – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Takács Ferenc: „Lajos, te maradj ki a történelemből!” Anyám és más futóbolondok a családból
• Gelencsér Gábor: Túlélet Hajnali láz
• Kránicz Bence: A mosónő érzékisége Szerdai gyerek
• Kovács Bálint: Valaki éjszakára Az éjszakám a nappalod
FILMISKOLA
• Soós Tamás Dénes: „Korlátok helyett mértéket állítani” Beszélgetés Aczél Petrával és Antalóczy Tímeával
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Kisiklott hétköznapok Gdynia
• Szabó Ádám: Nőt és gyereket soha Sitges
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Mindörökké tizenkettő R. L. Stine: Libabőr
• Jankovics Márton: A képzelet szökevényei Rob Letterman: Libabőr
KÖNYV
• Zalán Vince: Api könyve Jankovics Marcell: Lékiratok
• Kelecsényi László: Lexikon gyanánt Gelencsér Gábor: Forgatott könyvek
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Bukarest árnyai Árnyak/Umbre
KRITIKA
• Varró Attila: Írás a falon 007 Spectre – A Fantom visszatér
• Baski Sándor: Tavaly Svájcban Ifjúság
MOZI
• Teszár Dávid: Ragyogó nekropolisz
• Barkóczi Janka: Cowboyok
• Kolozsi László: Kosok
• Kovács Kata: A kórus
• Baski Sándor: Login
• Tüske Zsuzsanna: A szerelem útján
• Forgács Nóra Kinga: A tengernél
• Kránicz Bence: Az ételművész
• Sepsi László: Szemekbe zárt titkok
• Vajda Judit: Újra együtt
• Sándor Anna: A kis herceg
• Varga Zoltán: Rendkívüli mesék
• Simor Eszter: A szüfrazsett
• Varró Attila: Az éhezők viadala – Kiválasztott
DVD
• Pápai Zsolt: Ex Machina
• Czirják Pál: Rettegett Iván I–II.
• Varga Zoltán: Torrente Gyűjtemény
• Fekete Martin: A WikiLeaks-botrány
• Soós Tamás Dénes: Sötét helyek
• Kránicz Bence: Tökéletes hang 2
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bergman-jelenetek

Gelencsér Gábor

Jelenetek egy házasságból (Scener ur ett äktenskap) – svéd, 1972. Szereplők: Liv Ullmann, Erland Josephson. Forgalmazó: RTL Filmklub. 167 perc. Jelenetek a bábuk életéből (Ur marionetternas liv/Aus dem Leben der Marionetten) – német, 1979/80. Szereplők: Robert Aztorn, Christine Buchegger. Forgalmazó: RTL Filmklub. 104 perc.

 

A szinte zárt rendszert alkotó hatalmas Bergman-életműben különösen szoros kapcsolat fűzi egymáshoz a Jelenetek egy házasságból és a Jelenetek a bábuk életéből című filmet. Az eredetileg hatrészes tévésorozatnak készült Jelenetek egy házasságból első epizódjában tűnik fel a főszereplők látszólag kiegyensúlyozott kapcsolatát ellenpontozó baráti pár, amint a kölcsönös gyűlölet és megvetés lemeztelenített, kontrollálatlan állapotában lelkileg gyilkolják egymást. A Bábuk…-at ennek a házaspárnak a sorsa ihlette, vagyis nem a még elfedett, nem is az épp kirobbanó, hanem a már „beállt” válság állapota: mi következhet ezután? Nem véletlen talán, hogy egy eredetileg eleve sorozatként elképzelt mű folytatása, egyik epizódjának kifejtése teremt ennyire szoros motivikus kapcsolatot az életműben (ahogy az sem, hogy Bergman épp a Jelenetek egy házasságból főszereplőit lépteti fel újra harminc évvel későbbi utolsó filmjében, a Sarabande-ban.) Paradox módon azonban mindez ezúttal inkább csak külsődleges, már-már esetleges kapcsolat; a két Jelenetek…-nél számos egymáshoz közelebb álló filmet találhatunk a rendkívül gazdag életműben.

Az első Jelenetek… témája és stílusa egyaránt hétköznapiságával, egyszerűségével tüntet, ezzel szemben a második épp ellenkezőleg, felfokozottságával és szélsőségességével. Az előbbiben Bergman banalitásokból épít katedrálist, az utóbbiban ellenben mintha szándékosan túlesztétizálná magát: korábbi fogásait halmozza, keveri, fokozza végletesen és a végletekig. A házaspár világa (és sorsa) ismerős és nyitott, a „bábuké” megközelíthetetlen és zárt. A korábbi filmben Marianne és Johan a nézővel együtt fedezi fel, majd szembesül kapcsolatuk törékenységével, amelynek nincs semmiféle mély pszichikai, társadalmi, netán teológiai vagy filozófiai oka. Még csak nem is a polgári világ elidegenedettsége van a háttérben (noha a szereplők hangsúlyosan jómódú, sikeres értelmiségiek), csupán a mindennapok rutinja, apró megalkuvásai mögött bomlasztó rossz közérzet, s nem utolsó sorban az ezzel való szembesülés, a változtatni akarás igénye, még ha ez töréshez, szenvedéshez vezet is. Meg katarzishoz – ahogy legalábbis a film befejezése, megint csak magától értetődő egyszerűséggel, sugallja.

Mindehhez képest a Jelenetek a bábuk életéből a „negatív lenyomat”: Isten csendje után az emberé. Katarzis helyett gyilkosság, szeretetkapcsolat helyett néma bezáródás – esztétikai értelemben is. Marianne és Johan története intenzív és koncentrált, de ugyanakkor már-már dokumentarista közvetlenségű. Katarináé és Peteré ezzel szemben tagolt, epizodikus és rendkívül elvont. A történet tétjét veszti, amikor in medias res a gyilkossággal kezdődik, így az ezt követő időfelbontásos szerkezet nem a drámának, hanem a (pszicho)analízisnek kedvez. Dramaturgiailag ezt erősítik az önmagukban részletesen kidolgozott epizódok (így a homoszexuális barát karakterrajza), s a Bergman-filmekből egyébként ismerős monológok is (közvetlenül a kamerába felolvasott vagy tükör előtt elmondott levelek, vallomások, diktálások). A szintén ismerős álomjelenetekben pedig ezúttal nem átlépnek a szereplők egy másik valóságba, hanem jóval inkább kilépnek belőle (jellemző módon a férj azt álmodja, hogy álmodik). Bergman modernista korszakának meghatározó jegye stílusának absztrahálódása – a Jelenetek a bábuk életéből azonban inkább steril mű. A korábbi film emberekről szól, a későbbi viszont – valóban – bábukról.

Extrák: Filmográfia; Bergman-életrajz; képgaléria; előzetes; Báron György Bergman-portréja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9903