KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Marlon Brando

Orfeusz alászállt

Molnár Gál Péter

Élettörténete csupa botrány. Következetes, megbotránkoztató lázadás. Nyolcvanéves korában elhunyt Marlon Brando, sokak szerint az amerikai filmtörténelem egyik legnagyobb színésze.

 

Angyalarcú, izmos fiú blue jeansben, T-shirtben. Utóbb 200 kilós szörnyeteg. Ez színészi kezdő- és végpontja. A térben kiterjedt test a gőg kóros elhatalmasodása. Hiányzott volna belőle a tetszésvágy a behízelgésre szakosodott művészeti iparágban? Elfogadtatta alaktalanságát. Visszautasító zárkózottságát. Mind ritkábban mutatkozott nyilvánosan. Tahiti mellett megvásárolt egy szigetet: öntörvényű királyságában zsarnokoskodott. Mind kisebb szerepeket vállalt mind nagyobb gázsiért és százalékos bevételi részesedésért. Visszautasított olyan szerepeket is, mint a Lawrence of Arabia (1961), de megjelent Selma, Alabama és Washington utcáin polgárjogokért tüntető szabadságmenetekben (1965). Eljátszotta ritka tv-szereplései egyikeként George Lincoln Rockwellt, az Amerikai Náci Párt megalapítóját: a tízperces szereplésért fölvette az Emmy-díjat (1979). Játszott apartheid-ellenes filmben. Tüntetett és beszédeket tartott a zsidók, a négerek, az indiánok, a szegények egyenjogúságáért. Megalapította és pénzelte az Amerikai Indián Mozgalmat. A Coppola rendezte (és részben írta) Keresztapáért (1973) kapott Oscar átvételére maga helyett az indián lány Sasheen Littlefeathert küldte, aki az ünnepségen felolvasta Brando politikai kiáltványát az indiánok felszabadításáért. Washingtonban letartóztatják az indián tüntetőkkel együttműködésért. Élettörténete csupa botrány. Következetes, megbotránkoztató lázadás. Antikapitalista milliárdos. Magánélete pusztító tornádókkal teli. Nemcsak másokat kerget öngyilkosságba: önmagát is rombolja alaposan.

A tekintetéből sugárzó magány-táplálta megvetés, a méltóságában megőrzött emberi szépség, dacos önmagára utaltság. A szörnyeteg ifjúkori arcmásának szája körüli dacos vonások már a pillangóban sejtetni engedték az elhájasodott aggkori hernyót.

Alapállása kezdetektől: szembefeszülés a világgal. Elhanyagoltan jár. Borotválatlan. Munkásruhát szed magára: fekete bőrzakó, trikó, cejgnadrág. Lázad minden ellen, ami rabságba tapaszt. Anarchista szabadságharcos. Magas homlokát feltartva is leszegett fejűnek rémlik. Dacos sértettséggel magába zárt. Motyogva beszél, jóllehet egyetlen klasszikus filmszerepében, a Julius Caesart temető sírbeszédben az angol Shakespeare-színészet nagymestere, John Gielgud (Cassius) mellett sem vallott szégyent ékesszólásával. Lázad. Kívül áll. Viselete, érdes magatartása, öltözködési és modorbéli külsőségei divatot terjesztettek. Egy nemzedék amorf társadalmi ellenérzéseiről szóltak, a ’68-as diáklázadásokhoz vezető undorodó elégedetlenségekről adtak híradást.

Brando nemcsak slamposságban és borostájában különbözött. Zárkózott világundora nem a sikertelenek és kívül rekedtek savanyúsága volt.

Omahában született 1924 április 3-án. Meghalt tüdődaganatban Los Angelesben, 2004 július első napján. Apja kereskedelmi ügynök. Művészhajlamú anyja fest, ír, Omaha helyi amatőrszínjátszóinak egyike, 1928-ban együtt lép fel Henry Fondával egy O’Neill-darabban. A 16 éves Marlon Minnesotában a Shattuck Military Academy hallgatója. Nem lesz katonatiszt: kicsapják a megfékezhetetlent.

Zenélni kezd. Gitározik. Csatornázási munkán dolgozik hat hétig. Kőműves néhány hétre. 1942-ben liftkezelő hat napig New Yorkban a Best & Company felvonóján, de volt éjjeliőr is. Színiiskolásként elvállalt bármiféle alkalmi munkát. 1943-ben John Gassner színésztanár neveltjeként a Dramatic Worskshopnál kis szerepeket játszik. Az amerikai emigrációban is nagyhírű német rendező, Erwin Piscator növendékeként Hauptmann Hannele mennybemenetele című darabjában, valamint a Szentivánéji álomban. Az év nyarán Long Islandon részt vesz a Dramatic Workshop munkájában. Manhattanben Stella Adler tanította színészmesterségre, a kiterjedt Adler-család tagja. Adleréknek amerikai szabadalmuk volt a Sztanyiszlavszkij-rendszer alkalmazására. Lee Strasberg Színész Stúdiója erre a színház-filozófiai alapra terpeszkedett: megkeresendő minden szerep minden helyzetének és mondatának életbeli igazsága. Híres eredményei ellenére Lee Strasberg valószínűleg hamis próféta volt. Stella Adler pedig valószínűleg az egyik legrosszabb színészpedagógus, noha számos jeles tanítvánnyal dicsekedett. Talán csak Paula Strasberg lehetett nála rosszabb, egyszersmind színházi szélhámos. Laurence Olivier ijesztőket írt róla Marilyn Monroe-val való forgatása alkalmából: „Paula nem értett semmihez, nem volt sem színésznő, sem rendező, sem tanár, sem tanácsadó (…) egy tehetsége viszont volt: tudta, hogyan kell hízelegni Marilynnek.” Lee Strasbergről Olivier nem kisebb malíciával szól: „többet ártott, mint használt tanítványainak, és befolyását az amerikai színházra is rosszul alkalmazták (…) A fiatal amerikai színészekben képzés vagy alapozás helyett fájdalmas űr maradt.” Marilyn meg Brando voltak az iskola reklámemberei. Noha Brando a Férfisors (1950) című filmben eljátszott hadirokkant-szerepért teljes hónapra beköltözött egy kórházba tolókocsival gyakorlatozni a bénák mozgását, valószínűleg nem a kórházfolyosói elmélyedéstől lett jó az alakítása. Adler ellenőrzése alatt komolyan veszi a színészmesterség tanulását. Megtanul sminkelni. Vonzódik a parókák használatához, a külföldi akcentusokhoz, belekezd filozófiai tanulmányokba, Nietzsche önéletrajzát olvassa, tanul franciául, táncolni, vívni és jógázni. Tudatosan figyeli az emberi magatartásokat, a jellemeket leleplező taglejtéseket.

Ügynöke Maynard Morris elhajtja Rodgers és Hammerstein színészi meghallgatására. Szerződéshez jut heti 75 dollárért. Egy norvég emigráns idősb fia – Nels – szerepében bemutatkozik a Broadwayn, a John Van Druten írta Mamára emlékezem 713 előadásában a Music Box Theaterben (1944. október 19. – 1946. június 29.).

Edit Van Cleve, az idősebb színész-ügynöknő felkarolja. 1946 februárjában tizenhat előadást játszik a Belasco Theatre-ben: Maxwell Anderson: Truckline Cafe című darabját Harold Clurman rendezi (Stella Adler akkori férje). A rövidéletű előadás producere Elia Kazan. Első főszerepe (a szerelmes Marchbanks) Bernard Shaw-nak a Cort Theaterben (1946 márciusában ) bemutatott Candidájában. A címszerepet a producer Katharine Cornell játszotta. A Broadway-bemutató után Chicagóba is elutaztatták a produkciót.

Lényegesen nagyobb siker (120 előadás) a Kurt Weill kísérőzenéjével „A Szabad Palesztináért Liga” produkciójában játszott Ben Hecht-darab A Flag Is Born előadása. Az Adler-család feje, Luther Adler rendezi, valamint játszik benne Celia Adler és Luther Adler Jiddis Színházának lengyel férficsillaga, Paul Muni.

Jean Cocteau A kétfejű sasának Broadway előtti körutaztatásában Jean Marais szerepét játssza Brando, de amire a produkció megérkezik a Broadway-re, már Helmut Dantine vette át a szerepet.

Elia Kazan ráosztja első színházi főszerepét az Ethel Barrymore Színházban: a lengyel bevándorlott Stanley Kowalski nyers, állati erotikája ütközik meg a Jessica Tandy-alakította arisztokratikus Blanche Du Bois-val. Tennessee Williams drámáját, A vágy villamosát 1947. december 3-tól két teljes éven át játssza, 855-ször. Ezzel befejeződik színházi pályája – kivéve, hogy 1953-ben egy nyári turnén megmutatja G.B. Shaw Hősök című vígjátékának bolgár Bluntschli kapitányát, a Csokoládékatonát.

Négy egymást követő évben jelölik a legjobb férfialakításért kiadott Akadémiai díjra: Kowalski a megfilmesített Tennessee Williamsben, de az Oscart a színészileg is fonnyadt babérú Vivien Leigh kapja helyette (1951), a primitív vadember, a mexikói parasztforradalmár Pancho Villa szerepét a John Steinbeck írta Viva Zapata! (1952), Antoniust a Julius Caesarban (1953), Terry Malloyt A rakparton szállítómunkásában (1954).

Viharos magánélet. Három feleség. Az 1917-ben született Movita Castenada (1960-1968) már Clark Gable mellett is játszott a Bounty-lázadás 1935-ös változatában. Ugyancsak színésznő az 1934-ben született kelet-indiai angol Anna Kashfi, akitől két év után elválik (1957-1959). Brando a Lázadás a Bounty fedélzetén (1959) remake-jében Fletcher Christian első tiszt. A forgatás melléktermékeként feleségül veszi a bennszülött lányt játszó maori születésű 21 éves Tarita Teriipiát. Két gyermekük: a fiú Tehito (1962) és a lány Cheyenne. Kilenc gyermek. Más forrás szerint tizenegy.

1990-ben Christian Brandót letartóztatják, mert féltestvére barátját, Dag Drollet-et lelőtte, mivel rászoktatta a kábítószerre Cheyenne-t. Többévi börtönre ítélik. A tárgyalást közvetíti a Court TV. Öt évvel később Cheyenne Brando felakasztotta magát. A most 43 éves Maria Christina Ruiz nem volt felesége, csak házvezetőnője. 14 év alatt három gyermeket szült Brandonak.

A Désirée (1954) felvételei között közölte, Napoleon jelmezében a Joseph Bonapartét játszó Cameron Mitchell, miszerint ő triszexuális.

Homo-, bi-, vagy tri-szexuális: Brando rendszerint a szereposztás szerint szeretett. Munka közben a szerep összemosódott a személyiséggel. 1961-ben saját rendezésében leforgatja A félszemű Jack című westernt. Brando benne Rio Kid. A női főszerepet, Louisát, a 25 éves mexikói Pina Pellicer játszotta. Rendező összeszövődött színésznőjével, aki később öngyilkos lett. Pater Manso, Brando életrajzírója szerint a színész valószínűleg fél tucat öngyilkosságért felelős.

Szerelmes szerepkörre lett kijelölve. Beleszámítva vad agresszivitását. Engedetlenül be is töltötte a szerepkört. A maga értelmezésében. Kezelhetetlenül igényes volt forgatókönyvekkel, rendezőkkel, partnerekkel. Több szerepet visszautasított, mint amennyit elvállalt. De ha elvállalta, a teljességnél kevesebbel nem érte be. Fenyegetően baljós alakja lett az amerikai filmnek. Nemiséggel telítettek alakításai. És nem feltétlenül a leforgatása és bemutatása idején pornografikus határon fogalmazó Az utolsó tangó Párizsban (1973) aznap meghalt feleségét a szoba padlóján változatos nemi aktusokkal feledtető Pauljának szerepében, de az Apokalipszis most (1979) őrült Walter E. Kurtz ezredeseként, Don Vito Corleoneként A Keresztapában (1972), vagy a Dr. Moreau szigete (1996) újraforgatott horrorjában, mint bűnöző Max A leszámolásban (2001).

Tudta: mit ér, és mennyit ér. A Superman (1978) Jor-El tudósát, a címszereplő apját négy napos forgatással 3,7 millió dollárért és a bevétel 11 %-ért játszotta el. Mindig megérte a pénzét.

A Benedek László rendezte A vad egy motorbiciklis banda vezéralakja, Johnny Strabler fekete bőrszerelésében (1953). Divatot csinált öltözködésével.

A Guys and Dolls (1955) megfilmesített Broadway-musicalban – ahol Obaldia „Sky” Masterson szerencsejátékosként beleszeret az Üdvhadsereg kornétásának lányába – Frank Sinatrával táncolt-énekelt. A Teaház az Augusztusi Holdhoz (1956) Sakini hiroshimai vígjátéki szolgát játszotta. A Sayonara (1957) Japánban állomásozó amerikai repülőstiszt Pillangókisasszony-története, aki a koreai háború idején feleségül vesz egy japán lányt. (Ötödször jelölik érte Oscarra a legjobb színész kategóriájában.) Az oroszlánkölykökben (1958), a megfilmesített Irving Shaw-regényben kiszőkített hajjal Christian Diestl náci hadnagy. Az Orfeusz alászáll (1959) hőse a New Orleans-i gitáros, kígyóbőrkabátos, társadalmon kívül tengő-lengő fiú.

Arthur Penn A vadászat (1966) filmjében Calder sheriff a lincselés ellen a törvényt akarja érvényesíteni, a tömeghisztériával szemben a józan alkotmányt védelmezi. Szerencsétlenül jár Sophia Lorennel együtt a Chaplin-rendezte Hongkongi hercegnőben (1967).

Hatszor jelölték Oscarra. Kétszer megkapta: A rakparton és A Keresztapa alakításaiért. Túl a nyolcvanon befejezte életét. Folytatódnak botrányai. A régi, titkos szeretők közül bejelentkezett Irene Papas, görög tragika. Örökbefogadott lánya is feltűnt. A műsornak nem lett vége a temetéssel. Zajlik tovább Marlon Brando magánélete. Vajon meddig tart majd filmutókora?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 18-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1793