KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/február
NEOWESTERN
• Varró Attila: Nem nőnek való vidék Női westernek
• Roboz Gábor: A halál torkában A visszatérő
• Baski Sándor: Vissza a gyökerekhez Aljas nyolcas
KÉTARCÚ HOLLYWOOD
• Parragh Ádám: Bábok színpadán Charlie Kaufman
• Kárpáti György: Folytatása mindig következik Hollywoodi franchise
• Sepsi László: Galaktikus örökmozgó Star Wars: Az ébredő Erő
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás: „Kakukktojás voltam mindig” Beszélgetés Bereményi Gézával
• Pápai Zsolt: Festő a felvevőgéppel Zsigmond Vilmos (1930-2016)
• Kolozsi László: Az utolsó pillanatban Gondolj rám
• Teszár Dávid: A Kékarcú Isten tanítása Menla hagyatéka
• Schubert Gusztáv: Magyar átok Egy passió kálváriája
• Soós Tamás Dénes: Jobban teljesít Aranyélet
NŐI NAPLÓK
• Ádám Péter: Szolgák és urak Egy szobalány naplója
• Tüske Zsuzsanna: Nők keretben Joy és Carol
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Szoba kilátás nélkül Emma Donoghue: A szoba
• Vajda Judit: Az emberrablás boldogsága Lenny Abrahamson: A szoba
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ-filmek: Románia, Oroszország
KÍSÉRLETI MOZI
• Horeczky Krisztina: A táncfilm kezdetei A táncfilm kezdetei
ÁZSIAI PANORÁMA
• Stőhr Lóránt: Érzelem és érzelem Tajvani hullámok – 3. rész
KRITIKA
• Jankovics Márton: A nagy családegyesítés Férfiak és csirkék
• Andorka György: Portré három ülésben Steve Jobs
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Vérvörös cipellők Kegyetlen tánc
MOZI
• Huber Zoltán: Egy tökéletes nap
• Baski Sándor: A nagy dobás
• Teszár Dávid: A boldogság titka
• Kovács Bálint: A pince
• Forgács Nóra Kinga: Az én szerelmem
• Árva Márton: Emlékek őrzői
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család kirándul
• Soós Tamás: Creed – Apollo fia
• Sepsi László: Az 5. hullám
DVD
• Soós Tamás Dénes: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
MOZI
• Csiger Ádám: Barátság extrák nélkül
DVD
• Soós Tamás Dénes: Szeretet és köszönet
• Pápai Zsolt: Selma
• Gelencsér Gábor: Szirmok, virágok, koszorúk
• Kránicz Bence: A hamisító
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film

A bűn története

Harmat György

Berkes Ildikó és Nemes Károly könyve a legnépszerűbb műfajról.

 

Mint gondolati konstrukció, mint összefoglaló a bûnügyi film mûfajáról, mint filmtörténeti áttekintés megállja a helyét Berkes Ildikó és Nemes Károly munkája, ám megírt és megjelent mûként, az érdeklõdõ kezébe kerülõ könyvként, olvasmányként ezer sebbõl vérzik.

Helyes és „olvasóbarát” döntés volt például – különösen olyan imponálóan átfogó, alapos filmtörténeti ismeretekkel bíró tudósok esetében, mint A bûnügyi film szerzõi – némi elméleti alapvetés után magukra az alkotásokra „bízni” a mûfaj körülhatárolásának nehéz feladatát, a némafilmes kezdetektõl napjainkig terjedõ idõszak egyes darabjaiban megragadni a krimifilm kialakulását, jellemzõit, fejlõdését, változásait. A megvalósítás azonban több mint ellentmondásos.

Másfélszáz film rengeteg figurájának – a mûfajból adódóan – szövevényes cselekményének többségében részletes, mechanikus leírása az olvashatatlanságig fárasztó. (Még annak is, aki látta a filmes „példatár” nem csekély részét.) A filmismertetések szerény becslésem szerint is a kötetnek legkevesebb a felét teszik ki, így a befogadást alaposan megnehezítik. Itt bizony csak a rögös út lett volna járható: a „kötelezõ”, majd’ mindig egyforma történetfelmondás helyett az egyes filmekhez illõ sajátos formák megtalálása, a gondolatmenet szempontjából jelentõs momentumok kiemelése, a rövidítés.

A szerzõk mintha úgy vélnék: mivel a cselekmény a filmek formai oldalához tartozik, nem pedig a tartalmihoz, elmesélésük automatikusan formaelemzéssé válik. Miután ez nem következik be, az olvasónak az az érzése, hogy A bûnügyi film – a bevezetõjében deklaráltakkal ellentétben – a kelleténél kevesebb figyelmet szentel a formának, a szerkesztésnek, az eszközöknek. A kötet legizgalmasabb részei azok, amelyekben a formai vonatkozásokat nem kihüvelyezni kell a leírások sorából, hanem azok expressis verbis megfogalmazásra kerülnek: ilyen Hitchcock A kötél címû alkotásának példaszerû analízise vagy az Aki legyõzte Al Caponét gyerekkocsi-jelenete kapcsán tett jó néhány megfigyelés.

Mint már láttuk, a formaprobléma nemcsak az írás tárgyával, hanem magával az írással kapcsolatban is felvethetõ. Nagyigényûen teljes a nemzeti filmgyártások „krimiszempontú” számbavétele (legfeljebb a John Woo és Wong Kar-wai fémjelezte hongkongi „fekete film” hiányzik), dicséretesen széles körû a mûfaj átalakulásainak beillesztése a történelmi-társadalmi folyamatokba (még ha zavaróak is a túl direkt hozzárendelések: a Hágai Bíróságé és Pinocheté A tigris csókja címû filmhez stb.). Az írás minõsége azonban nem harmonizál a tartalmi igényességgel. A stílus többnyire nehézkes, nem mindig alkalmazkodik a magyar nyelv szabályaihoz, sajnos nem ritkák az efféle mondatok: „Tragikus hõssé nyilvánítás viszont a kellõ jelentékenység hiánya miatt nem lehetséges, még ha a bukás-pusztulás meg is hozza a közönség érdekének való megfelelését.”

Ezzel szemben a tárgyi tévedésre mindössze egyetlenre bukkantam (Stanislaw Mikulski nem Kloss kapitány után játszotta el az Egy taxisofõr halála egyik fõszerepét, hanem elõtte), a helyesírási hibáknak, névelírásoknak, tévesztéseknek, sajtóhibáknak azonban se szeri, se száma, szinte minden oldalra jut belõlük. Felsorolásuk jóval meghaladná jelen recenzió terjedelmét, így csak mutatóba néhány: Dillinger helyett Dilinger olvasható, Reagan helyett Reagen, Hosszú álom helyett A rossz álom, expozíció helyett expedíció, A gyûlölet 1994-ben készült, nem pedig 1964-ben (a 174. oldalon rosszul jelent meg, a 246.-on már jól). Miután az impresszumban nem szerepel sem a szerkesztõ (volt?), sem a lektor (volt?), sem a korrektor (volt?) neve, csupán a kiadói cégtulajdonosé, bírálatomat az vegye magára, akit illet.

A bûnügyi film ezzel a – hibásan megjelent – mondattal búcsúzik tõlünk: „S akkor már elérte a célját.” (Mármint a könyv. Mármint „elérte”.) Ha nem figyelmeztetnének lépten-nyomon a szûkebb és tágabb értelemben vett „formahibák”, biztos lennék benne, hogy elérte. Így vannak kétségeim.

 

Uránusz Kiadó, 2001.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2460