KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/március
ROCK-LEGENDÁK
• Géczi Zoltán: Az ember, aki nem volt hajlandó megöregedni David Bowie (1947-2016)
• Jankovics Márton: A sérülékenység krónikája Janis – A Janis Joplin-sztori
• Pernecker Dávid: Hozzáállás kérdése Don Letts dokufilmjei a punkról
MAGYAR MŰHELY
• Fazekas Eszter: Egy fényt, egy sugárt Magyar képmesterek: Hildebrand István
• Soós Tamás Dénes: Feketén fénylett Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Kővári Orsolya: „Mindenki a maga szintjén nyomorog” Beszélgetés Thuróczy Szabolccsal
• Bilsiczky Balázs: Darázsfészek Beszélgetés Nemes Gyulával
TŐZSDE-RULETT
• Kolozsi László: A kijózanodás kora Anti-kapitalista filmek
• Teszár Dávid: A piac törvénye Mennyit ér egy ember?
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ körkép: Délszláv filmek
• Huber Zoltán: Magukra találnak Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál
FRITZ LANG
• Várkonyi Benedek: Különös pár Fritz Lang és Thea von Harbou
• Martin Ferenc: A háború árnyai Fritz Lang hadjárata
FESZTIVÁL
• Orosz Anna Ida: Elsőfilmesek és veteránok Oscar-jelölt animációs rövidfilmek
• Mátyás Győző: A keresés filmjei Torinó
KÍSÉRLETI MOZI
• Nagy V. Gergő: A nagyság domborzata Grandrieux és a spirituális testiség
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Az ördög és Miss Jones Szuperhős-sorozatok a tévében
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Kutyából szalonna Joe Kelly: Deadpool Omnibus
• Kovács Marcell: Rizikós revízió Tim Miller: Deadpool
KRITIKA
• Pályi András: A test esete a szellemmel A test
• Varró Attila: Temetni jöttek Ave, Cézár!
• Baski Sándor: Közszolgálat Spotlight – Egy nyomozás részletei
• Pápai Zsolt: Dohos exteriőrök Indián
MOZI
• Baski Sándor: Egy háború
• Teszár Dávid: A Zarándok
• Schubert Gusztáv: Amnézia
• Árva Márton: Blue Lips
• Forgács Nóra Kinga: Short Skin – Szűkölő kamaszkor
• Vajda Judit: Minden út Rómába vezet
• Alföldi Nóra: Egy őrült pillanat
• Kovács Kata: Hogyan legyünk szinglik?
• Roboz Gábor: 400 nap
• Kránicz Bence: Viharlovagok
• Varró Attila: Farkas totem
• Tüske Zsuzsanna: A Fiú
DVD
• Kránicz Bence: Manglehorn – Az elveszett szerelem
• Pápai Zsolt: Kopp-kopp
• Soós Tamás Dénes: A szerencse forgandó
• Kránicz Bence: Gyalogáldozat
• Benke Attila: A kelletlen útitárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Harry Potter és az azkabani fogoly

A kviddics nemzedéke

Békés Pál

Az ötödik könyvnél, a harmadik filmnél járunk a Potter-projekt hibátlan tervszerűséggel folytatódik.

 

A Harry Potter-saga legújabb éneke megbízható, színvonalas, professzionális munka. Igazi meglepetéssel nem szolgál az első kettőhöz képest, ám valójában miféle meglepetésre is várna a sorozat közönsége? A Potter-rajongók arra vágynak, hogy a film minél hívebben kövesse a regény cselekményét, és ezt kívánja a szerző is, aki már a kezdet kezdetén kikötötte, hogy köteteinek történetvezetésétől a forgatókönyvek nem térhetnek el. Az új rendezőnek, a mexikói Alfonso Cuarónnak kötött pályán kell haladnia, elismerésre méltó, hogy filmje többnyire kikerüli az ismétlődések révén fenyegető unalom csapdáit – sőt, egyes hívek szerint e „harmadik ének” szebben szól az előzőeknél. Ebben talán az is közrejátszik, hogy a főszereplők szemlátomást kamaszodnak, és természetes sutaságuk üdítően hat a javarészt számítógépes virtuálbravúrokból összeillesztett világban.

Az azkabani fogoly történetében a korábbiakhoz hasonlóan az ősi és modern mitológiákból átemelt és a Potter-univerzumhoz hasonított elemek dominálnak; minden ismerős valahonnan máshonnan, és mégis otthonosan, természetesen illeszkedik a roxforti közegbe. A jól kivitelezett plágium nem büntetőjogi kategória, hanem szerzői erény; ismerős elemek összegyúrásával új világot hozni létre (új minőségről nem beszélhetünk) tiszteletre méltó teljesítmény. A rettenetes azkabani börtön – ahonnan eleddig csak egyetlen fogolynak sikerült megszöknie – az elbeszélés alapján erősen emlékeztet a rettenetes és valóságos Alcatrazra (melynek történetében szintén csak egy sikeres menekülés fordult elő), a szökevényt ábrázoló körözőplakátok a westernvilág seriff-hivatalokból ismert falragaszaira hajaznak, a menekülő nyomába szegődő iszonyatos dementorok Michael Ende Végtelen történetének lélekszívó lényeire – és így tovább. Azt meg talán fölösleges hosszan elemezni, hogy a filmben fontos szerepet játszó szellemkutya és vérfarkas úgyszintén import. Ehhez járul a technikai tökély – a hippogriff, e lóból és valami irdatlan ragadozómadárból összerótt jólelkű mitikus lény mozgása hibátlannak tűnik. (Noha a recenzesnek ehelyütt töredelmesen be kell vallania, a levegőbe beszél, hiszen még sosem látott testközelből lómadarat.)

A Harry Potter-sorozat sok izgalmat tartogat még a rajongók számára – igazi meglepetést talán már nem. Az igazi meglepetés maga a dolog. Az ötödik könyvnél és a harmadik filmnél tartunk. Mivel Rowling asszony hét kötetre és ugyanennyi filmre tervezi a szériát, nagyjából félúton járunk. Innen jó kilátás nyílik a múltra, az 1997-ben elkezdődött diadalmenetre és a belátható jövőre. Harry Potter a szemünk láttára növi ki magát egy nemzedék közös élményévé. A harmincnál is több nyelven egyszerre egy időben publikált kötetek, melyeknek megjelenését a média gerjesztette hisztérikus várakozás övezi (kötelező képes beszámolók a könyvesbolt előtt hálózsákban alvó rajongókról, akik a reggeli nyitáskor elsőként akarnak hozzájutni az áhított műhöz) világszerte máris százmilliók számára váltak meghatározó élménnyé. Ezt az élményt a fergeteges nézőszámot és bevételt produkáló filmsorozat megerősíti, megsokszorozza. A siker nem múlékony, nem egynyári és nem oly könnyen feledhető, mint a tavalyi ruhadivat. A Potter-projekt összességében körülbelül egy évtizeden át tart. A rajongók többsége gyerek, olyan életkorban van, melynek élményanyaga egy életen át elkíséri. A Potter-élmény a könyvek és a filmek összehangolt megjelenése miatt tökéletesen globalizált, a pekingi könyvesboltban éppen akkor vehetők kézbe az első példányok, mint a budapestiben, a londoni filmbemutató egy napra esik a kairóival és a moszkvaival.

A Potter-marketing nemzetek fölötti közösséget kovácsol, talán épp olyan erőset, mint egykor a Beatles. A mai ötvenesek Patagóniától Reykjavikig ismerik a Yesterdayt és ha netán eldúdolják, ifjúságukra emlékeznek, mely persze annyiféle volt, ahányan vannak, de a Beatles-dal közös keret. A nyolcvanas-kilencvenes években születettek számára talán a kviddics lesz a közös hívószó, talán a Potter-világ rekvizítumai alapján azonosítják majd nemzedéktársaikat, talán ez lesz a nyelv, melynek révén „félszavakból is megértik egymást”.

Ha e nemzedék tagjai, megvénülvén, gyermekkoruk legszebb élményeire gondolnak, álmukban fejük felett alighanem elröpül majd egy kecses lómadár.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1869