KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/március
ROCK-LEGENDÁK
• Géczi Zoltán: Az ember, aki nem volt hajlandó megöregedni David Bowie (1947-2016)
• Jankovics Márton: A sérülékenység krónikája Janis – A Janis Joplin-sztori
• Pernecker Dávid: Hozzáállás kérdése Don Letts dokufilmjei a punkról
MAGYAR MŰHELY
• Fazekas Eszter: Egy fényt, egy sugárt Magyar képmesterek: Hildebrand István
• Soós Tamás Dénes: Feketén fénylett Beszélgetés Lugossy Lászlóval
• Kővári Orsolya: „Mindenki a maga szintjén nyomorog” Beszélgetés Thuróczy Szabolccsal
• Bilsiczky Balázs: Darázsfészek Beszélgetés Nemes Gyulával
TŐZSDE-RULETT
• Kolozsi László: A kijózanodás kora Anti-kapitalista filmek
• Teszár Dávid: A piac törvénye Mennyit ér egy ember?
BETILTOTT VÁGYAK
• Kis Katalin: Hideg/meleg LMBTQ körkép: Délszláv filmek
• Huber Zoltán: Magukra találnak Budapest Pride LMBTQ Filmfesztivál
FRITZ LANG
• Várkonyi Benedek: Különös pár Fritz Lang és Thea von Harbou
• Martin Ferenc: A háború árnyai Fritz Lang hadjárata
FESZTIVÁL
• Orosz Anna Ida: Elsőfilmesek és veteránok Oscar-jelölt animációs rövidfilmek
• Mátyás Győző: A keresés filmjei Torinó
KÍSÉRLETI MOZI
• Nagy V. Gergő: A nagyság domborzata Grandrieux és a spirituális testiség
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Az ördög és Miss Jones Szuperhős-sorozatok a tévében
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Kutyából szalonna Joe Kelly: Deadpool Omnibus
• Kovács Marcell: Rizikós revízió Tim Miller: Deadpool
KRITIKA
• Pályi András: A test esete a szellemmel A test
• Varró Attila: Temetni jöttek Ave, Cézár!
• Baski Sándor: Közszolgálat Spotlight – Egy nyomozás részletei
• Pápai Zsolt: Dohos exteriőrök Indián
MOZI
• Baski Sándor: Egy háború
• Teszár Dávid: A Zarándok
• Schubert Gusztáv: Amnézia
• Árva Márton: Blue Lips
• Forgács Nóra Kinga: Short Skin – Szűkölő kamaszkor
• Vajda Judit: Minden út Rómába vezet
• Alföldi Nóra: Egy őrült pillanat
• Kovács Kata: Hogyan legyünk szinglik?
• Roboz Gábor: 400 nap
• Kránicz Bence: Viharlovagok
• Varró Attila: Farkas totem
• Tüske Zsuzsanna: A Fiú
DVD
• Kránicz Bence: Manglehorn – Az elveszett szerelem
• Pápai Zsolt: Kopp-kopp
• Soós Tamás Dénes: A szerencse forgandó
• Kránicz Bence: Gyalogáldozat
• Benke Attila: A kelletlen útitárs
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fonyó Gergely: Made in Hungaria

Ez az a sótörés?

Barotányi Zoltán

Zenés-táncos retró a hatvanas évekről, bambival, rokenrollal, Ki mit tud?-dal: talán igaz se volt, de szórakoztató.

 

Amikor néhány évvel ezelőtt Fenyő Miklós tollba mondta emlékeit Tasnádi István színműírónak, sejteni lehetett, hogy mindez nem volt hiábavaló. E sajátos, szubjektív oral history dokumentumból azután sikeres zenés darab kerekedett, mely bejárta az országot, s most elkészült egy film is, mellyel kapcsolatban egy dolgot kapásból le kell szögeznünk: az előzetes, részben súlyosan előítéletes várakozások nem kis részére rácáfolva meglepően szórakoztató, épkézláb, akár többször is végigszórakozható zsánerfilm született. A Made In Hungária nem akar mást, mint elmondani, sőt eldalolni egy tanulságos és szórakoztató (helyenként egyenesen a fantasztikumig nyúló) mesét – egy fiatal, tehetséges, Miki nevű srác történetét, aki Amerikából hazajön, és végül csók- és rakenroll-király lesz a mi kis szűkös szemétdombunkon.

A film persze a réges-régmúltban, minimum négy és fél évtizeddel ezelőtt játszódik – márpedig az efféle próbálkozásokkal kapcsolatban általában a történeti hűség legalább minimumát, szigorúbb megközelítés szerint meglehetős dokumentarista hűséget várhatnánk el. De hát lássuk be, ez még úgy ahogy sikerült a Megáll az időben – azóta sokkal inkább dívik a kortalan tanmese műfaja, ahol már nem a mikrotörténészek rigolyái, hanem a kötelező tanulság s a jó mulatság a fontos, s ha ehhez kell némi anakronizmus is, hát a fene bánja. Ráadásul e tekintetben még viszonylag jól is áll a Made In Hungária: a kötelező toposzok, a ©koda Feliciák, a Moszkvicsok, a Wartburgok, a kezdetleges tévék, az archív BKV-buszok, a társbérletek, a házibulik, a rendőrségi kínzókamrák (akarjuk mondani: fogdák) s a csatos Bambi nagyjából rendben is vannak, a korabeli szlenget meg ne várjuk el a maga tökéletességében – legalább egy magyar filmhez ne kelljen tolmács. Az egyetlen furcsa, de könnyen megszokható transzformáció az, hogy Fenyő utószülött slágereit áthelyezik abba a korba, amelyben azok – a film logikája szerint – autentikusan szólhattak volna. S ha aggódtunk is, most meg kell nyugodjunk: a Hungária-klasszikusok a többszöri felmelegítés ellenére is élnek ebben a kontextusban: dramaturgiai jelentőséggel bírnak, rendre a megfelelő helyen szólalnak meg – ráadásul az is kiderül, sokadszorra, hogy Fenyő szerzői/előadói pályafutásnak bizony vannak maradandó darabjai. S hogy a filmben így ülhetnek a képi, zenei poénok, azért sokat tett a stáb is, amely komolyan vette, hogy itt egy szigorú szabályok által korlátozott műfaji filmet fognak forgatni – s abban bizony klappolnia kell mindennek, a koreográfiának hibátlannak és székbe bilincselőnek kell lennie, a dalokat jól kell elénekelni, s megfelelő dózisban kell adagolni romantikát, erotikát, egzotikus korfestést, nagykanálnyi (ez esetben pártállami, rendőri, gumibotos, vízágyús) brutalitást, némi negédességet, és persze kötelező a happy end.

S hogy minden, vagy legalábbis többnyire minden klappoljon, szükség volt egy frissnek tűnő színészi stábra (itt szokott elvérezni a nosztalgikus retrómozik másik nagy csoportja...), s lőn! Szabó Kimmel Tamás rögvest remek választás a fiatal Fenyő szerepére: nagy biztonsággal formálja meg a meseszerűen kedves figurát, mocskos szájjal és romantikus udvarlás közben is meggyőző, lazán „blattolja” a Hungária-nótákat (igen, igen, a filmbéli zenekar tényleg eljátssza a betétdalokat – ami mostanság már haladó hagyomány). Fenyő Iván rutinosan hozza filmbéli ellenlábasát, Rönét, a mindenkit lehúzó dzsigolót, a rockmániás lumpenprolit – az ő alakítása kevésbé izgalmas, de így is rendben van. A Miki szerelmét, Verát alakító Kiss Tünde minimum üdítő jelenség, s bár szerepe csekélyebb, ugyanez mondható el a rosszfiú babáját játszó Valentin Titániáról is. A zenekart s a haverokat adó fiatal színészek reménykeltően játszanak (a nepper és életművész Brenner szerepében feltűnik még egy autentikus rockabilly-hős is: Egri Péter, a Mystery Gang énekes-gitárosa), de a filmet sok tekintetben a kisstílű, bunkó pártkatona szerepében valósággal lubickoló Scherer Péter, illetve a nagyobb szabású káderként pöffeszkedő Hegedűs D. Géza viszi a hátán (no meg a Miki szüleit játszó Vándor Éva és Dunai Tamás). Persze nem hibátlan film a Made In Hungária, néha megdöccen a dramaturgia, egyes jeleneteket és motívumokat oktalanul túlspiláznak. De mégis, tán először sikerült egy népszerű zsánert – az énekes-táncos filmmusicalt – magyarítani, örüljünk neki, hogy csak ennyi makulával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9700