KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rend őre

Baski Sándor

Ha-Shoter – izraeli, 2011. Rendezte és írta: Nadav Lapid. Kép: Shai Goldman. Szereplők: Yiftach Klein (Yaron), Yaara Pelzig (Shira), Yaara Pelzig (Nathanel). Gyártó: HOT / Laila Films. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 105 perc.

Izraelből többnyire csak azok a filmek jutnak el hozzánk, amelyek – a híradótudósításokhoz hasonlóan – a palesztin konfliktussal vagy a terrorizmus traumájával foglalkoznak. Pedig nem érdektelen az sem, milyen folyamatok zajlanak az izraeli társadalmon belül, milyen ellentétek

feszítik még az etnikai szembenálláson kívül. Nadav Lapid filmjéből, A rend őréből, az derül ki, hogy pont olyanok, mint a nyugati demokráciákat. Ha lehet hinni a rendező nyilatkozatának, Izraelben van a legnagyobb szakadék a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, ami az utóbbi réteget érthető módon frusztrálja. A rend őre, amelyet épp egy szociális tüntetéssorozat idején mutattak be, többek közt erre a helyzetre reflektál. A három részre tagolódó film második harmadában néhány radikális fiatal forradalmat hirdet

a gazdagok ellen, és hogy nyomatékosítsák szándékaikat, elrabolnak pár oligarchát.

A rendező nem ítélkezik a Vörös Hadsereg Frakcióra hajazó alakulat felett, inkább a megértés (az indulat okait illetően) dominál nála. A film első harmadában jóval több iróniával mutatja be egy anti-terrorista rendőri egység tagjainak mindennapjait. A magukat a rendszerből kirekesztettnek érző szubkultúrákkal ellentétben – a filmben feltűnnek még punkok, avantgárd művészek, anarchisták – ők büszke tagjai a társadalomnak. Életük a bajtársiasság, a homoerotikát súroló maszkulin rítusok és a leplezetlen fegyverkultusz köré szerveződik. A harc és az erőszak a természetes közegük, ha nem bevetésen vannak, akkor a vidéket járják, és „a Föld legszebb országát” csodálják. Egyszerű világképüket csak az zavarja meg egy pillanatra, hogy a terrorista túszejtők ezúttal nem arabok, hanem zsidók. A két történetszál aránytalan kidolgozottsága ellenére – a rendőrök hús-vér alakok, míg a lázadók sematikus figurák – a két világ találkozása a fináléban felkavaró hatású.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10939