KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Lillian Gish

Molnár Gál Péter

Február 27-én New York-i lakosztályában elaludt a 99 éves színész, akit egykoron „a némafilm first ladyjének” neveztek. Anyja is színészettel kereste meg két kislánya eltartását. Öt évesen színpadra kerül, Lillian baba becenéven közismert revüszereplő, turnézó társulatok könnyfakasztó szőkéje. Egy másik gyerekszínész – Gladys Smith (aki Mary Pickfordként elhíresül) bemutatja Lillian és Dorothy Gisht az amerikai mozi Homéroszának, David Wark Griffithnek. Lillian több mint 40 filmet forgat a mesterrel – beleértve az Egy nemzet születése, a Türelmetlenség, a Letört bimbók és Az árvák a viharban című klasszikus alkotásokat. Dorothy húga alakítja a komikus szólamot, Lillian a törékeny, mégis fékezhetetlen kislány, lírai bemutatására találta föl Hendrick Sartov a tüllelőtétes fényképezési modort a Szívek a világból-nál (1918).

A 20-as évek elején Lillian elhagyja fölfedezőjét. Az Inspiration Picturesnél a heti gázsin túl a pénztári bevétel 15%-át kapja. Hamarosan összezördül a céggel. Átszegődik a MGM-hez (1925). Itteni sikerei: Bohémélet (1926) King Vidor, A skarlát betű és A szél (1928) Victor Sjoström rendezésében. Beüt a hangosfilm. Átszerződik az United Artistshoz három filmre. Legelső, hangosított néma-alakítása a Paul L. Stein rendezte Egy romantikus éjszaka, benne a kikapós Habsburg hercegkisasszonyt alakítja. Ez ugyanis Molnár Ferenc A hattyú című vígjátékának félig hangos változata (1930). A hangosfilm körülihangoskodások elriasztják: két évtizednyi filmszínészet után 1933-ban otthagyja a stúdiókat (1933: Az ő kettős élete utolsó kamera előtti munkája – tíz évig szünetel, legközelebb majd Mia Farrow papája rendezésében forgat). Visszamegy a színpadra. Jed Harris rendezésében a Ványa bácsi Jelénája. Új színházi karrier indul. Korábban is mutatkoztak rajta a színészi elégedetlenség jelei: filmet rendezett Mary Ellen a városba jön (1920), főszerepben Dorothy húgával. A kópiák állítólag elkallódtak.

Írók kedvelik színpadi érzékenységét. O’Neill, Sinclair Lewis, Theodor Dreiser, George Jean Nathan, „minden idők egyik legtanultabb, legszellemesebb és legbefolyásosabb színikritikusa” pedig annyira kedveli, hogy feleségül kéri. Kosarat kap. („A jó feleség főállású munkakör. Karrier és házasság összeegyeztethetetlen.”)

Színházi pályafutását lezárja a 2030-as évek musicaljeinek slágereiből kötött A Musical Jubileum című potpourrival. Utolsó filmje egy gerontofil-szerelmi történet (Lindsay Anderson: Augusztusi bálnák, 1987) Sarah Weber – ezt játszotta Lillian Gish – nyárra házat bérel nővérével – ezt Bette Davies alakította. Udvarlója is akad a két öregasszonynak: Vincent Price.

Színpadon Moszkvában láttam. Városról városra tájolt egyszemélyes vetítettképes és filmbejátszásos showjával. Koncertjének címe: Lillian Gish és a mozi – A filmművészet 1900–28. „Múmiára vártunk – tudósítottam róla 1969 nyarán – Világos ruhájában, szőke, kicsit kislányos, középen elválasztott hajával közelről hatvannak mondanám, de arca nem ráncos. Karjai fedetlenek, húsa telt, az idős kor szeplői belepték bőrét. Jobb karját feje fölé emelve, kitalált, bájos ívben, igen szép karmozdulattal int a vetítőgépésznek: ebben van leheletnyi kényeskedés, de csak szemernyi.” Annabella szerpentintáncát, Méliès holdutazásának revüjét is utaztatta, nemcsak önmaga leánykorának filmszerepeit. Finom, művelt asszony vetítettképes előadást tartott a filmművészet őskoráról. Megkapó tény, hogy a bemutatott őskori lelet ő maga volt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1249