KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kopp-kopp

Pápai Zsolt

Knock, Knock – amerikai–chilei, 2015. Rendezte: Eli Roth. Szereplők: Keanu Reeves, Lorenza Izzo, Ana De Armas. Forgalmazó: ADS Service. 94 perc.

 

A szexuális vonzerejével előbb bűbájoló, majd az elutasítását követően terrorba kezdő, és áldozata kéjvágyát iszonyatba fordító nőstényördög a kortárs filmes szcéna gyakori vendége, az erotikus thrillerként nevesült bűnfilm-típus visszatérő alakja, akinek szereplésével hol jobban (Játszd le nekem a Mistyt!, Végzetes vonzerő), hol kevésbé jól sikerült filmek (Fullasztó ölelés, Gonosz, Zaklatás) sora készült. A színészként (Becstelen brigantyk, Piranha 3D) és rendezőként (Kabinláz, Motel) is dolgozó Eli Roth új munkája utóbbiak sorát gyarapítja.

A Kopp-kopp egy négy évtizedes B-mozi remake-je: az 1977-es – talán Haneke Funny Gamesére is hatást gyakorló – Halálos játékot a kevéssé ismert Peter S. Traynor rendezte, és impozáns szereplőgárdával bírt, a főhőst Cassavetes fétisszínésze, Seymour Cassel formálta meg. Ezzel együtt a film igazi barkácsmozi volt, némi „home made”-stich-hel, a hetvenes években tucatszámra születtek ilyesmi thrillerek, mint például a Wes Craven indulását jelentő Az utolsó ház balra (amely amúgy a Halálos játék közvetlen előzménye lehetett).

A Kopp-kopp nem indul rosszul, impresszív a kertvárosi jóléti unalom felskiccelése, továbbá Keanu Reeves remekül alapozza meg Evan, a bumfordi ideálapuka karakterét a nyitányban. A családja távozása után otthon egyedül maradt Evant megkísértő cicababák mutatkozása is bír némi izgalmassággal, annak ellenére, hogy itt már elrongyolt klisékkel dolgozik a rendező. A problémák a film második felében sokasodnak el, és egyrészt a feszültségkeltő effektusok setesuta használatából fakadnak (Roth-nak még olyan, más filmekben kiválóan működő ötleteket sem sikerült hatásosan rekonstruálnia, mint a lekötözött és fejhallgatóval ellátott alanynak a hangerő emelésével történő kínzása, ami pedig Joseph H. Lewis Big Combójában ragyogóan működött), továbbá a figurák gyenge pozicionálásából következnek. A fő gond az ezzel a filmmel, hogy a protagonista és az antagonisták egyaránt a thrillerműfajban honostól eltérő módon ábrázolódnak. A cselekmény előrehaladtával a protagonista nem megacélosodik, hanem egyre szárnyaszegettebbé válik, míg az antagonisták nem félelmetesek és tekintélyt parancsolóak, ellenkezőleg: infantilisek, irritálóak lesznek. Kivált az utóbbi súlyos hiba, a gonosznak ugyanis nem csupán a rémisztgetés a funkciója a thrillerműfajban, hanem az is, hogy a protagonistát felemelje, megnemesítse: a thrillerben az antagonistát nem szimplán romlottnak és öncélúan fertelmesnek, hanem delejezően – ha tetszik: vonzóan – rossznak kell megmutatni, akinek az ártalmatlanítása a győztes fél – tehát a protagonista – értékét is növeli. A Kopp-kopp alkotói ezt mintha nem tudnák, és félrekalibrálják a szereplők közötti veszedelmes viszonyokat. Így filmjük nem izgalmas, hanem riasztó, nem borzongató, hanem kínos.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/03 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12617