KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csendes amerikai Prágában

Iszlai Zoltán

A kémfilm – ritka kivételektől eltekintve – jól vagy rosszul megcsinált kémfilm marad. S mert a kémek és diverzánsok mindig a sötét háttérben működnek, okosabb közmegegyezéssel homályosnak elfogadni – a térből, időből minél jobban kiszakítani – üzelmeiket. Valószínűtlenségük miatt a kém- és diverzáns-históriák egyaránt súrolják a tragédia és a komédia határait. Döntő szerepet játszik nemcsak a leskelődő végzet, hanem az örökké kihívott – dramaturgiailag egyedül itt realizálható – véletlen is.

Graham Greene érezte a komikumát és a tragikumát az ingatag hírszerző-létnek. Így született a Havannai emberünk, illetve A csendes amerikai. Komikus hatást keltő hullakomoly melodrámát azonban (mások mellett) most Josef Mach a Senki nem tud semmit egykor zseniális filmrendezője készített a témából, a Prágában csendesen aknamunkálkodó amerikai ezredes kultúrattaséval a középpontban. Az idő: az 1946–1948-as koalíció zűrzavara.

Az álnok attasé, aki ekkor még nem láthatta az 1958-ban készült Rosemarie című híres filmet, ugyanazzal a magnetofonos módszerrel hálóztatja be a hálni szerető polgári politikusokat, miként Nittribitt kisasszony ágyban hírszerzősködött az ötvenes évek Nyugat-Németországában. Az ágyjelenetekben Barbara Brylska Nadja Tillernél többet mutat. Vonzó alakjával sem tudott azonban kárpótolni az absztrakt izgalmak elmaradásáért.

Jót mulattam viszont az ellenállóból kémelhárítóvá nevelődő történelemtanáron, akinek két teljes évig kellett gyanakodnia ahhoz, hogy rájöjjön – à la Karinthy Frigyes – nem ő az egyetlen szeretője őnagysága, a cigarettával gyilkoló kém- és kéj-hölgy életében. Ha ilyen hiszékenyek lettek volna – ott – a kémelhárítók, ma Csehszlovákia az USA ötvenkettedik állama.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 38-39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7941