KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/május
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Múltunk a beton alatt Magyar film, magyar idő – 1. rész
• Kelecsényi László: És akkor a Psota… Psota Irén (1929-2016)
• Babiczky László: Összhangzat és intuíció Beszélgetés Zányi Tamással
• Soós Tamás Dénes: 80 év derű Beszélgetés Csukás Istvánnal
ANDRZEJ ZULAWSKI
• Varga Zoltán: Lázas szerelmek balladái Andrzej Zulawski démonai
BRIT BŰNÖK
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal
• Roboz Gábor: Antihősök krónikái Ruth Rendell a moziban
TÁVOL-KELET
• Teszár Dávid: Kistigrisből nagy tigris Koreai film 2010-2015
• Géczi Zoltán: Renegátok sötét öltönyben Dél-koreai gengszterfilmek új hulláma
• Varró Attila: Nyolc milliméteres tűzerő Japán punkfilmek
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: Az unokák mozija Magyar Filmhét: kisjátékfilmek
• Orosz Anna Ida: A pálya szélén Magyar Filmhét: animációs filmek
• Csiger Ádám: A nagy shortolás Friss Hús Fesztivál
• Pintér Judit: Ciao Annamaria! Trieszt
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Egy bunkó újságíró naplója Daniel Kehlmann: Én és Kaminski
• Forgács Nóra Kinga: A múltam helyett a múltadban Wolfgang Becker: Én és Kaminski
KRITIKA
• Sepsi László: Putyin kedvenc videójátéka Ilya Naishuller: Hardcore Henry
• Soós Tamás Dénes: Két gyerek, négy kerék Tiszta szívvel
• Baski Sándor: Kitörési kísérlet Hurok
MOZI
• Baski Sándor: Mama
• Pazár Sarolta: A kommuna
• Forgács Nóra Kinga: Az alsó szomszéd
• Jankovics Márton: A lánykirály
• Vajda Judit: Bazi nagy görög lagzi 2.
• Simor Eszter: Gyilkos páros
• Tüske Zsuzsanna: A Főnök
• Alföldi Nóra: A szerelem gyerekkel jön
• Sepsi László: Cloverfield Lane 10
• Andorka György: Batman Superman ellen: Az igazság hajnala
• Varró Attila: A Vadász és a Jégkirálynő
• Kránicz Bence: A dzsungel könyve
DVD
• Bocsor Péter: Egyenesen Comptonból
• Gelencsér Gábor: Bizalom
• Soós Tamás Dénes: A harminchármak
• Gelencsér Gábor: Szegény gazdagok

• Kárpáti György: Szemmérték A FIPRESCI 90 éve
DVD
• Kránicz Bence: A válságstáb
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Életem Cukkiniként

Varró Attila

Ma vie de Courgette – francia-svájci, 2016. Rendezte: Claude Barras. Írta: Gilles Paris művéből Céline Sciamma. Kép: David Toutevoix. Zene: Sophie Hunger. Gyártó: Rita Productions / Blue Spirit Animations /Gébéka Films / RTS / France 3 Films. Forgalmazó: Vertigo Média Kft.. Szinkronizált. 66 perc.

 

Bár ezidáig úgy tűnt, a szüleiket vesztett kiskorúak traumatikus történeteit kizárólag Henry Selick párosíthatja sikerrel a hagyományos bábanimáció bumfordi bájával (James és az óriásbarack, Coraline), az idei cannes-i fesztivál egyik nagy kedvencét jelentő Életem Cukkiniként elsőfilmes rendezője, Claude Barras személyében színre lépett a trónkövetelő. Gilles Paris 2002-es gyerekregénye ugyan távolról sem kínál olyan nyomasztó mesevilágokat, mint Roald Dahl vagy Neil Gaiman: az alkoholista anya halálos balesete után árvaházba kerülő kis Icare („de jobb szereti, ha Cukkini-nak hívják”) azonban a hétköznapi életben is épp elég gonoszsággal, frusztrációval és fájdalommal szembesül, hogy aztán saját kreativitása és százféle érzelmi sérüléstől szenvedő gyerektársai segítségével felülkerekedjen rajtuk, sőt nem csak első szerelemre, de új családra is találjon a stoptrükk-világban.

A forgatókönyvet jegyző Céline Sciamma (Tomboy, Csajkor) eddigi életműve alapján Cukkini sorsa jóval sötétebbnek ígérkezne, a francia rendezőnő azonban ezúttal nem terelte kedvelt gender-kátyúi és generációs szakadékai felé tízéves hősét, sőt kiskamasz közössége is inkább egyfajta jótékony terápiás csoportként kezeli a tagok problémáit, ahelyett, hogy súlyosbítaná őket. Az Életem Cukkiniként bájos humorával és töretlen optimizmusával éppúgy kilóg a Sciamma-univerzumból, mint a Selick-féle szürreális rémbirodalomból, mégis ott kísért benne valami mindkét örökségből, ezzel igazán különleges élményt teremtve egy jobbára eseménytelen, kisrealista bábfilm-drámából – pontosan eltalálja azt a homályzónát a lidércnyomásos éjjelek és játékzsivajos nappalok között, amely oly sok gyerekkor helyszíne, mégis oly kevés gyerekfilm hajlandó bemerészkedni szívébe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13010