KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/június
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A csábítás és a halál játékai Kamondi Zoltán (1960-2016)
• Hirsch Tibor: Múltunk a szemfedél alatt Magyar film, magyar idő – 2. rész
• Schubert Gusztáv: apa/anya Liliom ösvény
• Kővári Orsolya: Egy rítus története Beszélgetés Fliegauf Bencével
ETTORE SCOLA
• Bárdos Judit: A világ változtatott meg minket A világ változtatott meg minket
BRIT BŰNÖK
• Schubert Gusztáv: Alávaló úriemberek Top Secret Anglia
• Varró Attila: A vászon határtalan geometriája J. G. Ballard filmadaptációk
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal – 2. rész
SZOCIO+FANTASY
• Kránicz Bence: „Az Európai Unióban nincsenek jedik” BeszélgetésTóth Csabával
• Schubert Gusztáv: Galaktikus útikalauz apolitikusoknak Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
• Sepsi László: Hősködés a demokráciáért Marvel vs. DC – Szuperhősök polgárháborúja
• Schreiber András: Zombi politikón Romero élőhalottai
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: A család árulása Titanic versenyfilmek
• Huber Zoltán: Uralkodó szélirányok Titanic
• Simor Eszter: Különc közösségek Austin
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: Zsánerfilmek árnyékai Nicolas Provost filmjei
KÖNYV
• Zalán Vince: Pörös Géza: Krzysztof Zanussi világa Ráció és spiritualitás – testvérek?
• Sághy Miklós: A lélekvászon képei Pintér Judit Nóra: Az őrület perspektívái
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: A zeneipar nagymenői Bakelit
FILM / REGÉNY
• Pintér Judit: Csodálatos Boccaccio Boccaccio 2015
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Befejezetlen múlt Elcserélt világ
• Pintér Judit Nóra: Mennyi haza kell egy embernek? A lakás
• Horeczky Krisztina: Nők a szorítóban Ütős csajok
MOZI
• Baski Sándor: Az én csontsovány nővérem
• Sepsi László: Kivégzési parancs
• Árva Márton: Haifai kikötő
• Jankovics Márton: Mapplethorpe
• Kovács Kata: Máris hiányzol
• Szalkai Réka: Egy szó mint száz: szerelem!
• Baski Sándor: Pelé
• Teszár Dávid: A legkúlabb nap
• Kránicz Bence: Sarkköri mentőexpedíció
• Vajda Judit: Anyák napja
• Kovács Marcell: Csontok és skalpok
• Varró Attila: Beépített tudat
• Andorka György: Angry Birds – A film
DVD
• Gelencsér Gábor: Saul fia
• Benke Attila: Superman antológia
• Soós Tamás Dénes: Arctalan ellenség
• Szoboszlay Pál: Victor Frankenstein
• Tosoki Gyula: Kémvadászok: A szolgálat kötelez
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Sofia Coppola: Made in Hollywood

Hideg sör, gyönyörű lányok

Kovács Kata

Sofia Coppola negyedik rendezői nagyjátékfilmjének nyitja a jelentéktelennek tűnő részletekben rejlik.

Nincsen Sofia Coppola-film, ahol ne hemzsegnének a kulturális kódok és a státuszszimbólumok, a Somewhere-ben is ott van például egy üveg Coronita, egy pár Persol napszemüveg és egy fekete Ferrari, az iróniával megrajzolt olasz show business világ, Benicio del Toro cameója, a Strokes és Johann Sebastian Bach, vagy a Sunset Boulevard-on álló, hírhedten dekadens sztártanya, a hotel Chateau Marmont. A kaliforniai pop art mûvész, Edward Ruscha egyik képe áll a fõszereplõ, Johnny Marco (Stephen Dorff) hotelszobájában, ezzel a felirattal: „Cold Beer Beautiful Girls”. A festmény kulturális párhuzamként szerepel a filmben, Ruscha ugyanis – Coppolához hasonlóan – elõszeretettel merít a pop-kultúra minden területébõl, és kedveli a látszólag jelentéktelen részleteket. „Nem foglalkozom filozófiával, de fontos számomra a figyelem, és szeretek idõt szánni olyan dolgokra, amelyek egyébként nem igényelnek figyelmet és idõt.”

A képzõmûvész itt épp azt az elvet fogalmazza meg, ami a Somewhere élénk képekbõl, kevés dialógusból, hosszan kitartott, hétköznapi cselekvéseket ábrázoló snittekbõl és a színészi jelenlét hangsúlyosságából adódó minimalista formanyelvét létrehozta. Ennek köszönhetõ, hogy ugyan szinte kizárólag a gazdagok és szépek popkulturális tünetként mutatkozó rezignált lézengését jeleníti meg, mégis intenzív, egyszerre nyomott és üde atmoszférát hoz létre.

Ruscha festménye egy olyan jelenetben szerepel, ahol Johnny egy férfi masszõrrel kerül kínos helyzetbe, bár az egyszerre abszurd és melankolikus történet hollywoodi színész-sztár hõsét semmi más nem érdekli, csak a feliratban szereplõ sör és a lányok. A kép filmbeli helye szintén árulkodó: még becsomagolva, a falnak támasztva áll, a magánéletben és hivatásban is stagnáló férfi nem keres neki helyet a szállodai szobában. Ahogyan egy rendes kamasz néha elõbújik az odújából és megnézi a szülõket, idõnként õ is kimerészkedik a lakosztályából, és hagyja, hogy odatereljék a fotózásokra, sajtótájékoztatókra és díjátadókra. Közben leginkább kibont pár sört, elalszik szex közben, és megpróbálja megjegyezni a nõk keresztnevét. Hipszter-spleenjét a kislánya, Cleo (Elle Fanning) feledteti, aki rövid idõre átveszi életében a társ szerepét, ebédet fõz neki és pingpongozik vele.

Sofia Coppola a kamaszkor kegyetlen kiúttalansága (Öngyilkos szüzek), a felnõttkor vég nélküli elvágyódása (Elveszett jelentés) és szabadosságba fásulása (Marie Antoinette) után ezúttal felvillantja a felelõtlen csellengésbõl kivezetõ utat. Az Elveszett jelentés B-oldalának is beillõ Somewhere a drámai feszültség szinte teljes kizárásával mondja el a harmincas éveiben járó férfi és tizenegy éves lánya (az Elveszett jelentés fõszereplõinek fiatalított másai) rövid egymásra találását. Megõrzi ugyan az elõzõ film visszafogottságát, de számos jelenete hangsúlyosan metaforikus. Kiváló párhuzamot kínál például a fõhõs klausztrofób élethelyzetére az egyik legabszurdabb jelenet – mely talán a legerõsebben idézi fel az Elveszett jelentés humorát –, ahol Johnny öregember-maszkját készítik, és ilyen, metaforikus jelentést hordoz a film nyitó- és zárójelenete is, a prérin körözõ, majd a semmi közepén megállított Ferrarival. Az Elveszett jelentés áttetszõ szépségének esszenciális zárását adta, hogy nem hallottuk, mit súg Charlotte fülébe Bob. Az olyan, szinte észrevétlen apróságok miatt fakóbb egy leheletnyivel a Somewhere varázsa, mint például, hogy búcsújelenetében Cleo nem, a nézõ viszont már hallhatja, amit Johnny odakiált neki.

A szerzõ Sofia Coppola-portréja a Filmvilág 2010/11. számában olvasható

Somewhere (Somewhere) – amerikai, 2010. Rendezte és írta: Sofia Coppola. Kép: Harris Savides. Zene: Phoenix. Szereplõk: Stephen Dorff (Johnny Marco), Elle Fanning


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10807