MoziA lánykirályJankovics Márton
The Girl King – finn-német-svéd-francia,
2015. Rendezte: Mika Kaurismäki. Írta: Michel Marc Bouchard. Kép: Guy Dufaux.
Zene: Anssi Tikanmaki. Szereplők: Malin Buska (Krisztina), Sarah Gadon (Ebba
Sparre), Michael Nykquist (Axel), Lucas Bryant (Johan), Laura Birn (Erika).
Gyártó: Marianna Films / Triptych Media. Forgalmazó: ADS service.
Szinkronizált. 106 perc.
A 17. századi Krisztina
királynő ugyan nem sokáig ült a svéd trónon, rövid uralkodási ideje alatt annyi
drámai potenciált halmozott fel, amennyi még egy több évados sorozatra is bőven
elég lenne. Nem elég, hogy gyerekként lett uralkodónő Európa történelmének
egyik legkilátástalanabb vérontása idején, majd kivette a részét a harminc éves
háborúnak véget vető vesztfáliai béke megkötéséből, még a kor dinasztikus
szokásaival és becsontosodott nemi szerepeivel is szembement, így inkább
önszántából adta vissza a koronát, minthogy nem kívánt házasságra
kényszerítsék.
Nem meglepő, hogy több
híres színdarab és film is született életéből, a legismertebb Greta Garbo korai
hangosfilmje. Most a veterán finn filmrendező, Mika Kaurismäki is elkészítette
a maga régóta dédelgetett verzióját, amely szintén a különc királynő
beteljesületlen szerelmi életére koncentrál, ám az 1933-as klasszikusnál sokkal
erősebben domborítja ki a benne rejlő gendertragédiát. Mamoulian Krisztinája
csak játékból öltözött fiúnak, inkább az Európát feszítő vallási-politikai
különbségek lehetetlenítették el a spanyol követ iránt érzett szerelmét,
Kaurismäkinél viszont már sokkal mélyebben feszül a drámai ellentét, és a
királynő megengedhetetlen leszbikus vonzalmai miatt válik tragikus kívülállóvá
(kidomborítva a korabeli pletykák és a modern életrajzírók értelmezését). A Lánykirály tehát nem szolgai remake, új
és izgalmas fénytörésbe helyezi a svéd királynő életét, épp ezért kár, hogy egy
gyengécske tévéfilm színvonalán teszi ezt. A szélesvásznú kosztümös filmekhez
képest szegényes képi világ még nem lenne feltétlenül probléma, de a vágás
hektikus ritmusa és a banális jelenetek teljesen átélhetetlenné teszik a
drámát. Kaurismäki inkább csak felmondja és felszínesen illusztrálja, mint
megeleveníti a szuperművelt királynő vívódásait, aki így az izgalmas
alaphelyzet és drámai motivációk ellenére is egy didaktikus tanmese
kétdimenziós figurájává válik.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 13 átlag: 7.23 |
 |
|
