KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/június
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A csábítás és a halál játékai Kamondi Zoltán (1960-2016)
• Hirsch Tibor: Múltunk a szemfedél alatt Magyar film, magyar idő – 2. rész
• Schubert Gusztáv: apa/anya Liliom ösvény
• Kővári Orsolya: Egy rítus története Beszélgetés Fliegauf Bencével
ETTORE SCOLA
• Bárdos Judit: A világ változtatott meg minket A világ változtatott meg minket
BRIT BŰNÖK
• Schubert Gusztáv: Alávaló úriemberek Top Secret Anglia
• Varró Attila: A vászon határtalan geometriája J. G. Ballard filmadaptációk
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal – 2. rész
SZOCIO+FANTASY
• Kránicz Bence: „Az Európai Unióban nincsenek jedik” BeszélgetésTóth Csabával
• Schubert Gusztáv: Galaktikus útikalauz apolitikusoknak Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
• Sepsi László: Hősködés a demokráciáért Marvel vs. DC – Szuperhősök polgárháborúja
• Schreiber András: Zombi politikón Romero élőhalottai
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: A család árulása Titanic versenyfilmek
• Huber Zoltán: Uralkodó szélirányok Titanic
• Simor Eszter: Különc közösségek Austin
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: Zsánerfilmek árnyékai Nicolas Provost filmjei
KÖNYV
• Zalán Vince: Pörös Géza: Krzysztof Zanussi világa Ráció és spiritualitás – testvérek?
• Sághy Miklós: A lélekvászon képei Pintér Judit Nóra: Az őrület perspektívái
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: A zeneipar nagymenői Bakelit
FILM / REGÉNY
• Pintér Judit: Csodálatos Boccaccio Boccaccio 2015
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Befejezetlen múlt Elcserélt világ
• Pintér Judit Nóra: Mennyi haza kell egy embernek? A lakás
• Horeczky Krisztina: Nők a szorítóban Ütős csajok
MOZI
• Baski Sándor: Az én csontsovány nővérem
• Sepsi László: Kivégzési parancs
• Árva Márton: Haifai kikötő
• Jankovics Márton: Mapplethorpe
• Kovács Kata: Máris hiányzol
• Szalkai Réka: Egy szó mint száz: szerelem!
• Baski Sándor: Pelé
• Teszár Dávid: A legkúlabb nap
• Kránicz Bence: Sarkköri mentőexpedíció
• Vajda Judit: Anyák napja
• Kovács Marcell: Csontok és skalpok
• Varró Attila: Beépített tudat
• Andorka György: Angry Birds – A film
DVD
• Gelencsér Gábor: Saul fia
• Benke Attila: Superman antológia
• Soós Tamás Dénes: Arctalan ellenség
• Szoboszlay Pál: Victor Frankenstein
• Tosoki Gyula: Kémvadászok: A szolgálat kötelez
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Az átkelés madarai

Drogfolklór

Teszár Dávid

Bennszülött tradíciók és a kapitalizmus frontális ütközése a kolumbiai sivatagban. A kígyó ölelése alkotóinak új filmje.

Ciro Guerra a kortárs kolumbiai film legfontosabb szerzőegyénisége, akinek a Magyarországon is bemutatott A kígyó ölelése (El abrazo de la serpiente, 2015) hozta meg a nemzetközi ismertséget (a tárgyévben Oscar-jelölésig jutott, ám a Saul fiával szemben alulmaradt). Guerra a kolumbiai táj és a helyi hagyományok krónikása, legyen szó országa ezerarcúságát nagy művészi erővel bemutató road movie-ról (A szél utazásaiLos viajes del viento, 2009) vagy az amazonasi őserdőbe kalauzoló A kígyó öleléséről, amely a kolonializmus pusztítását mutatta be kettős (bennszülött és külföldi) perspektívából. Legfrissebb munkája, Az átkelés madarai (Pájaros de verano, 2018) az előzőhöz hasonlóan a cannes-i szemlén debütált, és részben ismétli, részben pedig továbbgondolja a rendező főbb témáit: ismétli annyiban, hogy újfent a helyi tradíciók és a külső erők bomlasztó hatása kerül a középpontba, és továbbgondolja annyiban, hogy markáns műfaji keretbe helyezi a cselekményt, valamint itt kapnak először hangsúlyt a női karakterek az életművében. A műfaji keret jelen esetben a gengszterfilm, a női hősök szerepeltetése pedig az Északkelet-Kolumbiában élő wayuu bennszülöttek matrilineális klánrendszeréből fakad.

A valós alapokon nyugvó történet a kolumbiai drogkereskedelem Escobar-korszakot megelőző, kevéssé ismert fejezetét teszi meg kiindulópontnak (1960-as évek vége), amikor még marihuánával üzleteltek az amerikaiakkal. Az öt fejezetes struktúrával dolgozó, közel másfél évtized történéseit bemutató mozi különlegessége, hogy Guerra számára mintegy másodlagos a zsáner, helyette inkább a helyi jellegzetességekre fókuszál: akkurátus, antropológiai, illetve etnográfiai igénnyel és dokumentarista részletességgel mutatja be a wayuu törzs életmódját, öltözködését, prominens figuráit, íratlan szabályait, népszokásait és rituáléit, valamint a törzsön kívüliekhez fűződő viszonyát. A kolonizáció helyett itt a drogbiznisz és a vele érkező gazdagság lesz az az elem, amely konfliktusba kerül a bennszülött klán tradicionális értékrendjével.

A történet szerint a főhős Rapayet kiszemel magának egy ifjú wayuu-lányt, de az édesanyja, a komoly tekintélynek örvendő Ursula ellenzi a házasságot, és irreálisan magas hozományt szab a férfinak (a wayuuknál a férfi dolga a hozomány, és ő költözik a feleség családjához). Rapayet azonban a törzsön kívüli barátja segítségével egyre nagyobb tételben teríti a marihuánát a jenki hippiknek, így eleget tesz minden mesebeli feltételnek és elnyeri a lány kezét. A lány anyja bizalmat szavaz neki egészen addig, amíg az üzlet és annak folyományai nem ütköznek a klán vérbosszút is tartalmazó, ősi becsületkódexével. Régi vs. új, hagyomány vs. modernitás, család vs. üzlet, feminin vs. maszkulin, intuíció vs. ráció – ezen ellentétpárok mentén szerveződik Guerra alkotása, amelyben Ursula erélyes matrónafigurájához hasonlóan a rendező állandó munkatársa és producere, Cristina Gallego is kiemelt szerepet kapott (társrendezői kredit).

Az átkelés madarait tagoló fejezetek jelzik ugyan az időt, az impozáns, végtelennek tűnő guajirai táj mégis időtlen, mitikus jelleggel ruházza fel a mozit. Hasonlóképp emlékezetes, hogy a feleség baljós álmai és a klán babonái misztikus dimenzióval gazdagítják a mű szikár, szentimentalizmustól mentes rögrealizmusát (lásd a talizmán jelentőségét, a halottak újratemetését vagy a hangsúlyos madárszimbolikát a címtől a tipikus törzsi táncon át a mindig kísértő szellemekig). Guerra munkája rendkívül gazdagon rétegzett, és vizualitásában is lenyűgöző: rikítóan élénk színekben pompázó, szélesvásznú kompozíciói legalább olyan szigorú formatudatosságról árulkodnak, mint a wayuuk törvényei.

Az átkelés madarai az antik tragédiák fatalizmusát megidéző, rettenetes erejű cinematikus pörölycsapás, amely napokig rezonál. Örvendetes és szerfelett kellemes tény, hogy a magyar nézők a 2019-es esztendőt a tavalyi év egyik legkiválóbb filmjével nyithatják meg.

 

AZ ÁTKELÉS MADARAI (Pájaros de verano) – kolumbiai-mexikói-dán-francia, 2018. Rendezte: Ciro Guerra, Cristina Gallego. Írta: Maria Camila Arias, Jacques Toulemonde Vidal. Kép: David Gallego. Zene: Leonardo Heiblum. Vágó: Miguel Schverdfinger. Szereplők: José Acosta (Rapayet), Natalia Reyes (Zaida), Carmiña Martínez (Ursula). Gyártó: Ciudad Lunar, Blond Indian Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 125 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/01 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13935