KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/június
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A csábítás és a halál játékai Kamondi Zoltán (1960-2016)
• Hirsch Tibor: Múltunk a szemfedél alatt Magyar film, magyar idő – 2. rész
• Schubert Gusztáv: apa/anya Liliom ösvény
• Kővári Orsolya: Egy rítus története Beszélgetés Fliegauf Bencével
ETTORE SCOLA
• Bárdos Judit: A világ változtatott meg minket A világ változtatott meg minket
BRIT BŰNÖK
• Schubert Gusztáv: Alávaló úriemberek Top Secret Anglia
• Varró Attila: A vászon határtalan geometriája J. G. Ballard filmadaptációk
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal – 2. rész
SZOCIO+FANTASY
• Kránicz Bence: „Az Európai Unióban nincsenek jedik” BeszélgetésTóth Csabával
• Schubert Gusztáv: Galaktikus útikalauz apolitikusoknak Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
• Sepsi László: Hősködés a demokráciáért Marvel vs. DC – Szuperhősök polgárháborúja
• Schreiber András: Zombi politikón Romero élőhalottai
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: A család árulása Titanic versenyfilmek
• Huber Zoltán: Uralkodó szélirányok Titanic
• Simor Eszter: Különc közösségek Austin
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: Zsánerfilmek árnyékai Nicolas Provost filmjei
KÖNYV
• Zalán Vince: Pörös Géza: Krzysztof Zanussi világa Ráció és spiritualitás – testvérek?
• Sághy Miklós: A lélekvászon képei Pintér Judit Nóra: Az őrület perspektívái
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: A zeneipar nagymenői Bakelit
FILM / REGÉNY
• Pintér Judit: Csodálatos Boccaccio Boccaccio 2015
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Befejezetlen múlt Elcserélt világ
• Pintér Judit Nóra: Mennyi haza kell egy embernek? A lakás
• Horeczky Krisztina: Nők a szorítóban Ütős csajok
MOZI
• Baski Sándor: Az én csontsovány nővérem
• Sepsi László: Kivégzési parancs
• Árva Márton: Haifai kikötő
• Jankovics Márton: Mapplethorpe
• Kovács Kata: Máris hiányzol
• Szalkai Réka: Egy szó mint száz: szerelem!
• Baski Sándor: Pelé
• Teszár Dávid: A legkúlabb nap
• Kránicz Bence: Sarkköri mentőexpedíció
• Vajda Judit: Anyák napja
• Kovács Marcell: Csontok és skalpok
• Varró Attila: Beépített tudat
• Andorka György: Angry Birds – A film
DVD
• Gelencsér Gábor: Saul fia
• Benke Attila: Superman antológia
• Soós Tamás Dénes: Arctalan ellenség
• Szoboszlay Pál: Victor Frankenstein
• Tosoki Gyula: Kémvadászok: A szolgálat kötelez
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

Blokád

Reményi József Tamás

Vesztesként érkezett az új világba, feltehetően vesztes is marad.

 

Barikádon kimerült forradalmár néz a kamerába. A taxi, amelynek volánjánál egy-két órát aludt, harckocsi lett, ő maga pedig harcos, aki bátran kiáll a benzinárral fenyegető hatalom ellenében. Egyre éberebben nyilatkozik, lelkesülő hangon szólva a népről, az istenadta népről, amely étellel-itallal támogatja őket...

Ebben a militáns hangulatban közeledett a végéhez egy esztendő, a hamarosan gyümölcsöző szabadság és a közeli jólét békés ábrándjával induló 1990-es év. Mintha ki-elégületlen maradt volna a közérzület, amelynek hiányzott az önerővel, küzdelemben kivívott győzelem öröme. Mintha utólag talált volna alkalmat az utca embere arra, hogy – ha már az oroszok maguktól vonultak el, Grósz Károlytól pedig tárgyalóasztal mellett is meg lehetett szabadulni – fölmutassa civil kurázsiját. Nézzük a mai tévében az egykori tévé híradófelvételeit (Ez történt...), s noha az összeállítás óvatosan kikerüli a politikai háttér analízisét, s kizárólag Antall József összefoglaló helyzetértékelésére bízza a tanulságok összegzését, a kép, az arcok galériája – mint mindig – a kölcsönös pártpolitikai acsargásoknál többet, mélyebbet árul el. Virrasztó taxisunk praktikus munkaruhájában, mely nemcsak az októberi éjszaka hidegétől, hanem a huzatos kelet-európai kasznitól is védhette, ártalmatlan közlegény. Őt nem érdeklik sem a világpiaci kényszerűségek, sem a „munkavállalói oldal” megfontolásai, kénytelenül tudomásul veszi, hogy most a taxisvilág hírhedett kalózaival is közösséget kell vállalnia – csak azt érzi, hogy az eddiginél többet robotolni már nem tud, nagyobb önköltséget elviselni nem képes. Tőkéje, alternatívája, jövője nincs. Vesztesként érkezett az új világba, feltehetően vesztes is marad.

Vezetője viszont öntudatos munkásvezér. A „frontvonalak” közt cikázva az információk, napi parancsok letéteményese, aki saját hierarchiáján belül magabiztosan közvetít, egyeztet. Úgy beszél a tetőkön „leskelődő” rádióadó-vevőkről, akár az orvlövészekről. ’56-ban hős lehetett volna.

Feljebbvalói viszont szemmel láthatólag megilletődöttebbek: a parlamenti egyezkedések, politikai pressziók és fölkarolások szakszervezeti koreográfiáját frissiben tanulják. Soha meg nem honosodhatott szerepet próbálnak egy olyan országban, ahol mindennemű hivatal az utólagos bejelentések és magyarázatok szokásjogával él. A taxis blokád idején érződik e beidegződések megrendülése. Ügyetlen, zavart tisztviselő hölgyek makognak valamit a riporteri kérdésekre, nincsenek felhatalmazva semminemű érdembeli közlésre, de már és még kitanítva sincsenek a mellébeszélés gyakorlatára a parlamentáris demokrácia terepén. Két kiszolgáltatott nő a hatósági bástyák romjai alatt.

És szerepet tanul a sebtében politikussá avanzsált mezei értelmiség is. A képernyőn mindenki áhítatos és feszélyezett, mint egy elsőáldozó – miközben 1990 utolsó hónapjaira a végletekig hiszterizálódik a légkör. Ha nem emlékeznénk is, mennyi megbocsáthatatlan, mindmáig feldolgoz(hat)atlan sérelem esik akkoriban, az önfegyelmező és önbiztató mosolyok, a körülményes fogalmazások, ünnepélyes nyilatkozatok árulkodnak róla. Sajnos az Ez történt... összeállítása e tekintetben nem pusztán óvatos, hanem hiányos, már csak azért is – a selejt bosszúja –, mert az egykori alapanyag manipuláltan hiányos volt. A parlamenti hordós hecckampány viszolyogtató és tragikomikus fejleményei bő teret kaptak benne, a roppant károkat okozó Csoóri-publicisztika viszont nem tárgyaltatik, csak az írószövetség elnöknőjének satuba szorított mondatai nyomán dereng, hogy valami nagy baj történt. Pedig ekkor gyorsul föl az írótársadalomban a párbeszéd-képtelenségnek az az eróziója, amely rávall az egész közélet elmúlt egy évtizedének súlyos működési zavaraira. Az elnökök hiába nyugtattak 1990-ben. Az íróké riadtabb, kényszeredettebb és tehetetlenebb volt azoknál is, akiknek a nevében szólnia kellett. A parlamenté a reformkori emelkedettség szent anakronizmusával csupán szépséges margójegyzeteket róhatott egy könyvbe, amelyet nem ő írt. Az állam elnöke rögtönzött béke-dekrétumaiban bízott, a minisztereké a mások bölcs belátásában, egy olyan osztályfőnök modorával, aki ismerni véli tanulóit. A volánjába kapaszkodó taxisnak nem tudtak mit mondani.

 

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3163