KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/június
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A csábítás és a halál játékai Kamondi Zoltán (1960-2016)
• Hirsch Tibor: Múltunk a szemfedél alatt Magyar film, magyar idő – 2. rész
• Schubert Gusztáv: apa/anya Liliom ösvény
• Kővári Orsolya: Egy rítus története Beszélgetés Fliegauf Bencével
ETTORE SCOLA
• Bárdos Judit: A világ változtatott meg minket A világ változtatott meg minket
BRIT BŰNÖK
• Schubert Gusztáv: Alávaló úriemberek Top Secret Anglia
• Varró Attila: A vászon határtalan geometriája J. G. Ballard filmadaptációk
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal – 2. rész
SZOCIO+FANTASY
• Kránicz Bence: „Az Európai Unióban nincsenek jedik” BeszélgetésTóth Csabával
• Schubert Gusztáv: Galaktikus útikalauz apolitikusoknak Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
• Sepsi László: Hősködés a demokráciáért Marvel vs. DC – Szuperhősök polgárháborúja
• Schreiber András: Zombi politikón Romero élőhalottai
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: A család árulása Titanic versenyfilmek
• Huber Zoltán: Uralkodó szélirányok Titanic
• Simor Eszter: Különc közösségek Austin
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: Zsánerfilmek árnyékai Nicolas Provost filmjei
KÖNYV
• Zalán Vince: Pörös Géza: Krzysztof Zanussi világa Ráció és spiritualitás – testvérek?
• Sághy Miklós: A lélekvászon képei Pintér Judit Nóra: Az őrület perspektívái
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: A zeneipar nagymenői Bakelit
FILM / REGÉNY
• Pintér Judit: Csodálatos Boccaccio Boccaccio 2015
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Befejezetlen múlt Elcserélt világ
• Pintér Judit Nóra: Mennyi haza kell egy embernek? A lakás
• Horeczky Krisztina: Nők a szorítóban Ütős csajok
MOZI
• Baski Sándor: Az én csontsovány nővérem
• Sepsi László: Kivégzési parancs
• Árva Márton: Haifai kikötő
• Jankovics Márton: Mapplethorpe
• Kovács Kata: Máris hiányzol
• Szalkai Réka: Egy szó mint száz: szerelem!
• Baski Sándor: Pelé
• Teszár Dávid: A legkúlabb nap
• Kránicz Bence: Sarkköri mentőexpedíció
• Vajda Judit: Anyák napja
• Kovács Marcell: Csontok és skalpok
• Varró Attila: Beépített tudat
• Andorka György: Angry Birds – A film
DVD
• Gelencsér Gábor: Saul fia
• Benke Attila: Superman antológia
• Soós Tamás Dénes: Arctalan ellenség
• Szoboszlay Pál: Victor Frankenstein
• Tosoki Gyula: Kémvadászok: A szolgálat kötelez
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról

A hatalom változatai

Csantavéri Júlia

 

Jancsó Miklós egy kicsit az olaszok rendezőjének is számít, hiszen több évig élt Olaszországban, és számos filmet rendezett ott. Ez is egyik, bár korántsem egyetlen oka annak a közönségigénynek, amely az Olaszországot behálózó filmklubok vetítéssorozatain is megnyilvánul, hogy tudniillik a néző, túl az egyes filmek körül fellángoló napi vitákon, átfogóbb képet kapjon a jancsói életmű egészéről. Ez az igény hívta életre Giulio Marlia, a firenzei filmklubok támogatásával megjelent monográfiáját.

A könyv értékét az adja, hogy a szerző a célnak és a terjedelemnek megfelelően nem törekszik a rendező életrajzának, az életmű kronológiájának vagy maguknak a műveknek a részletező bemutatására. Ezeket az adatokat az olvasó megtalálhatja Giovanni Buttafava néhány éve megjelent kötetében. Giulio Marlia fő törekvése a jellegzetesen egységes jancsói életmű belső szerkezetének a bemutatása, azoknak az alapgondolatoknak a kiemelése, amelyekre ez a szerkezet épül, s amelyek egyben az életmű gondolatiságának is meghatározói.

A stílus problémái felől közelít, elsőként Jancsó Miklós technikájának egyik legszembetűnőbb jellegzetességét elemezve: a gyakori vágás, a „külső” montázs felcserélését a hosszú beállításokban mozgó kamera belső montázsával. így Jancsó szemléletének olyan döntő vonásai kerülhetnek tüstént az előtérbe, mint a film valóságának, mint „egyedül érvényes valóságának” a visszavonása, meg a látvány többarcúságának a néző szabad választási lehetőségének a megteremtése, valamint alapvető autoritásellenessége. Giulio Marlia lépésről lépésre ütközteti ezt az eszközt a filmnyelv más jellegzetes vonásaival. Külön foglalkozik Jancsó térkezelésével, a nyitott tér és a szereplők keményen  irányított mozgásának összefüggéseivel. Nyomon követhetjük, hogyan épül fel egy alapvetően realisztikus, szemléleti szabadságra törő módszer, és a szerző által „elidegenítő”-nek nevezett stíluselemek összeütközéséből a hatalom metaforája.

A stílus dialektikájának elemzése vezeti el aztán az olvasót a Jancsó Miklós filmjein végigvonuló alapgondolathoz, az elnyomás és forradalom konkrét összefüggéseiben ábrázolt hatalom mechanizmusának vizsgálatához. A szerző Jancsó néhány más elemzőjétől eltérően a filmek gondolatkörét nem szakítja el megszületésüknek konkrét körülményeitől. Az életrajzra és Magyarország közelebbi és  távolabbi  múltjára tett rövid, de igen pontos utalásokkal érzékelteti, hogyan   kapcsolódik mindez a magyar társadalom jelenidejéhez, illetve hogy hogyan válhatott ez a probléma meghatározóvá a magyar szellemi élet egy egész generációja számára. Ez az alapvetés egyben válaszlehetőséget is kínál mindazokra a régi és újabb kérdésrekre, amelyeket Jancsó életművével és egyes filmjeivel kapcsolatban a kritika is felvetett, s amelyeket a szerző is felsorakoztat. Történelmi vagy ál-történelmi filmek ezek? A magyar történelem konkrét valóságát ábrázolják vagy puszta absztrakciói az elnyomás és az erőszak szüntelen ismétlődésének? Szimbolizmus vagy realizmus? Van-e különbség az elnyomó és a forradalmi erőszak ábrázolásában? Állást foglal-e a rendező? Vagy minden erőszakot egyaránt elvet? Esetleg pusztán tobzódik az erőszakos jelenetek bemutatásában? És így tovább. Giulio Marlia nem válaszol minden kérdésre egyértelműen, sőt az egyes álláspontok bemutatása során, azok meghatározott filmekhez kötésével érzékelteti, nem is bizonyos, hogy ezek a kérdések egyértelműen eldönthetők. Csehovot idézi, aki szerint a művész feladata nem a válaszok, hanem a kérdések megfogalmazása. Jancsó filmjeinek ereje sem a válaszokban van, hanem abban a sajátos szemléletben és módszerben, amellyel a hatalom kegyetlen színjátékát megjeleníti és ezzel leleplezi. Giulio Marlia a Szegénylegényektől az Elektráig nyomon követi, hogyan változik Jancsó filmjeiben az elnyomás és ellenállás viszonya, hogyan válik a hatalom problémája a forradalmi hatalom kérdésévé, s hogyan születik végül érzelmi válasz a mindennap elpusztuló és mindennap újjászülető tűzmadár legendájának felelevenítésével.

Külön fejezetet szentel a rítus szerepének. Ennek jelentősége igen nagy, hiszen a rítus, a látványos liturgiáktól egészen a magatartás formális szabályozottságáig a hatalom megjelenésének egyik legbelsőségesebb formája. Az egyéni magatartás formális szabályozottsága kiemelkedő hangsúlyt kap ezekben a filmekben, s az ábrázolásmód  szinte egyenes vonalúan fejlődik a Csend és kiáltás direkt szabályozásától A zsarnok szíve rafinált irracionalitásáig. De másfajta rítusok is helyet kapnak a filmekben, s Giulio Marlia erről sem feledkezik meg. Hiszen a rítus nemcsak formalizál, de összekapcsol, erősíti a közösséghez tartozás tudatát, erőt ad. Ebben az értelemben ábrázolja Jancsó a parasztmozgalmak rítusait a Még kér a népben, s a Fényes szelekhen, pedig a rítus kétféle funkcióját egyazon mozgás fejlődésének különböző fázisaiban figyelhetjük meg.

A könyv középső részében kapott helyet négy film, a Csend és kiáltás, a Fényes szelek, a Még kér a nép és az Elektra   részletesebb elemzése. Ezek tulajdonképpen illusztrációi az első részben elmondottaknak. Nagy kár, hogy maga a tanulmány is csak az Elektráig kíséri nyomon az életmű alakulását. Vannak ugyan elszórt utalások a Magyar rapszódiára és A zsarnok szivére, ezek azonban periférikusak maradnak. Hiányérzetünk csökkentésére a könyv harmadik részében a szerző közreadja Jancsó Miklóssal épp az említett két filmről készített interjúit. Igaz azonban, hogy így a legújabb filmek kicsit elszakadnak az életmű egészétől, s ez nem használ az egyébként rendkívül érdekes, egységes hangvételű kötetnek.

 

Giulio Marlia: Lo scher mo liber ato. Il cinema di Miklós Jancsó. Firenze. 1982. Ed. Liberoscambio. 134 p.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/12 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6742