KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/június
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A csábítás és a halál játékai Kamondi Zoltán (1960-2016)
• Hirsch Tibor: Múltunk a szemfedél alatt Magyar film, magyar idő – 2. rész
• Schubert Gusztáv: apa/anya Liliom ösvény
• Kővári Orsolya: Egy rítus története Beszélgetés Fliegauf Bencével
ETTORE SCOLA
• Bárdos Judit: A világ változtatott meg minket A világ változtatott meg minket
BRIT BŰNÖK
• Schubert Gusztáv: Alávaló úriemberek Top Secret Anglia
• Varró Attila: A vászon határtalan geometriája J. G. Ballard filmadaptációk
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal – 2. rész
SZOCIO+FANTASY
• Kránicz Bence: „Az Európai Unióban nincsenek jedik” BeszélgetésTóth Csabával
• Schubert Gusztáv: Galaktikus útikalauz apolitikusoknak Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
• Sepsi László: Hősködés a demokráciáért Marvel vs. DC – Szuperhősök polgárháborúja
• Schreiber András: Zombi politikón Romero élőhalottai
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: A család árulása Titanic versenyfilmek
• Huber Zoltán: Uralkodó szélirányok Titanic
• Simor Eszter: Különc közösségek Austin
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: Zsánerfilmek árnyékai Nicolas Provost filmjei
KÖNYV
• Zalán Vince: Pörös Géza: Krzysztof Zanussi világa Ráció és spiritualitás – testvérek?
• Sághy Miklós: A lélekvászon képei Pintér Judit Nóra: Az őrület perspektívái
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: A zeneipar nagymenői Bakelit
FILM / REGÉNY
• Pintér Judit: Csodálatos Boccaccio Boccaccio 2015
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Befejezetlen múlt Elcserélt világ
• Pintér Judit Nóra: Mennyi haza kell egy embernek? A lakás
• Horeczky Krisztina: Nők a szorítóban Ütős csajok
MOZI
• Baski Sándor: Az én csontsovány nővérem
• Sepsi László: Kivégzési parancs
• Árva Márton: Haifai kikötő
• Jankovics Márton: Mapplethorpe
• Kovács Kata: Máris hiányzol
• Szalkai Réka: Egy szó mint száz: szerelem!
• Baski Sándor: Pelé
• Teszár Dávid: A legkúlabb nap
• Kránicz Bence: Sarkköri mentőexpedíció
• Vajda Judit: Anyák napja
• Kovács Marcell: Csontok és skalpok
• Varró Attila: Beépített tudat
• Andorka György: Angry Birds – A film
DVD
• Gelencsér Gábor: Saul fia
• Benke Attila: Superman antológia
• Soós Tamás Dénes: Arctalan ellenség
• Szoboszlay Pál: Victor Frankenstein
• Tosoki Gyula: Kémvadászok: A szolgálat kötelez
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hét vérfoltos orchidea

Alföldi Nóra

Sette orchidee mascchiate di rosso – olasz, 1972. Rendezte: Umberto Lenzi. Szereplők: Antonio Sabato, Uschi Glas, Rosella Falk. Forgalmazó: Fangoria Magyarország Kft. 88 perc.

 

A hetvenes évek olasz filmgyártásában az egyik legmarkánsabb műfaji jelenség a Dario Argento és Mario Bava nevével fémjelzett giallo volt. A thrillervázra épülő sablontörténetek lényege nem a csavaros cselekményben rejlett, hanem a trancsírozás artisztikumában, azonban a giallók minőségi darabjaiban a látványos kaszabolások túlmutatnak az öncélú zsigeri élvezeteken.

Umberto Lenzi 1972-es Hét vérfoltos orchideája a zsáner letisztult, ám kissé steril darabja, mely a megszokott ikonográfiát hozza: fekete bőrkesztyűk, fenyegető szubjektívek, halált váró, dermedt női tekintetek. A gyilkos kiléte mellékes, a gyakran vakvágányon haladó nyomozás pedig puszta ürügy, hogy megcsodálhassuk a gondosan komponált, alaposan végiggondolt vérorgiákat. A történet nem sok újdonságot tartogat: egy gyilkos szedi lengén öltözött nőnemű áldozatait, a szálakat a rendőrség mellett egy személyesen érintett férfi próbálja felfejteni. A kérdés, mely a gyilkosságok rituáléi közepette megfogalmazódik – akárcsak a nagymestereknél –, ezúttal is egy konkrét művészeti problémára irányul. Mennyire lehet egy portré vagy bármilyen minőségű absztrakt lenyomat hiteles, legyen az fotó, fantomkép, vagy éppen az emlékezetben megőrzött kép. A gyilkosnak nincs képe bosszújának elszenvedőjéről, ezért véletlenszerűen öl; a nyomozónak van képe a gyilkosról, az azonban hibás.

Lenzi filmje tulajdonképpen a giallo fantomképe. Kidolgozatlan, végtelenül egyszerű, vázlatszerűen tartalmazza a kötelező elemeket, de kevéssé eredeti. A gyors vezénylésű, kilóra mérhető repetitív nyomozás-szcénák mellett egy-két parádés kivételtől eltekintve jelzésértékűek maradnak a gyilok-szekvenciák. A variózásokkal teletűzdelt, felfokozott tempójú jelenetek kevés alkalmat adnak a festői stilizálásra, így a vér nem több vörös olajfestéknél. A Hét vérfoltos orchidea minden puritánsága ellenére izgalmas, kiegyensúlyozott, elegánsan kivitelezett, feszült ritmusú rutinmunka: giallo kezdőknek.

Extrák: előzetes; képgaléria; interjú; Fangoria-kommentár.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9033