KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vonat

Pápai Zsolt

The Train – francia–olasz–amerikai, 1964. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Paul Scofield, Jeanne Moreau. Forgalmazó: Fantasy Film. 128 perc.

A II.világháború alatti francia ellenállás is csak egy fényesre suvickolt mítosz a XX. századból, amit részben a filmipar népszerűsített és népszerűsít ma is. A francia mellett a hollywoodi ipar: míg az ellenállásról több millió folyóméternyi film készült már, a náci-kollaboráns Franciaországról valami oknál fogva jóval kevesebb. Nehezen képzelhető el keményebb feladat egy rendező számára, mint filmet forgatni a francia ellenállásról a hatvanas évek Hollywoodjában: egy igencsak egysíkú megközelítést igénylő témát feldogozni egy stílustörténetileg fenemód szürke, mindenfajta formajátékot tiltó korszakban. John Frankenheimer megfelel a kihívásnak, és úgy mondja fel a kötelező leckét a háborús viszonyokról, úgy használja a sztereotípiákat a németekről és a franciákról, hogy közben mázsás drámai súlyt kölcsönöz a történetnek. Máig érvényes és formanyelvében is megkapó sztorit tálal a hatvanas évek ábrázolástechnikai és történetmesélési sémáinak kényszerzubbonyában dolgozva.

Mi az értékesebb: az örökkévalóságnak címzett, nagybetűs művészet, vagy a gyorsan eliramló emberi élet? A világháború végén a nácik egy műkincsekkel megpakolt vonatot indítanak útnak Párizsból Németország felé, amit a vasutasoknak kellene megállítaniuk. A vasutasok főnöke, Labiche azonban, a fontolva ellenállás híveként, kezdetben nem kívánja emberei életét kockáztatni.

Frankenheimer végig a dokumentarista stílussal kacérkodik, ezzel szerencsésen elkerüli a patetizmus és a moralizálás aknáit. Az akciózásban verhetetlen, és stilárisan is izgalmassá teszi filmjét azzal, hogy néhol szigorú kamera-koreográfiájú hosszú beállításokat használ, sűrűn él alsó és felső kameraállásból vett felvételekkel, sőt variót és itt-ott, diszkréten, kézikamerát is bevet (például Labiche első hotelbéli megjelenésekor, a szűk folyosón; vagy a lesérült főhős második hotelbéli látogatásakor, a jelenet elején). Mindezek a megoldások különlegesnek számítottak a kor Hollywoodjában. A központi problémát vizualizáló, emblematikus zárósnitteket pedig lehetetlen feledni.

Extrák: Előzetes és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10118