KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A hét szamuráj – Vágatlan változat

Benke Attila

Shichinin no samurai – japán, 1954. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Mifune Toshiro, Shimura Takashi, Tsushima Keiko. Forgalmazó: Mirax, 203 perc.

Különleges képességű hős érkezik a közösségbe, hogy legyőzze a társadalom ellenszenvét, önmagát, és nem utolsó sorban a külső támadókat. E sémára épül a western, a kínai és hongkongi wuxia vagy a japán szamurájfilm (chambara). A chambara a japánok westernje: olyan jellegzetes műfaj, hogy az alkotók többsége Masahiro Makinótól (Roningai 1, 1928) Masaki Kobayashin (Harakiri, 1962) és Kihachi Okamotón (A végzet kardja, 1966) át Takeshi Kitanóig (Szamuráj, 2003) és Takashi Miikéig (Sukiyaki Western Django, 2007) élete során legalább egy kardvívó filmet készített. E nagyok közül is kimagaslik Akira Kurosawa, aki kortárs közegben játszódó klasszikus művészfilmek (Élni, 1952, Rőtszakállú, 1965) mellett számos chambarát (Véres trón, 1957, Ran Káosz, 1985) rendezett. Kurosawa Hideo Goshához (Három kóbor szamuráj, 1964) hasonlóan kifejezetten roninokra (bukott, gazdátlan szamurájokra) specializálódott. Főszereplői a japán hagyományoktól eltérően nem megalázkodó, sorsukba beletörődő, hanem a Vadnyugat fiaihoz hasonlóan csavargó, öntörvényű egyének (A vihar kapujában, 1950; A testőr, 1961; Sanjuro, 1962). Kurosawa perspektívája különösen fontos volt a második világháború utáni modernizálódó Japánban, ahol hagyománykritikus fiatal és baloldali mozgalmak lázadtak fel a mindenkori elnyomó hatalom ellen. A hét szamuráj kosztümös környezetben ugyan, de ezt a problémát mutatja be.

A hét mesterlövész (1960) vagy A 13. harcos (1999) eredetijét eddig a magyar néző csak csonka formában (154 perces változatban) láthatta, a teljes verzió viszont 203 perces. A majd három és fél órás film sokkal lassabban hömpölyög, ám így több idő jut az atmoszférateremtésre és a finom vonásokkal megalkotott karakterrajzra. A film mégsem lesz elnyújtott, minden egyes jelenete mérnöki pontossággal kidolgozott: a párbeszédek frappánsak, a harci jelenetek mesterien koreografáltak. Igaz, a chambarákhoz mérve kevés a kardvívás, ám éppen ezért hat sokkal nagyobb erővel a pompás végkifejletre tartogatott végső leszámolás az esőben és sártengerben.

A főszerep ugyanis nem az éles pengéké, hanem az egymásnak feszülő jellemeké. Kurosawát a roninok mint független egyének és a parasztok mint rendezetlen, ijedt emberek masszájának kapcsolata érdekelte. A banditák csak az első képkockákon és az utolsó fél órában tűnnek fel, az igazi ellenfél itt maga a feudális hagyomány. A hét szamuráj fő kérdése, lehet-e változtatni a csapások passzív megélését elfogadó japán mentalitáson? A gazdátlan szamurájok mintegy a modernizációt képviselik öntörvényűségükkel és szabad szellemükkel. Mint azt egyik jelenetben a roninok vezére megjegyzi, az amorf és kétségbeesett csoportot kell közösséggé formálniuk. Az átlagemberek ideiglenesen képesek harcosokká válni, ám a keserű zárlat felrázza a nézőt a végső csata utáni extázisból. Csak a külső fenyegetés szűnt meg, de a belső viszályok megmaradtak, és az ismét masszába tömörülten ünneplő emberek nem képesek továbbra sem egyéniségként viselkedni. A parasztok győzelme így nem lesz hosszú távú: folytatják a roninok megérkezése előtti vegetatív életüket. A szamurájok vezetőjének igaza van: ők maguk vereséget szenvedtek, áldozatuk végső soron haszontalan volt.

Vagy mégsem? A történelemben a hősök neve marad fenn. Az immár vágatlan verzióban beszerezhető A hét szamuráj egy vérzivataros korszak névtelen bajnokait idézi meg a fröccsöntött CGI-szuperhőskön nevelkedett generáció számára, hogy láthassák, kik is az igazi, halhatatlan héroszok.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11518