KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Élni

Czirják Pál

Ikiru – japán, 1952. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Takashi Shimura, Nobuo Kaneko, Shinichi Himori. Forgalmazó: Etalon Film. 143 perc.

Két legismertebb ötvenes évekbeli munkája, A vihar kapujában (1950) és A hét szamuráj (1954) között rendezett Kurosawa egy nálunk ritkábban vetített filmet, amely az említett alkotások történelmi háttere helyett kortárs közegben játszódik, ugyanakkor a benne felvetett problémák semmivel sem egyszerűbbek vagy könnyedebbek, mint azok, amelyek kosztümös filmjeit jellemzik. Sőt az Élni szó szerint az emberi létezés legvégső kérdéseivel foglalkozik. Főszereplője nyugdíjazás előtt álló hivatalnok, aki megtudja, hogy halálos betegségben szenved, és legfeljebb hónapjai lehetnek hátra. A film cselekménye alapvetően ezt a rövid időszakot öleli fel, azt járja körül, hogy miként próbál a férfi változtatni életén és fordítani addig kudarcosnak tetsző sorsán, illetve próbál értelmet adni a mindennapok küzdelmeinek. És teszi ezt éppen akkor, amikor a halál árnyékában minden visszavonhatatlanul elveszni látszik.

Tökéletes melodrámai alaphelyzet. Kurosawa mindazonáltal még itt is tudott csavarni a képleten. Már a film legelején felbukkanó narrátor, valamint a számtalan különös képi megoldás sajátosan áthangolja az előadásmódot; a legmeglepőbb azonban az a váltás, amelyet a rendező a cselekmény utolsó harmadában valósít meg. Az elbeszélés ugyanis korántsem ér véget a főhős – egyébként az első percben előre jelzett – halálával, hanem e pontról visszatekintve mintegy újramondja a történetet, immár több oldalról, mozaikosan szedegetve össze az addig elhallgatott részleteket.

Persze a korszakban szokatlannak tűnő narrációs megoldásai mellett az Élni igazi melodráma, amely az érzelmek rendkívül széles skáláján vezeti végig a nézőt. Ám talán azért sikerül a filmnek mégis elkerülnie a sziruposságot, mert a rendező ezúttal is ragaszkodott az árnyalt lélektani ábrázoláshoz, a különféle nézőpontok ütköztetésére építő dramaturgiához és a forma, a kompozíciós elvek innovatív továbbgondolásához. Azokhoz a pillérekhez, amelyek úgyszólván névjegyszerűen hatják át alkotásait.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11680