KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/július
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Stőhr Lóránt: Széthulló kisvilágok sodrában Tolnai Szabolcs
• Szalkai Réka: Belső késztetésből Beszélgetés Tolnai Szabolccsal
• Hirsch Tibor: Múltunk a nyereg alatt Magyar film, magyar idő – 3. rész
• Soós Tamás Dénes: A belső kép Beszélgetés Nagy András operatőrrel
• Varga Zoltán: Macskaszem és párducmosoly Magyar animáció: A nyalintás nesze; Love
NŐI SZEREPEK
• Vajda Judit: Párosával a pokolba Kelly Reichardt
• Pernecker Dávid: A nő is ember Paul Feig hősnői
• Tüske Zsuzsanna: Nők a keverőpult mögött Pénzes cápa
MACSÓ MITOLÓGIA
• Szabó Ádám: Istenek hajnala Nicolas Winding Refn és a heroizmus
• Dunai Tamás: Comic noir Shane Black buddy-filmjei
KÍNAI SÁRKÁNYOK
• Vincze Teréz: Tér, idő, nosztalgia Tsai Ming-liang meditációi
• Varró Attila: Égi törzsek Az új kínai film
• Baski Sándor: Beszivárog a valóság Udine
FESZTIVÁL
• Gyenge Zsolt: Szalmaláng vagy erdőtűz? Cannes
• Buglya Zsófia: Önismereti leckék Graz / Linz
FILMZENE
• Géczi Zoltán: A herceg hagyatéka Prince (1958-2016)
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Orkazmus a multiplexben Warcraft
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Jób a lakóparkban Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
• Kovács Kata: Kertvárosi átlag Hannes Holm: Az ember, akit Ovénak hívnak
KRITIKA
• Jankovics Márton: Feszített víztükör A Bigger Splash
• Árva Márton: Kulcsra zárt szobák A klán
• Horeczky Krisztina: Látszani kell Nőügyek
MOZI
• Gyenge Zsolt: Neon démon
• Forgács Nóra Kinga: A hegedűtanár
• Nevelős Zoltán: Emlékezz!
• Varga Zoltán: Alice Tükörországban
• Szatmári Zsófia: Életem nagy szerelme
• Hegedüs Márk Sebestyén: Démonok között 2.
• Andorka György: Szemfényvesztők 2.
• Kránicz Bence: Tini Nindzsa Teknőcök: Elő az árnyékból
• Sepsi László: X-Men: Apokalipszis
• Alföldi Nóra: Mielőtt megismertelek
• Varró Attila: A modell
DVD
• Pápai Zsolt: Annie Hall / Manhattan
• Gelencsér Gábor: Szegénylegények
• Soós Tamás Dénes: A program: Egy legenda bukása
• Benke Attila: Nyugaton a helyzet változatlan
• Géczi Zoltán: A sas és a sárkány
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Free Rainer

Baski Sándor

Free Rainer – német-osztrák, 2007. Rendezte: Hans Weingartner. Írta: Hans Weingartner és Katharina Held. Kép: Christine A. Maier. Zene: Andreas Wodraschke és Adem Ilhan. Szereplők: Moritz Bleibtreu (Rainer), Milan Peschel (Phillip), Simone Hanselmann (Anna), Gregor Bloéb (Maiwald). Gyártó: Coop 99. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 138 perc.

 

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a munkában megfáradt melós a tévé elé lerogyva nem a legújabb valóságshow-t nézi, hanem a Fassbinder retrospektívet, elalvás előtt pedig Goethe-kötetet olvasgat. Hans Weingartner elképzelte, és sajnos komolyan is vette saját utópiáját. Előző filmjében, az Edukators-ban újbalos fiatalok próbálták kitalálni, hogyan lázadhatnának a kapitalista társadalom ellen. A fiatal osztrák rendező már itt sem titkolta, hogy szimpatizál hőseivel, idealizmusa a Free Rainerben azonban már inkább naivitásnak tűnik. Feltehetőleg a Harcosok klubja volt a minta, már ami a stílust és a témát illeti, de maró szatíra és dühös társadalomkritika helyett Weingartner csak az értelmiségi vágybeteljesítésig jut el.

Producer főhőse épp olyan, amilyennek egy kereskedelmi tévé fejesét Móricka elképzelné (alakítja: Moritz Bleibtreu). Cinikus, lelketlen, agresszív és a nap 24 órájában tömi magába a kokaint, mígnem egy közlekedési baleset után ráébred arra, hogy munkaadó csatornája – saját, hathatós közreműködésével – agyatlan zombivá változtatja az embereket, és mindezt azért, hogy jobb fogyasztókká nevelje őket. Rainer a társadalom néhány szerencsétlen kitaszítottjából csapatot szervez maga köré, segítségükkel meghekkeli a nézettségmérő rendszert, hogy a toplisták élére a szenny és mocsok helyett a kultúrát közvetítő programok kerüljenek.

Nehéz lenne vitába szállni a filmnek azzal a tételével, hogy a kereskedelmi tévék showműsorai masszívan pusztítják a nézők agysejtjeit, mint ahogy szellemes az a felvetés is, mely szerint az embereket – kellő sulykolás árán – az értékesebb műsorokra is ugyanúgy rá lehet szoktatni, Weingartner azonban irónia és szatíra helyett szentimentalizmussal súlyosbított demagógiával vázolja fel a helyzetet. Naivnak és butának tekinti nézőit, ez pedig, egy olyan film esetében, ami éppen az emberek elbutítása ellen kíván felszólalni, több mint kínos.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9894