KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/szeptember
KIAROSTAMI
• Vincze Teréz: Az elrejtve megmutatás művészete Abbas Kiarostami (1940-2016)
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Témák és variációk Jancsó korszakai
• Szalkai Réka: „Lendületből akartuk megcsinálni” Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Soós Tamás Dénes: „Egyszer csak megérti, min is nevetett” Beszélgetés Gigor Attilával
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Az abszurd hős születése A film noir műfaji családfája – 1. rész
ÚJ-HOLLYWOOD
• Varga Zoltán: Egyetlen lövés Michael Cimino vadászai
• Benke Attila: Neonfény és sikermítosz Az újraálmodott amerikai álom
• Varró Attila: A rendszerváltás képei Videó-forradalom és fantasztikum
VILÁGŰRFILMEK
• Andorka György: Végtelenre nyíló falak Star Trek-széria
• Lichter Péter: Etűdök szupernovára Az avantgárd film és a sci-fi
• Sepsi László: Csoda a sztyeppén Pavel Parkhomenko: Gagarin
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Hazai pályán Karlovy Vary
• Nagy V. Gergő: Ezek a fújtató fiúk Sehenswert/Szemrevaló
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Szerzőóriás Roald Dahl: Szofi és a HABÓ
• Kránicz Bence: Az álmok mérnöke Steven Spielberg: A barátságos óriás
KRITIKA
• Jankovics Márton: Cirkuszt a népnek Ben-Hur
• Varró Attila: Ki az erdőméhből Elliott, a sárkány
• Teszár Dávid: Szent a palacsintázóban A remény receptje
MOZI
• Vincze Teréz: Florence – A tökéletlen hang
• Vajda Judit: Amikor kialszik a fény
• Huber Zoltán: Jason Bourne
• Soós Tamás: Ütközés
• Baski Sándor: Szexkemping
• Forgács Nóra Judit: Mondd ki, hogy uborka
• Kovács Kata: Rossz anyák
• Kránicz Bence: Suicide Squad – Öngyilkos osztag
• Varró Attila: Haverok fegyverben
• Simor Eszter: Idegpálya
DVD
• Soós Tamás Dénes: Varga Ágota dokumentumfilmjei
• Gelencsér Gábor: Te, rongyos élet!...
• Soós Tamás Dénes: Roger Waters: A fal
• Pápai Zsolt: A tinilány naplója
• Benke Attila: Az élet ára
• Pápai Zsolt: Sérülés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Internet

Agymosakodás

Nyírő András

Megújított teletext: személyre szabott képújság.

 

Ezredvégi felbolydult világunkban évszázados intézmények roppannak meg, miért éppen egy olyan szerény, de hatékony eszköz maradhatna változatlan, mint a képújság? Csendesen meghúzta magát a nagy tv-csatornák árnyékában, szolgált és védett: megnézhettük a tv-műsort, a friss híreket, kaphattunk repülőtéri infókat, megtudhattuk a banki árfolyamokat, ellenőrizhettük a horoszkópunkat. Mindehhez a rend kedvéért jöttek a Kopaszodik?-típusú hirdetések. A képújság hatékony volt, egyszerű, de lassan lehetett lapozni benne, és viszonylag kevés információt adott. Már éppen megtanultunk vele élni, de most jön a digitális forradalom, és micsurini tempóval nem elégszik meg azzal, hogy a telefont meg a tévét beolvassza a számítógépbe, a képújság is kell neki.

Egy kártyával kezdődött, valamikor a kilencvenes évek elején. Ezt kifejezetten fakíroknak fejlesztették ki, a kétoldalas használati utasításból például megtudhatjuk: „A DOS változatban adatgyűjtést batch fájlból is lehet indítani a célfájl, a gyűjtési térkép – és tunerkártya esetén –, a venni kívánt adás frekvenciájának megadásával”. Ez nem az a szöveg, amitől a horoszkópra vágyódó háziasszony beindul, de sokak fantáziáját meglódította. A képújság szövegét ki lehetett nyomtatni, lehetett benne keresni, a régi adások híreit el lehetett tenni jobb időkre, és a számítógépen gyorsabban lehetett lapozni, mint a tévékészüléken. Aztán jött az Internet, és minden megváltozott. Először úgy látszott, hogy elég lesz, ha a nagy tévécsatornák képújságjain egyre többször bukkan fel a tripladupla v., vagy az új forradalom szimbóluma, a @-jel. De a nagyobbak bősz kísérletezésbe fogtak. Már nem csak a teletext őskori formátumában sugározzák az információt, hanem szabványos Internet-lapokat is küldenek az éteren keresztül. A végeredmény a számítógép és a tv meghökkentő ötvözete: a monitor bal felső sarkában látjuk a CNN-t, és mellette a részletesebb infókat tartalmazó internetes oldalt. Ha telefonon keresztül beléptünk az Internetbe, akkor innen egy kattintással továbbjuthattunk a CNN hírmagyarázó oldalaira. Így a képújságon keresztül összekapcsolták a televízió mozgóképeit az Internet elképesztő információs szolgáltatásaival.

A közönség azonban egy másik megoldásra voksolt, és ebben már nem is szerepel a tévé vagy a képújság. Nincs újságcikk, amelyik ne azzal magasztalná ezt a megoldást, hogy eljött a forradalom forradalma, a hírek házhoz jönnek, az Internet új szakaszba lépett. A technológia csírája már a kezdetektől rendelkezésre állt, az MTT-en indították el a Fish Wrap nevű újságot, mely abban különbözött a többi, csak hálózaton olvasható laptól, hogy ki-ki beállíthatta magának, hogy milyen tartalmat lásson. A személyre szabható újság azt az ígéretet hozta, hogy a szerkesztő feladatait részben átveszi az olvasó, nem kell átböngésznie az összes aktuális hírt, elég, ha – mondjuk – a Magyarországra vonatkozó kulturális híreket választja, ez már belátható mennyiségű információ. Ezt a személyre szabott újságot ötvözték a képújsággal tavaly, és a technológiát elnevezték push-nak. Push, push, push, a világlapok címlapjait meghódította az új fogalom.

 

Az első szolgáltató, a Pointcast (http://www.pointcast.com) egycsapásra egymillió olvasóhoz jutott. Programjukat le kell tölteni az Internetről, de a jelek szerint ez sem akadályozta meg az érdeklődőket abban, hogy kényelmesen, keresgélés nélkül jussanak friss hírekhez. Azóta egy sor hasonló szolgáltatás indult, ezek többnyire a képernyőkímélő helyét veszik át, ha nem nyúlunk a géphez, akkor megjelennek a legfrissebb hírek a monitoron. Még csak nem is kell folyamatosan rákapcsolódnunk az Internetre: a program minden bejelentkezésünkkor automatikusan letölti a legújabb információkat, annyit és csak annyit, amennyit kiválasztottunk.

A Pointcast sikerére felfigyelt a két legnagyobb internetes böngészőprogram gyártója, a Netscape és a Microsoft is. A push technológia ugyanis nem csak a teletextes képújságnak dob kesztyűt, de az internetes böngészőknek is. Most a két szoftveróriás azon dolgozik, hogy a push technológiát beépítse a böngészőjébe. Az első próbaváltozatokat már le lehet tölteni, de ezt csak azoknak ajánlom, akik szeretik a kalandokat. A programok még omlósak, lefagynak, és magukkal rántják a Windowst is. Az őszre ígérik a végleges változatot.

 

A push technológia a profi tartalomszolgáltatóknak kedvez, azoknak, akik óránként, de legalább naponta tudnak új információkat adni. Az „itt vagyok, ez a hobbym” jellegű bájos, de nem gyakran változó lapok kimaradnak a forradalom második szakaszából, ezeket a kiadványokat továbbra is a régi módon lehet majd megtalálni. A képújság sem fog eltűnni, a két nagy magyar szolgáltatás már most elérhető teljes egészében az Interneten (http://www.teletext.hu, http://www.hungary.com/dunatv/). A legnagyobb hazai internetes magazin, az iNteRNeTTo is barátkozik az új technológiával, beállíthatjuk, hogy milyen híreket kérünk naponta postaládánkba.

A személyre szabható hírszolgáltatással csak egy gond van: az olvasó lemond arról az örömről, hogy véletlenül beleütközzön valami érdekességbe ott, ahol nem is számít rá. Egy lépés hátra: újra közelítünk a tévéből áradó agymosáshoz, két lépés előre: legalább mi magunk választhatjuk meg, hogy mivel mossuk át az agyunkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1507