KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/szeptember
KIAROSTAMI
• Vincze Teréz: Az elrejtve megmutatás művészete Abbas Kiarostami (1940-2016)
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Témák és variációk Jancsó korszakai
• Szalkai Réka: „Lendületből akartuk megcsinálni” Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Soós Tamás Dénes: „Egyszer csak megérti, min is nevetett” Beszélgetés Gigor Attilával
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Az abszurd hős születése A film noir műfaji családfája – 1. rész
ÚJ-HOLLYWOOD
• Varga Zoltán: Egyetlen lövés Michael Cimino vadászai
• Benke Attila: Neonfény és sikermítosz Az újraálmodott amerikai álom
• Varró Attila: A rendszerváltás képei Videó-forradalom és fantasztikum
VILÁGŰRFILMEK
• Andorka György: Végtelenre nyíló falak Star Trek-széria
• Lichter Péter: Etűdök szupernovára Az avantgárd film és a sci-fi
• Sepsi László: Csoda a sztyeppén Pavel Parkhomenko: Gagarin
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Hazai pályán Karlovy Vary
• Nagy V. Gergő: Ezek a fújtató fiúk Sehenswert/Szemrevaló
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Szerzőóriás Roald Dahl: Szofi és a HABÓ
• Kránicz Bence: Az álmok mérnöke Steven Spielberg: A barátságos óriás
KRITIKA
• Jankovics Márton: Cirkuszt a népnek Ben-Hur
• Varró Attila: Ki az erdőméhből Elliott, a sárkány
• Teszár Dávid: Szent a palacsintázóban A remény receptje
MOZI
• Vincze Teréz: Florence – A tökéletlen hang
• Vajda Judit: Amikor kialszik a fény
• Huber Zoltán: Jason Bourne
• Soós Tamás: Ütközés
• Baski Sándor: Szexkemping
• Forgács Nóra Judit: Mondd ki, hogy uborka
• Kovács Kata: Rossz anyák
• Kránicz Bence: Suicide Squad – Öngyilkos osztag
• Varró Attila: Haverok fegyverben
• Simor Eszter: Idegpálya
DVD
• Soós Tamás Dénes: Varga Ágota dokumentumfilmjei
• Gelencsér Gábor: Te, rongyos élet!...
• Soós Tamás Dénes: Roger Waters: A fal
• Pápai Zsolt: A tinilány naplója
• Benke Attila: Az élet ára
• Pápai Zsolt: Sérülés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zseton és beton

Pápai Zsolt

 

A kelet-európai filmgyártások közül egyik sem mélyrepült olyan látványosan a kilencvenes években, mint a nagy múltú román, az utóbbi időszakban mindössze egy-két egészestés mozi született az országban évente. A válság az ezredfordulón tetőzött, a 2001-es év egyetlen (!), állami pénzből finanszírozott nagyfilmje Cristi Puiu Zseton és beton (pontosabb – bár kétségkívül kevésbé játékos – fordításban: Az áru és a pénz) című debütáló munkája.

A Duna televízió műsorán már több alkalommal szerepelt film három év késéssel és rejtélyes okokból most a magyarországi mozikba is bekerült. Némiképp érthetetlenül, bár cseppet sem érdemtelenül. Az itt-ott Spielberg Párbajára is kikacsintó, ám lényegében cselekménytelen, ellipszisekkel teli road movie hőse két fiú és egy lány, akiknek egy titokzatos tartalmú csomagot kell Constancából Bukarestbe eljuttatniuk. Útjuk során kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) kalandokat élnek át, ők viszont mintha semmit nem észlelnének a sokasodó baljós előjelekből.

A Bukarestben született, de filmes tanulmányait Genfben végző direktor inverz road movie-t készített, melynek legfeltűnőbb sajátossága, hogy a műfaji szabályokkal ellentétben a hősök jóformán semmi fejlődésen nem mennek át a kalandok közben, azaz ugyanolyan reflektálatlanok maradnak a történet végére, mint amilyenek az elején voltak. A végig kézikamerával vett film jelentős része az autó belső terében játszódik, és a kevés külsőben is csak ritkán tágul ki a horizont, ebből fakadóan a nézőt mindvégig a klausztrofóbia nyomasztó érzése kerülgeti. Való igaz, hogy ez nem felemelő élmény, viszont jó stílusérzékű rendezőre vall. Puiu érdeme továbbá az erősen atmoszférikus miliőrajz, amely olyan lehetetlen országnak mutatja Romániát, amilyen, szóval kapunk egy méretes adagot a balkáni világ virtigli szürrealisztikusságából is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1957