KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/szeptember
KIAROSTAMI
• Vincze Teréz: Az elrejtve megmutatás művészete Abbas Kiarostami (1940-2016)
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Témák és variációk Jancsó korszakai
• Szalkai Réka: „Lendületből akartuk megcsinálni” Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Soós Tamás Dénes: „Egyszer csak megérti, min is nevetett” Beszélgetés Gigor Attilával
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Az abszurd hős születése A film noir műfaji családfája – 1. rész
ÚJ-HOLLYWOOD
• Varga Zoltán: Egyetlen lövés Michael Cimino vadászai
• Benke Attila: Neonfény és sikermítosz Az újraálmodott amerikai álom
• Varró Attila: A rendszerváltás képei Videó-forradalom és fantasztikum
VILÁGŰRFILMEK
• Andorka György: Végtelenre nyíló falak Star Trek-széria
• Lichter Péter: Etűdök szupernovára Az avantgárd film és a sci-fi
• Sepsi László: Csoda a sztyeppén Pavel Parkhomenko: Gagarin
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Hazai pályán Karlovy Vary
• Nagy V. Gergő: Ezek a fújtató fiúk Sehenswert/Szemrevaló
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Szerzőóriás Roald Dahl: Szofi és a HABÓ
• Kránicz Bence: Az álmok mérnöke Steven Spielberg: A barátságos óriás
KRITIKA
• Jankovics Márton: Cirkuszt a népnek Ben-Hur
• Varró Attila: Ki az erdőméhből Elliott, a sárkány
• Teszár Dávid: Szent a palacsintázóban A remény receptje
MOZI
• Vincze Teréz: Florence – A tökéletlen hang
• Vajda Judit: Amikor kialszik a fény
• Huber Zoltán: Jason Bourne
• Soós Tamás: Ütközés
• Baski Sándor: Szexkemping
• Forgács Nóra Judit: Mondd ki, hogy uborka
• Kovács Kata: Rossz anyák
• Kránicz Bence: Suicide Squad – Öngyilkos osztag
• Varró Attila: Haverok fegyverben
• Simor Eszter: Idegpálya
DVD
• Soós Tamás Dénes: Varga Ágota dokumentumfilmjei
• Gelencsér Gábor: Te, rongyos élet!...
• Soós Tamás Dénes: Roger Waters: A fal
• Pápai Zsolt: A tinilány naplója
• Benke Attila: Az élet ára
• Pápai Zsolt: Sérülés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elrabolva

Baski Sándor

Taken – francia, 2008. Rendezte: Pierre Morel. Írta: Luc Besson és Robert Mark Kamen. Kép: Michel Abramowicz. Zene: Nathaniel Mechaly. Szereplők: Liam Neeson (Bryan), Maggie Grace (Kim), Famke Janssen (Lenore), Holly Valance (Diva), Xander Berkeley (Stuart). Gyártó: Europa Corp. / M6 Films / Grive Productions. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 93 perc.

 

Nevezhetjük a kulturális globalizáció csúcsának vagy csak egy tökéletes célközönség-pozicionálásnak, mindenesetre tény, hogy a francia gyártású Elrabolva ügyesebben játszik rá az amerikai közönség félelmeire, mint a hasonló témájú hollywoodi filmek. Mióta a CNN vagy a Fox napi híradásaiban vágókép lett a lángoló amerikai zászló, a világ kevésbé tűnik barátságos helynek. A Motelben még Szlovákiáig kellett a jenki turistáknak utazniuk, hogy leírhatatlan borzalmak történjenek velük, az Elrabolva történetében már Párizs szívéből, fényes nappal rabolnak el két naiv tinilányt. A folytatás azonban már nem Eli Roth horrorját idézi, az egyik lány apja ugyanis egy Afganisztánban edződött, egykori titkosszolgálati ügynök, aki azonnal ráveti magát a forró nyomra. Bryan Millsről az első félórában még csak annyit tudunk meg, hogy az ősöreg zsaruklisének megfelelően ráment a házassága a munkájára, a folytatásból viszont már az is kiderül, hogy hatékonyabb és kérlelhetetlenebb, mint Jason Bourne és Jack Bauer együttvéve. Luc Besson és írótársa, a Szállító-trilógiát is jegyző Robert Mark Kamen pontosan érzik, milyen hősre vágyik a politikai korrektség szólamaiba belefáradt nagyérdemű: Mills nem kér engedélyt a kínzásra, és akár egy ártatlant is habozás nélkül lepuffant, ha ezzel közelebb kerülhet elrabolt lányához.

Pierre Morel filmje így aztán nem a morális kérdésekről szól, hanem ahogy a Besson-gyár többi terméke a Taxitól A nyakörvön át A Szállító-szériáig, az adrenalinról és a folyamatos pörgésről. Az akciójelenetek intenzitása megközelíti a Bourne-filmek színvonalát, de aki miatt mégis kiemelkedik az Elrabolva a tavalyi év akciómozijai közül, az Liam Neeson. Ötvenhat éves kora ellenére éppoly meggyőzően hozza a kőkemény profit, mint Jason Statham, az angol kollégával ellentétben azonban neki a drámai jelenetek is jól állnak – ha a történet hihetetlen, nem árt, ha legalább a hős fájdalmát elhisszük.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9745