PapírmoziPapírmoziBayer Antal
Dampyr visszatér
Újabb ismert olasz képregénnyel jelentkezik a Dylan Dog magyarországi kiadója, pontosabban feléleszt egy olyan
sorozatot, amely közel tíz évvel ezelőtt már sok olvasónak megtetszett – ám nem
annyira soknak, hogy érdemes legyen könyvesbolti terjesztésben megjelentetni. A
rendezvényekre és webshopokra koncentráló eladási koncepció azonban a Dampyrnál is bejöhet.
Ennek a viszonylag új, 2000-ben indult horror-sorozatnak a főszereplője
a vámpírokat egyedül megölni képes dampyrok (vámpír-ember hibridek) jelenlegi
egyetlen képviselője, Harlan Draka. A fumetto
kezdeti újdonsága abból állt, hogy az akkor még tartó délszláv háború
környezetébe helyezett egy vámpírtörténetet, ám az írók hamar felismerték ennek
az ötletnek a korlátait. Harlannak más természetfeletti jelenségekkel is fel
kell vennie a harcot, amiben egy megtért zsoldos, egy szabadulni kívánó
vámpírlány és néhány meghatározatlan emberfeletti lény is segíti. Ebből
következően amolyan generikus hőssé alakult át, aki kötelességtudatból teszi,
amit tennie kell, ráadásul sokszor csak végrehajtóként, ugyanis mások jelölik
ki számára, hogy hol és kivel vagy mivel kell megküzdenie.
A remekül megrajzolt, fordulatos történetek közül eddig a Prágában
játszódó A kőhíd alatt (5. rész) és a
német egyetemi környezetbe helyezett Fekete
mágia volt a legérdekesebb, gyakorlatilag vámpírmentesen. A most induló új
sorozat nem közvetlen folytatása a korábbinak, aminek az a fő oka, hogy a
budapesti képregényfesztiválra ellátogat az egyik alkotó, ezért az általa készített
kötetekből válogattak a szerkesztők. Érdekesség, hogy a Velencei baba című rész, amelyben Harlanék megidézik Casanova
szellemét, kikacsint Fellini híres filmjére. A mozis utalások egyébként sem
ritkák, hiszen gyakorlatilag valamennyi fontosabb szereplő arcvonásait ismert
színészekről vagy előadókról mintázták, ha tehát valaki Ralph Fiennest, Annie
Lennoxot, David Bowie-t vagy Diane Keatont véli felfedezni a képregény
oldalain, megnyugtathatom, hogy ez szándékos. A Dampyr hangulata komorabb ugyan a Dylan Dognál, de így is kellemes kikapcsolódást nyújt.
Dampyr 1. Fekete-fehér, 200 oldal, puhafedeles. Kiadó: Frike Comics.
Titánember
A hazai geek társadalmat
régóta foglalkoztatja a kérdés: legyen-e magyar szuperhős (és ha igen, milyen
ne legyen). Mostanra a kérdés annyiban eldőlt, hogy március végén megjelent az
újságosoknál a Titánember kilencedik,
befejező része. Csak üdvözölhetjük, hogy az immáron létező magyar szuperhős
fittyet hány az előítéleteknek és skatulyáknak, alkotóit nem befolyásolta semmiféle
megfelelési kényszer.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az alkotók (Juhász-Nagy Gábor
író és Vadas Máté rajzoló) tökéletes munkát végeztek. Sőt szinte minden gyermekbetegség
diagnosztizálható a Titánemberen. A
legfőbb problémának a hangvétel folyamatos hullámzását látom. Hagyományos szuperhős-képregényt,
annak paródiáját és társadalomkritikát csinálni egyszerre szinte lehetetlen,
még a legnagyobb profiknak sem sikerül gyakran. A karakterek mintha nem
ugyanahhoz a darabhoz kaptak volna szövegkönyvet, a sztoriban dramaturgiailag indokolatlan
elterelések fajsúlyos tézisekkel keverednek, a látványos és nyilván fájdalmas
püfölések mellett sok a túlbeszélt ironizálás.
Fontos szót ejteni a Titánember
politikai üzenetéről is, hiszen a mai Magyarországon játszódó történetben az
író egyáltalán nem kerülgeti a konkrét utalásokat. Olyannyira, hogy ez
helyenként túl direktre sikerült, és a képzeletbeli miniszterelnökkel
kapcsolatos kemény sarkítások alapján teljesen érthetetlen, hogyan kerülhetett
hatalomra egy ilyen cinikus figura – ami társadalomkritikának eléggé felszínes.
Ami a rajzot illeti, a környezet lényegében realista, a karakterek
azonban groteszkbe hajlanak, az arányok, a mozdulatok sokszor eltúlzottak, és a
panelkompozíciók gyakran nem illeszkednek a történet ritmusához, dinamikájához.
De persze mindezek a bírálatok eltörpülnek elismerésem mellett, hogy a szerzők
végigcsinálták, és máris újabb ciklusban gondolkodnak.
Titánember 1-9. Színes, számonként 24 oldal, irkatűzött. Kiadó: Juhász-Nagy
Gábor.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 94 átlag: 6.02 |
 |
|
