KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/október
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzusok 1956 utóélete
• Gervai András: Új (jég)korszak hajnala Megtorlás a filmszakmában
• Murai András: Történelem-puzzle Archív és fiktív
• Kelecsényi László: „Egy kis cigaretta, valódi finom” Herskó János: Párbeszéd
KULTÚRÁK ÉS HATÁROK
• Pintér Judit: Két világ között Gianfranco Rosi: Tűz a tengeren
• Schreiber András: Vendégmunkások mozija Török-német 2.0
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 2. rész
• Varró Attila: Kényszerbehatolás Inváziós horror
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Temetési csokrok A film noir műfaji családfája – 2. rész
JIRI MENZEL
• Harmat György: Mesés férfiak, nők a hőskorból Menzel mozija
MOZI VS. DIGITÁLIA
• Földényi F. László: Mozitemető Filmszínháztól okostelefonig
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Közeledik valami véres John Carpenter filmzenéi
KÖNYV
• Varga Balázs: Tünetek és diagnózisok Győri Zsolt: Szerzők, filmek, kritikai-klinikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Hajrá Hitler! Timur Vermes: Nézd ki van itt
• Kovács Bálint: A szívünk mélyén megbúvó nácizmus David Wnendt: Nézd, ki van itt
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Tévedés áldozata Aznap éjjel
• Pernecker Dávid: Elvarázsol a múlt Stranger Things
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Belsőfilm Ernelláék Farkaséknál
• Varga Zoltán: Panelsikoly Balkon
• Tüske Zsuzsanna: Hamlet, az életrevaló Jutalomjáték
• Baski Sándor: Játszani is engedd Toni Erdmann
MOZI
• Baski Sándor: Mérges Buddha
• Nagy V. Gergő: 24 hét
• Kovács Kata: Határtalan szerelem
• Varró Attila: Bridget Jones babát vár
• Sepsi László: Mestergyilkos: Feltámadás
• Benke Attila: Sully – Csoda a Hudson folyón
• Csiger Ádám: Titkok és vallomások
• Huber Zoltán: Az utolsó király
• Varga Zoltán: Kilenc élet
• Kránicz Bence: Virsliparti
DVD
• Lakatos Gabriella: Halálos tavasz
• Varga Zoltán: Vili, a veréb
• Soós Tamás Dénes: Mr. Holmes
• Benke Attila: A boszorkány
• Kránicz Bence: Batman: Gyilkos tréfa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Un homme pressé

Kovács Kata

Un homme pressé – francia, 2018. Rendezte: Hervé Mimran. Írta: Christian Streiff könyve alapján Hélène Fillières és Hervé Mimran. Kép: Jérôme Alméras. Zene: Balmorhea. Szereplők: Fabrice Luchini (Wapler), Leila Bekhti (Jeanne), Rebecca Marder (Julia), Igor Gotesman (Vincent), Yves Jacques (Eric). Gyártó: Albertine Productions / Gaumont. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 100 perc.

 

A színészi pályán majdnem ötven éve, tinédzserként, Eric Rohmer mellett induló Fabrice Luchini mára a franciák legendás nagyágyúja, kiváló komikus, akit hazájában a filmvászonról épp olyan jól ismernek, mint a színpadról. Hozzánk utoljára a Párizs császára, A házban és a Gemma Bovery hozta el. Mostani szerepe lehetne akár pályaösszefoglaló is: a történet elején a komoly autógyáros, Alain Wapler – a Peugeot-vezér Christian Streiff memoárja nyomán – életveszélyes stroke-ot kap, beszédközpontja súlyosan megsérül, afáziás lesz, így kénytelen otthagyni pazar karrierjét és évek óta sivár magánéletében, no meg a Casablanca újra- és újranézésében reményt találni. A Luchini alakításaiból jól ismert, kissé különc, kótyagos, meg nem értett figurát meglehetősen unalmas narratív megoldások mozgatják: hősünk logopédusa személyében támogatóra, kutyájában hűséges társra lel, elhanyagolt és mélyen megbántott lányával is békét köt.

Az író-rendező Hervé Mimran (Szerelmem New York) filmje elsősorban a – fordításban javarészt elvesző – kimunkált nyelvi humorra épít. A könnyed hangnem, a lazán felvázolt, ám néhol indokolatlanul bő lére eresztett mellékszálak és az egymást érő zenés montázsok mind Luchini színészi bravúrjának engednek teret, bár a sokadik átöltözést és félrebeszélést már ő is csak üres rutinból oldja meg. Hiába szól a film a testét és az elméjét összehangolni képtelen értelmiségi vívódásáról, a kimunkált expozíciót csak egy banális újrakezdés-történet követi, ahol Luchini félszívvel eljátszott, kényszernyugdíjazott vezérigazgatója leginkább félnótás autókereskedőnek látszik, és még az újjászületést szimbolizáló zarándoklat is inkább tűnik bakancsreklámnak, mint katarzis-katalizátornak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13992