KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/október
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzusok 1956 utóélete
• Gervai András: Új (jég)korszak hajnala Megtorlás a filmszakmában
• Murai András: Történelem-puzzle Archív és fiktív
• Kelecsényi László: „Egy kis cigaretta, valódi finom” Herskó János: Párbeszéd
KULTÚRÁK ÉS HATÁROK
• Pintér Judit: Két világ között Gianfranco Rosi: Tűz a tengeren
• Schreiber András: Vendégmunkások mozija Török-német 2.0
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 2. rész
• Varró Attila: Kényszerbehatolás Inváziós horror
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Temetési csokrok A film noir műfaji családfája – 2. rész
JIRI MENZEL
• Harmat György: Mesés férfiak, nők a hőskorból Menzel mozija
MOZI VS. DIGITÁLIA
• Földényi F. László: Mozitemető Filmszínháztól okostelefonig
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Közeledik valami véres John Carpenter filmzenéi
KÖNYV
• Varga Balázs: Tünetek és diagnózisok Győri Zsolt: Szerzők, filmek, kritikai-klinikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Hajrá Hitler! Timur Vermes: Nézd ki van itt
• Kovács Bálint: A szívünk mélyén megbúvó nácizmus David Wnendt: Nézd, ki van itt
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Tévedés áldozata Aznap éjjel
• Pernecker Dávid: Elvarázsol a múlt Stranger Things
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Belsőfilm Ernelláék Farkaséknál
• Varga Zoltán: Panelsikoly Balkon
• Tüske Zsuzsanna: Hamlet, az életrevaló Jutalomjáték
• Baski Sándor: Játszani is engedd Toni Erdmann
MOZI
• Baski Sándor: Mérges Buddha
• Nagy V. Gergő: 24 hét
• Kovács Kata: Határtalan szerelem
• Varró Attila: Bridget Jones babát vár
• Sepsi László: Mestergyilkos: Feltámadás
• Benke Attila: Sully – Csoda a Hudson folyón
• Csiger Ádám: Titkok és vallomások
• Huber Zoltán: Az utolsó király
• Varga Zoltán: Kilenc élet
• Kránicz Bence: Virsliparti
DVD
• Lakatos Gabriella: Halálos tavasz
• Varga Zoltán: Vili, a veréb
• Soós Tamás Dénes: Mr. Holmes
• Benke Attila: A boszorkány
• Kránicz Bence: Batman: Gyilkos tréfa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Batman és Robin

Bori Erzsébet

 

Batman a gyerekek hőse, meg a gyereklelkűeké. Ők lapozzák rongyosra immár hatvan éve a képregényfüzeteket, nekik szólnak az újabb és újabb Denevérember-szériák a televízióban és ők játszanak a teljes Batman-univerzumot lefedő műanyagfigurákkal. Kicsit más a helyzet az egészestés mozidarabokkal: ezek túl sokba kerülnek ahhoz, hogy csak a nagyit és a gyereket vigyék be a multiplexbe. A Batman-film jósága így azon mérhető, hogyan tudja ötvözni az izgalomra, látványra, erőszakra és erotikára éhes felnőtt néző igényeit a hagyományos meseelemekkel.

Idáig a páratlan számú denevérek jártak nagyobb sikerrel; a pingvinemberes-macskanős második részt túlterhelték mélylélektannal és perverziókkal, míg a sok kétértelműség és bonyolult ellentmondás kikezdte a jó és a Gonosz nagyszabású küzdelmét. A Mindörökké Batman ismét visszatalált a helyes útra, a mostani, negyedik rész viszont arra figyelmeztet, hogy ideje lecserélni a Schumacher-csapatot. Elsőként mindjárt a forgatókönyvírót, akinek nem akadt egy szál ötlete sem, mindent a comicsból emelt el vagy saját korábbi leleményeit toldotta meg egy kurta lépéssel, mindig a legkonvencionálisabb irányban. És ne higgyük egy szavát se, ha a Batman-sztori kötelező fordulataira hivatkozik: épp azzal kellett volna megdolgoznia a pénzéért, hogy a mitológiai apparátust érintetlenül hagyva talál ki új mesét. Kétséges az is, vajon meddig tartható az a tendencia, melynek nyomán a magányos hős immár felvételt nyerhetne a nagycsaládosok egyesületébe. És könyörgök, ki ez az őszülő halántékú, fáradt figura, aki holmi nők miatt civódik Robinnal? Ha ez így megy tovább, a következő részben már egy Torschlusspanik űzte agg legény fut majd a lányok után.

A rutinos évismétlők közül csak a látványtervezők lógnak ki: kezük nyomán végre Metropolisszá nőtte ki magát Gotham City, Fritz Lang nagyobb dicsőségére.

A Batman és Robinban nincsenek szellemes riposztok, jó bemondások, még szegény Alfredot is érzelgőssé tette a betegsége, melyet az alkotóktól kapott; a rejtelmes kór legfeltűnőbb tünete, hogy elveszi az ember humorérzékét. Orvosolni akarván e hiánybetegséget Schumacherék a leggyalázatosabb tettől sem riadtak vissza: gúnyt űztek a Batman-legendából. Ez is csak azt jelzi, hogy már érzik a vesztüket: ők menni fognak, de Batman marad, mindörökké.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1584