KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/október
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Felejtés-kurzusok 1956 utóélete
• Gervai András: Új (jég)korszak hajnala Megtorlás a filmszakmában
• Murai András: Történelem-puzzle Archív és fiktív
• Kelecsényi László: „Egy kis cigaretta, valódi finom” Herskó János: Párbeszéd
KULTÚRÁK ÉS HATÁROK
• Pintér Judit: Két világ között Gianfranco Rosi: Tűz a tengeren
• Schreiber András: Vendégmunkások mozija Török-német 2.0
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 2. rész
• Varró Attila: Kényszerbehatolás Inváziós horror
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Temetési csokrok A film noir műfaji családfája – 2. rész
JIRI MENZEL
• Harmat György: Mesés férfiak, nők a hőskorból Menzel mozija
MOZI VS. DIGITÁLIA
• Földényi F. László: Mozitemető Filmszínháztól okostelefonig
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Közeledik valami véres John Carpenter filmzenéi
KÖNYV
• Varga Balázs: Tünetek és diagnózisok Győri Zsolt: Szerzők, filmek, kritikai-klinikai olvasatok
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Hajrá Hitler! Timur Vermes: Nézd ki van itt
• Kovács Bálint: A szívünk mélyén megbúvó nácizmus David Wnendt: Nézd, ki van itt
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: Tévedés áldozata Aznap éjjel
• Pernecker Dávid: Elvarázsol a múlt Stranger Things
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Belsőfilm Ernelláék Farkaséknál
• Varga Zoltán: Panelsikoly Balkon
• Tüske Zsuzsanna: Hamlet, az életrevaló Jutalomjáték
• Baski Sándor: Játszani is engedd Toni Erdmann
MOZI
• Baski Sándor: Mérges Buddha
• Nagy V. Gergő: 24 hét
• Kovács Kata: Határtalan szerelem
• Varró Attila: Bridget Jones babát vár
• Sepsi László: Mestergyilkos: Feltámadás
• Benke Attila: Sully – Csoda a Hudson folyón
• Csiger Ádám: Titkok és vallomások
• Huber Zoltán: Az utolsó király
• Varga Zoltán: Kilenc élet
• Kránicz Bence: Virsliparti
DVD
• Lakatos Gabriella: Halálos tavasz
• Varga Zoltán: Vili, a veréb
• Soós Tamás Dénes: Mr. Holmes
• Benke Attila: A boszorkány
• Kránicz Bence: Batman: Gyilkos tréfa
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Zu legendája

Wostry Ferenc

 

Harkéknál elmentek otthonról. Sőt, nemcsak hogy elmentek, de összeszedték az összes bútort, ruhaneműt, mindenféle firlefrancot, és ezekkel egyetemben költöztek el. Mi a fene baja lehet Ázsia egyik legeredetibb filmesének, aki még egy évtizeddel ezelőtt olyan maradandó mozikat készített, mint a Volt egyszer egy Kína (Once Upon a Time in China) vagy a Kardvívó (Swordsman)? A hollywoodi kiruccanás ártott meg neki? Jean Claude Van Dumb közelsége váltotta ki nála az agyzavart? Nem tudom eldönteni. Mindenesetre Tsui Hark „lost it”, ahogy mondani szokás.

Már előző filmje, a Végső leszámolás sem volt piskóta – a nyaktörő tempó a dramaturgia teljes hiányával meg a direkte szokatlan beállításokkal kombinálva olyan zsibbasztó másfél órát eredményezett, amilyen ritkaság.

Mivel Isten kegyetlen, a Zu második része a Végső leszámolásnál sokkal-sokkal rosszabb film. A wuxiák amúgy sem lineáris történetvezetésükről híresek, mivel a regények, amelyek alapján hőskorukban készültek, intrikával, kismillió szereplővel és számtalan időbeli ugrással voltak csurig. A Zu 2 viszont úgy érthetetlen, hogy hiányzik belőle a cselszövés, színészei sem számosak, ráadásául még időugrás is csak egyetlen egy van benne, rögtön az elején – bár akkor több száz évet lapozunk át, teljesen feleslegesen.

A filmnek még elmesélni való története sincs. Az expozíció feltárja a konfliktust, oszt kilencven percen keresztül (bár nekem inkább hat órának tűnt) nézhetjük, amint a cantopop legropogósabb, ám fájdalmasan tehetségtelen hongkongi sztárjai (Cecilia Cheung a kivétel) Hark satnyuló fantáziájának komputereffektjei ellen hadakoznak. A fenyegetés nem félelmetes, a karakterek színtelenek, mintha Junoszty tévén bámulnánk vergődésüket, a forgatókönyv pedig olyan szinten zavaros, hogy a korai kilencvenes évek komplex wuxiái egyszerű esti mesének hatnak mellette.

Kétségbeesésem akkor lesz teljes, ha belegondolok: Hark legújabb filmje, a Black Mask 2 még utolsó két alkotásánál is nagyobb csőd. Ó testvér, merre visz utad?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2254