KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fütyülök az egészre

Általános alany

Strausz László

A szenvtelen színészi játék és a hezitáló-imbolygó kamera az egyén felől kollektív viszonyok irányába mozdítja el a néző figyelmét.

Mostanra már jól látszik, hogy a kortárs román film körül kibontakozó kezdeti kritikai konszenzust, amely az őszinteség, a közvetlenség, az átélhetőség vagy a kamera-jelenlét kulcsszavai köré épült, tovább kell gondolni. Kétségtelen, hogy a fenti jelzők fontos aspektusát ragadják meg a román újhullámnak, amely a kelet-európai film elmúlt évtizedeit jellemző egyik hagyomány, az allegorikus stílus ellenében jelöli ki saját irányvonalát. A negatív leíráson, az összehasonlító elemzésen túl azonban továbbra is ott áll előttünk a megválaszolatlan kérdés: a rendszerváltás körüli éveket tematizáló román munkák milyen formanyelvi újítások révén teremtették meg a kulturális emlékezet eme sajátos modelljét? Hogyan viszonyul a szóbanforgó filmek nézője a történelemhez, a társadalmi átalakulásokhoz?

A fenti átfogó kérdések megválaszolására itt nem vállalkozom, mindössze Florin Serban új filmjének két stiláris jegyére, valamint az ezek révén kialakuló nézői pozícióra szeretném felhívni a figyelmet. A Fütyülök az egészre 18 éves főszereplője, Silviu börtönbüntetésének utolsó napjait tölti. Az új román film egyik központi jegyének tekinthető remegő, hosszú ideig kitartott kézikamerás beállítások nyomán folyamatosan Silviu közvetlen közelében vagyunk. Mégis: hiába figyeljük a fiú arcát, a karaktert megformáló George Pistereanu játéka az érzelemmentes mimikára épít. Nem tudjuk meg, hogy a börtönbeli csicskáztatás, a megaláztatás változatos megnyilvánulásai miatt viselt szenvtelen maszkja mögött mi zajlik, pedig a film hosszú, első része magának a helyszínnek a bemutatására koncentrál, dramaturgiailag statikusnak mondható. A bonyodalmat öccse megjelenése váltja ki, aki beszélőre érkezve azt a hírt hozza, hogy anyjuk visszatért Olaszországból, és magával akarja vinni a kisebb fiút, még Silviu néhány nappal későbbi szabadulása előtt. A film egyetlen nyers érzelmi kitörése magának az anyának a börtönbeli látogatásakor robban ki Silviuból, mikor megfenyegeti anyját: ne ráncigálja bele öccsét a váltogatott szeretőkkel, munka- és lakhelyekkel tarkított csapongó életébe. Ugyancsak egy rövid utalás révén, de világos, hogy évekkel korábban pontosan ez történt Silviuval. A magas érzelmi hőfokú jelenet után a fiú visszahelyezi börtönbeli túlélő maszkját. Tekintetünk próbál áthatolni ezen a pajzson, de próbálkozásaink sikertelenek maradnak.

A pszichologizálás következetes elutasítása olyan rendezői stratégiát mutat, amely sok új román filmhez hasonlóan Serban munkájában is központi szerepet kap: az imbolygó-hezitáló kamera által felvett karakter tanácstalan, szenvtelen arcáról visszaverődik a nézői tekintet. A film szereplői nem egyéni hősökként, hanem összefüggő szociális- és politikai folyamatok általános alanyaként lépnek elénk.

Nem inviduális sorsokat, hanem meghatározott társadalmi helyzetekre adott reakciókat látunk, amelyek a Fütyülök az egészre történetében egyrészt a kelet-nyugat gazdasági-életszínvonalbeli oppozíciójában, azaz a Románia–Olaszország viszonylatban jelennek meg. Másrészt a Románián belüli társadalmi csoportok eltérő tapasztalati-önkifejező módjai, az ezek között tátongó szakadék is felvillan Silviu és Ana, a börtönben kutatást végző csoporttal érkező fiatal egyetemista gyakornok kapcsolatában. A lány nem érti a Silviuból hirtelen felszínre törő aggresszivitást, melyet egy látszólag banális esemény vált ki. Az idáig meghúzódó, csendes főszereplő brutálisan szétveri egyik őrzője fejét, majd egy törött üvegcserepet a nyakához szorítva túszul ejti Anát. A dühroham végül a lány és Silviu menekülését követően egy megejtően intim, csendes kávézásba szelídül. A kihalt presszó törékeny nyugalma azonban szükségszerűen átmeneti: Silviu felhörpinti kávéját, és az országúton visszaindul őrzői felé. A romantikus idillből a karcos, kusza valóságba.

FÜTYÜLÖK AZ EGÉSZRE (Eu cand vreau sa fluier, fluier) – román-svéd, 2010. Rendezte: Andreea Valean darabja nyomán Florin Serban, Catalin Mitulescu. Írta: Andreea Vălean. Kép: Marius Panduru. Szereplők: George Piştereanu (Silviu), Ada Condeescu (Ana), Mihai Constantin (Igazgató), Clara Vodă (Anya). Gyártó: Film i Väst / Strada Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 94 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 49-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10548