KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar animáció

Kecskeméti Animációs Filmszemle

Születésnapok, vége hangulat, női vonal

Muhi Klára

A Filmszemle temetői hangulata után, a filmeseket sújtó, nem szűnő pénzügyi szorítás közepette öröm az ürömben, hogy Kecskemét tartja magát.

A két évenként, 1985 óta immár 10. alkalommal megrendezett KAFF a szokott remek színvonalon bonyolódott. Jubilált a fesztivál, mi több, Mikulás Ferenc és csapata, a Kecskemét Filmstúdió is. Utóbbi hihetetlen, de a negyedik x-et érte meg épp – a filmtermés alapján úgy tûnik –, jó állapotban, hiszen a stúdió illusztris alkotói közül szinte mindenki megmutathatta magát. Szoboszlay Péter folytathatta 100 éve történt kultúrtörténeti sorozatát, a császári, királyi, udvari szállítókról szóló epizód érdekes adalékokkal szolgált a magyar kora-kapitalizmus viszonyaihoz. Különös világteremtõ képességekkel megáldott lánya, Szoboszlay Eszter bûbájosan adaptálta Mosonyi Alíz Boltosmeséit, mely a rövidfilmes verseny egyik legnépszerûbb filmje lett. Összejött két újabb epizód a közel 40 éve futó hungaricum Magyar népmese-sorozatból. Alighanem meglett a 100 epizód, amire a stúdió fogadalmat tett, s ami igazi kuriózum lenne, még a rajzfilmtörténelemben is. Újabb rész készült Nagy Lajos és Szilágyi Varga Zoltán kedves mesesorozatából A világlátott egérkébõl. Összegrundolt a stúdió egy új A walesi bárdokat Gémes József jegyzi –, tán hogy a két évvel ezelõtti formabontó feldolgozáshoz képest mutassanak valami klasszikusat. Megvillant a filozofikus Ulrich Gábor is egyetlen baljóslatú, rövid haikuval, (Memoir) kár, hogy csak eggyel. S bevállalt a stúdió fiatalokkal néhány friss egyedi animációt is (Tóth-Pócs Roland Ára 2.70., Tóth-Pócs Judit Bíborcsiga) ezek a munkák lettek a kecskemétiek elsõ 3D-s filmjei.

Anélkül, hogy a stúdió értékelésébe belekapnánk, a KAFF-on úgy tûnt, ha valaki átviszi a túlsó partra a magyar animációt, az valószínûleg Kecskemét lesz.

*

Mert túl a születésnapi örömökön –  , Richly Zsolt, Orosz István és Szilágyi Varga Zoltán is évfordulós volt egyébként idén –, a szomorú tény az, hogy az animációt ugyanúgy érinti a filmszakmát sújtó válság, mint a többi mûfajt. S ez azért lépten-nyomon elõkerült a folyosói beszélgetéseken. Andy Vajna kormánybiztos ugyan arról beszélt májusban, hogy az MMK helyébe lépõ Filmalap évi egy animációs nagyjátékfilmet rendel a szakmától, ám kérdés mikor, kiktõl? A televíziók továbbra sem bombázzák megrendelésekkel a mûhelyeket, pedig állítólag már gyerekcsatornánk is van. A mostanáig legtöbb értéket termelõ egyedi rövid animáció az MMKA megszûnésével, illetve az NKA filmes kuratóriumának tervezett megszüntetésével valószínûleg ellehetetlenül. A Fülöp József vezette MOME nagyszerû tanár-teamje, Richly Zsolt, Czakó Judit, Magyarósi Éva, Glázer Kati, Domonyi Rita, korábban M. Tóth Géza – minden bizonnyal külföldre termeli a tehetségeket. A rövid animációra szánt kb. 300 millió forint sorsáról – melyet állítólag a Médialap pályáztat majd –, az illetékesek eddig még semmit sem mondtak, a fesztivált sem használták ki, hogy egyeztessenek a szakmával. A KAFF-on fogalmazott nyílt levél is errõl szól, mondjon már végre valaki valamit!

Mert amit a szakma „mondani tud” – a kecskeméti mustrán kipakolt magyar animációs felhozatal –, igazán meggyõzõ, minden komoly szakpolitikus csettintene: sokszínû, igényes, benne él a hagyományban, miközben ismeri az új internetes közönség ízlésvilágát, társulni tud az oktatás szempontjaihoz, humoros, van filozofikus iránya, beszéli minden korosztály nyelvét, intelligensen szolgálja a megrendelõt, ha az a feladat. És van jónéhány remek erõket koncentráló mûhelye, Kecskeméten kívül mindenekelõtt a MOME, a Kedd, a MARA, de rengeteg kisebb hely is, melyeket csak okosan helyzetbe kellene hozni, mûhelytámogatásokkal, forgatókönyv-fejlesztési pályázatokkal, televíziós megrendelésekkel, sorozatokkal.

A Moholy-Nagy Mûvészeti Egyetemen például évek óta komoly munka folyik. A KAFF legüdébb pillanatai általában a diákvetítések, melyek egyben érdekes módszertani bemutatók is, példa rá idén a két ismert médiaszemélyiség – Popper Péter és Friderikusz Sándor –”talált” szövegeire készített remek házifeladatok. De momés hallgató hozta el 2011-ben a fesztivál nagydíját is, Illés István ipari kamerás hatást keltõ fekete-fehér táncfilmje, a Track 32.

Illés filmje, ahogy betrükközte tüllruhás szerelmes táncospárját egy forgalmas sztráda közepére, különleges volt valóban. Nekem mégis érdekesebbnek tûnt idén a „nõi vonal”. Fõként a személyes, bizarr narratívák, mert ez sosem volt erõs oldala a magyar animációnak.Szederkényi Bella fekete-fehér, könnyû kézzel megrajzolt Orsolyája például, a kézenállásban közlekedõ tinilányról, akinek tótágast áll a világ. S akihez szívesen csatlakozunk, mert annyi elveszett, érdekes dolog lesz láthatóvá, ha máshogy nézünk ki a fejünkbõl.

Kiss Virág zaklatott filmnaplója is tetszett, a Változás, egy piros-kék vonalakkal fölskiccelt, Stefanovics Angéla hangján magyarázó felbolydult másik tinirõl, akivel lendületesen száguldunk egyik életforma kísérletbõl a másikba. És mindenekelõtt, Molnár Tünde, Simon vagyok címû filmje, a mezõny dramaturgiailag, hatástanilag – de vizuálisan is – talán legszebben megmunkált animációja, Simon, egy városi kutya utolsó, halálközeli élményeirõl.

Nagyon szurkolunk Fülöp József stúdióépítõ terveihez, aki az egyetemhez kapcsoltan stúdiókeretek közt szeretné gondozni a közeljövõben a friss diplomásokat – ameddig csak lehet. Olyan komolyabb kûrök, mint például Tari Zsófi Szofita Land címû perfekt, animált musicalrészlete, mely szinte egy nagyobb ívû vállalkozás pilotjának tûnt, nyilván helyben, optimálisabban fejleszthetõk tovább.

Tulajdonképpen ilyen elszánásból született pár éve a Kedd alkotócsoport is, M. Tóth Géza stúdiója, frissen végzett fiatalokkal. A Kedd a Bogyó és Babócát hozta el az idei KAFF-ra, Krizsanics Antonin és M. Tóth Géza jegyzi ezt a bájos, egészen kicsiknek szóló sorozatot, melyet imádnak az ovisok, moziba is elzarándokol érte a család, és amelyben egy forint állami pénz nincs. De ez egy kicsi piac, mint tudjuk. A Bogyó és Babóca folytatásokat például mindenképp támogatni kéne. Miként a Kacat bolygó meséit is, Péterffy Zsófi és Prakter Mariann sorozatát. Vagy A négyszögletû kerek erdõt, Lázár Ervin ma is népszerû mesekönyvének adaptációját, melyen generációk nõttek fel, s melyhez Horváth Mária nyúlt igen szerencsésen.

Valójában a mese-sorozatok és az alkalmazott animáció jelenthet esélyt a magyar animáció életben maradására. Elõbbi elsõsorban a közszolgálati televíziókon múlik, utóbbi talán lendületet vesz az új internetes közönség igényein, akik nagyon szeretik az animációt. Nyilván nem véletlen, hogy a reklám-spot kategóriában idén jobb színvonalú munkákat láttunk, mint a korábbi években. Friss, attraktív, intelligensen célra tartó darabokat.

Az internet elõretörése minden szinten átrendezi az audiovizuális tartalmak stílusát, narrációs és asszociációs technikáit, és érezhetõen jobban kedvez az animált tartalmaknak. Mindez elsõsorban a reklám- és spot-kultúrában csapódik le. A trendváltás nagyon meglátszik az új eresztésû alkalmazott animációkon, még ha a televízióban landolnak is. A megrendelõk is jobban értik most, mire is való az animáció. Például a hüvelygomba elleni szer reklámjában (Canesten combi – Magyarósi Éva) gyártónak, befogadónak egyaránt megkönnyebbülés, ha animált nõi akton illusztrálhatja a gombaölõ hatásait. A kategória díjat egyébként a zsûrihez hasonlóan én is az Ozon Network alkotójának (Bogdán Zoltán) adtam volna. Az elkoptatott glóbusz-szimbólum friss újragondolásáért, a „csak azért is pozitív” glóbusz-imidzsért. Kedvenceim voltak még: a magyar Univer ketchup (Fazekas Péter) szellemesen magyarkodós reklámparódiája, a Tesco tojások, (Kostil Danila) vagy a Népszabadság Színes Melléklet (Bajkov Delov Valentin) ízléses csupa-betû világa.

*

Végül szeretnék szólni néhány olyan egyedi filmrõl, amelynek alkotóit már nem védi az egyetemi státusz, és nyilván nem fogja kérni õket a piac sem.

Bár a szakmában a MOME a sztár, az idén a legszebb, legartisztikusabb filmeket a Pannónia örököse, a MARA (Magyar Rajzfilm KFT) hozta Kecskemétre. Itt is a nõi vonal folytatódott, Rofusz Kinga (A sellõ és a halász),M. Tóth Éva (Zenit) és Békés Rozi (Villamos) munkái. Volt valami fájdalmasan esendõ, elmúló, elenyészõ mindhármuk filmjében.

A sellõ és a halász csodás festmény-animáció. Minden beállítása önálló festõi értéken, szomorú, beteljesületlen felnõtt mese. Piros nagy hasú halakon lovagolva üldözi a halász, akinek kicsit halformájú feje van, a veszélyes kúpalakú szirtek között bujkáló, piros hajú sellõt, aki viszont a halászra hasonlít. S aztán meg is van. Együtt csónakáznak a tengeren. De a feltámadó vihar visszarabolja a halásztól a gyönyörû zsákmányt. Vagy csak álom lett volna az egész?

M. Tóth Éva filmje a Zenit is a sejtés-visszaálmodás-elõérzet (kollektív) tudatállapotait idézi, század eleji trieszti képeslapok részleteinek finom kis úsztatásával, bemozdításával, kevés archív portréval, kicsit Forgács Péter Privát Magyarországának nyomvonalán. Idõmanipulálás, ahol a „minimál” eszköz maximális hatást kelt, visszadob abba a száz év elõtti történelmi pillanatba, amikor a nagy összeomlás elõtt – épp a zeniten – a mi kultúránkkal megállt az idõ.

Békés Rozi filmje is félálomszerû, lebegõs, de másféle, reggeli fázós-villamosozós, mikor még nincs egyben a világ. Vonalfilm. Szétesik, összeáll, hullámzik. Az experimentális animáció hazai úttörõje, a Londonban élõHáy Ági vetette fel – akinek kiállítása, jelenléte, retrospektívje a fesztivál egyik legérdekesebb színfoltja volt –, hogy mennyire nehéz megmondani, milyen is a jó vonal. Hát szabad, például. A kritikusok mindenesetre Békés Rozi szabadon hullámzó vonalfilmjét látták a legjobb egyedi filmnek az idén.

A MARA vagy a Kedd alkotócsoportjáért, a Mome fiataljaiért, az információs mezõnyben vetített több tucat animációsért, ha a változó idõk és elenyészõ lehetõségek elmosnák, szétszórnák õket, nagy kár lenne.

Az animáció technikai sport. – így az Oscar jelölt ír Tomm Moore, az idei zsûri egyik tagja. Mi ebben a sportban jók vagyunk. Nem szeretnénk két év múlva Kecskeméten csupa retrospektív vetítésre járni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/08 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10717