KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Giallo

A modern horror mesterei: Fulci & Romero

Zombiesztétika

Sepsi László

Úgy látszik, a vegetáló magyar filmes szakkönyvpiacon a horror képviseletében csak az élőhalottak képesek talpon maradni. Míg az általában kortárs tömegfilmmel és műfajisággal foglalkozó kiadványok is viszonylag ritkák, a megbecsültség szempontjából ezekhez képest is hátránnyal induló horrorfilmet öt évvel ezelőtt a Varga Zoltán – Vajdovich Györgyi páros képviselte a vámpírfilmről szóló kötettel (A vámpírfilm alakváltozatai, 2009), idén pedig a szintén tandemben dolgozó Orosdy Dániel és Schreiber András munkájában a zombi jelenti a vezérfonalat. A modern horror mesterei: Lucio Fulci & George A. Romero két olyan rendező portréját helyezi egymás mellé, akinek életműve ugyan korántsem szűkíthető le az élőhalott-motívumra (ezt a kötet sem felejti el hangsúlyozni), de szélesebb körben elsősorban mégis elsősorban a horrorfilmjeik ismertek. Emellett mindketten zsánerben gondolkodó, ugyanakkor egyedi látásmóddal bíró szerzők, akiknek munkásságát a külföldi szakirodalom az elmúlt évtizedekben már elkezdte feldolgozni. Mindebből persze magyar nyelven a folyóiratokban és blogokon fellelhető szórványos cikkeken kívül igen kevés látszik, így a Fulci & Romero hiánypótló műként került a könyvesboltok polcaira, ami egyszerre ismerteti az életműveket és veti fel a lehetséges értelmezési stratégiákat, kitérve olyan, itthon kevésbé tárgyalt aspektusokra, mint Fulci és Artaud, vagy Romero és az apokaliptikus irodalom viszonya.

A kötet három nagy részre tagolódik: a legterjedelmesebb első kétharmadban Orosdy Fulci-tanulmánya és Schreiber Romero-esszéje olvasható, az utolsó száz oldalon pedig szószedetet, kislexikont és filmográfiákat találunk, néhány szembetűnő következetlenséggel. Míg a Fulci-filmográfia a kiemelt munkatársak listáját is tartalmazza, a Romero-táblázatból ez a hasáb teljesen hiányzik, a kislexikon egzakt definíciók helyett olykor csak zavaros benyomások összességét kínálja (lásd a camp esetében). Ugyan a bevezető nyíltan deklarálja, hogy a Fulci & Romero „nem ragaszkodik szigorúan a tudományos formákhoz”, a függelék fésületlensége a törzsszövegben is visszaköszön, és itt már az érdeklődő olvasó további tájékozódását is nehezíti. Bár a könyv használ lábjegyzeteket és a két nagy fejezetet (formailag teljesen eltérő) irodalomlista zárja, a pontos adatok megadásával a szerzők sokszor adósok maradnak. Orosdy gyakran hivatkozik „egyes forrásokra” és közelebbről meg nem nevezett interjúkra, de például a Fulcit elemző, többször hivatkozott feminista kritikus neve és tanulmányának címe sem derül ki a szövegből. Így a kötet hátránya nem abból fakad, hogy két eltérő attitűddel bíró szerző írásai kerültek egymás mellé – ez önmagában egy izgalmas koncepció –, hanem hogy a végiggondolatlan technikai megoldások a kötet használhatóságát és a szövegek színvonalát is rontják.

Orosdy és Schreiber portréi között elsősorban az elemzéshez való viszonyuk jelent számottevő különbséget. Míg előbbi leginkább gazdag háttérinformációkra és az egyes filmek értékelésére koncentrál, éppen csak megemlíti a fontosabb olvasatokat (mint a szem és a kín viszonya Fulcinál), viszont különös hangsúlyt fektet Fulci vélt személyiségrajzának felskiccelésére, a Király Jenő-i szellemiségben fogant Romero-fejezet jóval bátrabban értelmezi a filmkorpuszt, a legelterjedtebb interpretációk mellett a filmek lehetséges vallásos, illetve a zombi-motívum filozófiai olvasatát is felkínálva. Közös pont viszont a két írásban, hogy tételesen ismertetik a szerzők filmjeit, így a Fulci & Romero afféle filmguide-ként is használható, hiszen egy-egy oldalban összefoglalja a művek tartalmát, gyártási hátterét és lehetséges olvasatait, emellett Orosdy fejezete tartalmaz egy katalógust Fulci fontosabb kézjegyeiről és visszatérő témáiról, amibe viszont általánosságukban semmitmondó tételek is bekerültek, mint a „kreatív történetmesélés” vagy a „kiváló színészi alakítások”. A Fulci & Romero szakkönyvként és ismeretterjesztő kiadványként éppoly hullámzó minőségű, mint a tárgyalt szerzők életműve, amiben izgalmas ötletek („Fulci szerint Isten létezik, csak a fájdalom Isteneként,” 130. old.) keverednek banális meglátásokkal („Fulcinak voltak barátai”, uo.). Szigorúbb szerkesztői jelenlét híján a kötet legalább annyira kihagyott ziccer, mint amennyire üdvözlendő kezdeményezés.

 

Kontraszt Plusz Kft. Pécs, 2014.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/11 34-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12017