DVDA harminchármakSoós Tamás Dénes
The
33 – chilei–kolumbiai, 2015. Rendezte: Patricia Riggen. Szereplők: Antonio
Banderas, Juliette Binoche, Gabriel Byrne. Forgalmazó: ProVideo. 127 perc.
Chilében
is tudnak rossz hollywoodi filmet készíteni. Túlzenélt, túljátszott filmet egy
olyan eseményről, melynek minden – társadalmi, gazdasági, politikai, emberi –
vetülete izgalmas kérdések sorát veti fel. A mexikói Patricia Riggen, aki a
spanyol Antonio Banderas, az ír Gabriel Byrne, a francia Juliette Binoche és a
brazil Rodrigo Santoro főszereplésével forgatott filmet a 2010-es chilei
bányásztragédiáról, érzéketlen mind a nüánszok, mind a nagy témák iránt. A harminchármak melodrámai zanzáját adja
a gondatlanság miatt bekövetkezett bányaomlásnak, a 700 méteres mélységben
töltött több mint két hónapnak, és a mentési kísérleteket övező
médiafelhajtásnak. Hiába pedzegeti a termelést az emberéletnél is fontosabbnak
tartó cég felelősségét, a mentést szervező politikusok (ön)érdekérvényesítését,
vagy a bányamélyben kiélesedő és a bolíviai férfival szemben táplált előítéleteket,
a film már-már bravúrosan kerüli el, hogy bármiről is érdemben szóljon.
Kétfrontos kudarc A harminchármak,
mert se az eset komplexitását, se a túlélésért folytatott küzdelem feszültségét
nem tudja megragadni, hiába omlik a CGI-plafon, és hiába állnak ki a bányászok
az őrület peremére. Tragikus sem attól lesz a film, hogy ferdít, és a Super
Mario becenevű bányászból (Antonio Banderas), aki a krízishelyzetben vezetővé
lép elő, valóban szuperhőst farag, aki egymagában oldja meg a felmerülő
problémákat, hanem hogy klisévé redukálja a valóban élt, valóban szenvedett
embereket. Izgága, gyerekvállalásra készülő fiatallá az egyiket, nyugdíjazás
előtt álló öreggé a másikat, akire az utolsó napján szakad rá a bánya, hogy így
minden mozizsernyák és celluloidgengszter kópiája legyen, akik „túl öregek már
ehhez a szarhoz”. A filmklisé, ha rosszul vezetik elő, untat, valódi bűne mégis
az, hogy megfosztja egyéniségétől azt, akire ráhúzzák. Patricia Riggen pedig
pont ezt teszi: ellopja és kisajátítja a chilei bányászok sorsát azzal, hogy „hollywoodi”
filmet forgat róluk. Hiába hangsúlyozza feliratokban, hogy a 2010-es
szerencsétlenség nem egyedi eset, a bányászok tömegesen halnak meg Chilében, és
akik megúszták, kártérítést sem kaptak, az epilógban összeölelkezve, nevetve állítja
kamerája elé a valódi harminchármakat. Patricia Riggen rosszízlése a World Trade Center tűzoltója mellé
helyezi a chilei munkásokat, akinek 9/11 utáni tragédiájára Oliver Stone egy
barbecue partival tette ki a fals happy endet.
Lehet,
hogy a világ megállt, de a film forog tovább.
Extrák:
A harminchármak: Az egész világ figyelt
(Híradós bejátszások, interjúk, B-roll felvételek és filmrészletek).
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 17 átlag: 5.29 |
 |
|
