KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeress, ha tudsz!

Bíró László

 

Hálásnak kell lennünk annak a magyarországi forgalmazónak, amely Gena Rowlands főszereplésével készült filmet mutat be – már csak azt kellene elintézni, hogy Cassavetes is ismét ott legyen. A Zsigmond Vilmos fényképezte Szeress, ha tudsz című filmben öt és fél szerelmi történetnek lehetünk inkább csak fültanúja. Az akciószűk, ámbár jól megírt amerikai románcfilmben a rendező felvázolja a mai nagyvárosi szerelem ismerős típusait. Egy idős házaspár pici veszekedés után elcsitul, a férfiakban csalódott szépasszony ismét próbát tesz, a házasságtörők nem betliznek az ágyban, a mélakóros HIV-pozitív fiú visszatalál az élethez egy lepcses bombával, a viszont már AIDS-es haldokló fiú anyai szerelmet ébreszt, a magányos kocsmatöltelék pedig a többi krimólegyet szédíti bizarr sztorijaival – a szerelemről.

Minden és mindenki erről beszél. A film egyik kulcsmondata így hangzik: a szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni. Ugyanakkor a rendező mintha csak be akarná bizonyítani, hogy a kommunikáció, az egymással való beszéd a legfontosabb. Az amerikai kultúra bünteti azokat, akik nem tudják érzelmeiket és élményeiket szavak formájába önteni, hanem mindenféle ezoterikus megnyilvánulásokkal, mint sírás, bezárkózás próbálkoznak. Sajnálatos, hogy a szerelemről való sok beszéd közepette pont a lényeg vész el, s a túlpartra már csak kitűnően megformált mondatok, illetve jó színészi alakítások (a RowlandsConnery páros kiváló) jutnak át. A szkeccsfilmes technikát feloldó utolsó jelenet még azt a nagylelkű feltételezést is ellehetetleníti, mely szerint a rendező zseni, s tán önmaga ellenében készített filmet. Nem: Willard Carrol inkább Frank Zappa, Laurie Anderson vagy Thelonius Monk – állítólag a szerelem/építészet mondat nekik tulajdonítható – ellenében nyúlt kamerához, immár harmadízben áldozva a mainstream oltárán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2842