KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

Pedofíling II.

Reményi József Tamás

Az öntudatos ösztönlény kínálata és a friss hús kereslete együttesen korlátlan vevőkört jelent.

 

Jámbor szójátékunkkal korábban szomorú szavakkal illettük a képernyők elcsökevényesedett játékérzetét, most nyersebb hangra kell váltanunk. Csak felnőtt olvasóinknak!

Többen megjegyezték már, mennyire szerencsétlen dolog szaknyelven gyermekszeretőnek titulálni azt, aki testileg-lelkileg megrontja kis- és kamaszkorú áldozatait. Különösen figyelemre méltó a „pedofil gyilkos” kifejezés... Arról azonban nemigen merünk beszélni, hogy a tömegkultúra elképesztően telített olyan gesztusokkal, amelyek rájátszanak a felnőttvilág ez irányú elfojtásaira, nyomorúságára, illetve a gyerekvilág zavaraira. Két irányból érkező komplexusok futnak össze a gátlástalanul működtetett találkahelyeken.

A legbiztosabb jel, mint mindig, az üzlet. A tévéreklámok soha nem látott mértékben építenek a kis- és fiatalkorúakra, a viszonylag megfizethető bóvlik és csecsebecsék hatalmas fogyasztórétegére. Üdítő, csipsz, pattanásgátló, hajfesték, cédé és szárnyas betét nekik nélkülözhetetlen az emberi státus és önállóság mámorító érzéséhez, még mobiltelefont is leginkább kamaszfigurák hirdetnek kamasznyelven – leszámítva a mobilüzenettől elérzékenyült árva nagymamák sztereotípiáját, amely a robotoló középnemzedék lelkifurdalásaira számít –, hiszen azonnal tudatni valakivel, hogy Roland tetoválással jelent meg az osztálykiránduláson, e nemzedék égető vágya. Nem bántom őket, nem őket bántom, e frusztráción minden kor tinédzserei átestek, csak korábban fájdalmas korlátozottságokkal és meggyónhatatlan bűntudattal (rettenetes), ma pedig kizárólag a tárgyi-szolgáltatási kultúrára rábízott minták segítségével (még rettenetesebb). Természetesen a törődés és a szeretet álcája ez, nem jobb a cukrosbácsiénál. Fondor veszélye továbbá, hogy cukrosbácsikat ösztönöz és termel.

Steve Spielberg, aki rendezőként, producerként évek óta gondosan foglalkozik az amerikai családok lelki bajaival, a Sam Mendes rendezte Amerikai szépségben – sok egyéb mellett – körültekintő didaxissal társítja a szabadosságot mímelő gyereklány karikatúráját a pedofília felé sodródó családapa tragikomikumával. Egykor az Amerikai szépség hős„nő”jét kiskurvának nevezték volna, ma viszont szegény joggal hiheti, hogy ő máris átlagon kívüli üzletasszony – egy valójában sugallt átlag prototípusaként.

Spielbergék már nem a Lolita-komplexusról beszélnek, nem a korai női ösztön és az érintetlen romlottság iránti sóvárgás találkozásáról, hanem arról, hogy a show-biznisznek az iskolai kosármeccsek, gyerekszépségversenyek, karaoke-k és egyebek szintjéig elhatoló logikája mindennemű kielégületlenséget provokál. Könnyű volt addig, amíg vénlányok prüdériájára lehetett fogni az áterotizáltsággal szembeni háborgásokat.

Ugyanerre a komplexusra épül a Veszedelmes viszonyok legutóbbi amerikai ifjúsági változata is, csak ott a felocsúdó figurákat nem mentette meg a totális giccstől egy Kevin Spacey formátumú színész. Hollywood a korszerű giccsembert csupán romantikus giccsemberrel képes ellenpontozni. „Hollywood” persze jelenthet japán vagy francia verziót is. Egy kisgyerekeknek(!) szánt francia rajzfilm sorozatban például – több hazai csatornát megjárt már – három inger fut össze: hagyományos mesei fantáziálásra serkentő, illetve technicizált képzetek, továbbá egy leplezetlenül erotizált leánykavilág, a diszkókirálynők mintájára. Nem lepne meg, ha e sorozat nemcsak a kisfiúk első spontán erekcióját idézné elő, hanem idős disznóknak is kedvenc csemegéje volna.

A reklám- és filmüzlet mellett a popzene ugyanezt a trendet mutatja. Az énekesnővé és bombázóvá gyártott, Britney Spears-féle gyereklányok zenei sikereiket a képeknek, a klipek látványának köszönhetik, ez a látvány pedig hatásában semmivel sem kevésbé egyértelmű, mint hajdan a szakbolt hátsó traktusában kapható iskoláslány-pornóké. Az öntudatos ösztönlény kínálata és a friss hús kereslete együttesen korlátlan vevőkört jelent, tíztől hetven éves korig.

Manapság sokat fecsegnek a globalizációról, és mindig a térbelire gondolnak. Pedig igazán feldolgozatlan jelenség az idő(k) összemosódása: vadul hárítva már az öregkor képzete, és nincs, nem lesz gyerekkor sem, a rigorózusan elkülönített néhai gyerekkultúrát egyszeriben egy kortalan zagyvalék váltja fel, amelyben az éretlen tudat az élet minden súlyos alapélményét felnőtt módra átélheti (átélni kénytelen). Hovatovább azt vetik meg pedofilként, aki a gyerekben – gyereket lát.

 

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3008