KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Öld meg Rómeót!

Varró Attila

 

Homályos hollywoodi legendák szerint a West Side Story intrikákban és rejtélyes balesetekben bővelkedő forgatását csak egy sátáni paktum segítségével lehetett megszabadítani a műve Broadway-adaptációján feldühödött Shakespeare bosszúszomjas szellemétől. A United Artists valamennyi óriásstúdióra kiterjedő vérszerződést írt alá egy viharos éjszakán az Úr 1961. évében, amelynek értelmében Lucifer mindaddig kordában tartja a szabados életvitele folytán örök kárhozatra ítélt bárdot, amíg a Rómeo és Júlia modern filmfeldolgozásaiban eltérő etnikumhoz tartozó alvilági csoportok játsszák a főszerepet. Ettől kezdve az évszázados Macbeth-átok mellett egy hétpecsétes szerződés kísértete is ott lebeg a Shakespeare-meséket aktualizálni vágyó alkotók fölött. A makacs Abel Ferrara 1987-ben csak azután változtatta polgárháborús helyszínét a New York-i Chinatown és Little Italy határmesgyéjére, hogy segédoperatőrét lefejezte egy elpattanó rögzítőkábel (így lett a Dél szépéből Kínai lány) – Baz Luhrman pedig három hétig harcolt a vidéki házát ostromzár alatt tartó tasmán ördögökkel, míg végül kandallóba hajította a homoszexuális tőzsdealkuszok érdekháborújába helyezett első sztorivázlatát.

Mivel annak idején a Warner-fivérek is pecsétjükkel szentesítették az alkut, az Öld meg Rómeót! kezdeti verziójában a Cosa Nostra és a jakuzák családi viszálya biztosította volna az alapkonfliktust (amely szerencsére az egyetlen közös pontot jelenti az eredeti drámával); neves kínai importsztárjuk, a hongkongi mozikban Jackie Chan komoly riválisaként számon tartott Jet Li és az énekesnői pályafutása mellé filmkarriert vásárló afro-amerikai Aaliyah személye azonban etnikai profilváltásra kényszerítette a népes írógárdát. Andrzej Bartkowiak, a lódz-i születésű, veterán Lumet-operatőr első rendezése tehát mindennemű tragédiától mentesen zajlott le – leszámítva magát a végeredményt. Az ügyetlenül megírt, teljesen érdektelen szerelmi szálat és hatalmi cselszövéseket színesítő szórványos akció-betétek többsége szegényesen koreografált és agyondrótozott (kivételt mindössze a kőkemény kínzókamra-jelenet, valamint egy kifejezetten szellemes kung fu menage-á-trois jelent), amelyek összképén még a Sivatagi cápákban nemrég megcsodált digitális röntgen-pillanatfelvételek sem képesek javítani. Chow Yun-fat után egy újabb kiváló keleti akciósztárt temetett maga alá a hollywoodi tucatbóvli lavinája, pedig túlburjánzó forgatókönyvek helyett ezúttal bőven elég lett volna egy feszesre rántott, tízoldalas sztori ürügyén néhány jól kigondolt díszlet között gátlástalanul szabadjára engedni a kincset érő wu shu bajnokot.

Hiszen mint tudjuk: drámát legjobban Shakespeare, gengsztert Jet Li irt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3096