KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mambru elment a háborúba

Bikácsy Gergely

 

Többször is vége lett a spanyol polgárháborúnak. Először 1939-ben, aztán akkor (51-ben), amikor elszéledt az utolsó, még hegyekben bujkáló ellenállócsoport, aztán a 66-os nagy amnesztia után, amikor huszonöt éve rejtekhelyen vegetáló bujkálok másztak ki a napfényre. És legeslegutoljára vége lett 1975 novemberében, Franco halálakor. Fernando Fernán-Gómez filmje ekkor játszódik. A polgárháború önálló és nagy fejezet a spanyol filmtörténetben is, azzal a sajátos, bár talán törvényszerű fejleménnyel, hogy egyre több vígjáték, szatíra és tragikomédia születik e tárgykörben. (A fordulatot jelentő tömegsikerű filmet, Berlanga Harci tehén című komédiáját sajnos nem láthattuk idehaza). Fernán-Gómez, a spanyol film első számú színésze, rutinos színpadi és filmrendező: szatirikus tragikomédia az ő munkája is. A köztársasági hadsereg egykori tábori karmestere hiába bújik elő ’75 novemberében pince-rejtekéből. Családja ugyan először lelkesen ünnepelte, de arra a hírre, hogy most már a köztársaságiak, a „vörösök” hadiözvegyei is jogosultak a nyugdíjra, visszakényszerítik a pincébe. Fönt gazdagodnak, nézik a színes tévét, lent az éltes karmesterharcos önmagával beszélget, s csak egy fiú-unokája érti meg; vele végül szökésre határozzák el magukat. De a család felkutatja a felesleges nagypapát, aki a film utolsó kockáin egykori harci dobját verve menekül a halálba.

Mint Fernán-Gómez legtöbb filmje, ez is az a fajta alkotás, mely anekdotikus jellege miatt a történeten kívül nemigen tartogat más meglepetést. Humora, szelleme hol mulattató, hol kevésbé az, hol meglepő, hol lapos. A vén köztársasági zenészt maga Fernán-Gómez játssza: komikusán esendő, ijesztően taszító is tud lenni, érdekesebb színész, mint rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/01 58-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4683