KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gumi-Tarzan

Magyar Judit

Aki kalandfilmet vár a Gumi-Tarzantól, fákon mászkáló, derék férfiakat és bűvölő, szőke angyalokat, az csalódni fog. De az is, aki valamilyen felfújható gumiállatra gondol, mellyel a vízben lehetne mókázni.

Hans Hansen és Sřren Kragh-Jakobsen filmje ugyanis komolyabb ennél. És nem hasonlít a mai gyerekfilmhez, pedig 1981-ben készült. Ivan, a film főhőse nem ügyes, mint többi gyerekhős társa. Nem kedves, mint azt a rutinos mozinéző várja. Ráadásul nem széparcú, nem szőke és nem göndörhajú. Nem köpi a bemondásokat, és nem szerel össze autókat. Még dörgölőzni sem képes. Repdeső szempilláival, soványságával, kinyúlt pulóverével, félszegségével inkább idegesítő. Sokan voltunk ilyenek gyerekkorunkban, akik az órákon a röpködő legyeket figyeltük, nem tanultunk meg hazudni és az arcunkra ügyelni. És sokan volnánk ma is ilyenek – ha vállalt magányunk nem idegesítene többé.

Ivánt sokszor veri a sors, mondhatni örökké – ezt kényszeredettséggel és valami belső tartással viseli. Köveket dobál a vízbe, és elképzeli, hogy holnaptól nem gúnyolják, nem bántják. Sőt. Egyszerre megtáltosodik, átrepül felettük, és a labdával ő talál a kosárba.

Az élet nem tünékeny fantázia reprodukciója, olykor mégis jóra fordul. A Gumi-Tarzanban például akad egy darukezelő, aki éppen olyan magányos, mint Ivan. És akár a Kisherceg, képes rá, hogy kapcsolatukat megépítve, nevelje őt. A darukezelő valahogy többet tud a fiúról, mint a tarzan-imádó kishivatalnok papa, vagy az örökös takarításmániában szenvedő, butácska mama. Akiknek nyilván egészen másféle elképzelésük volt az ő gyermekkori álmaikat valóra váltó utódról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/03 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6176