KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy zsaru bőréért

Harmat György

 

Alain Delon is csatlakozott azokhoz a filmsztárokhoz, akik saját szereplésükkel (Eastwood, Manfredi, Sordi, Tognazzi) vagy a nélkül (Newman, Redford) filmet rendeznek. Az Egy zsaru bőréért című munkáját könnyen tekinthetnénk szerzői filmnek, hiszen Delon rendezte, s ő a főszereplője, társírója és producere is –, ha személyes művészi közlendőjének legalább nyomait fellelnénk benne. Ilyesmiről azonban szó sincs.

Meglepő például, hogy milyen egysíkú szerepet írt magának. Nincs módja szélsőséges vagy árnyalt érzelmek átélésére, jellemfejlődés ábrázolására. Pontosan ismeri viszont azt a képet, amit a közönség kialakított róla. Ennek megfelelően zsaruja csak volt rendőrfelügyelő lehet, aki magándetektívként viszi bőrét a vásárra. Eszközeiben nem válogatós, volt kollégái éppúgy életére törnek, mint a bűnözők. Ebben a kettős szorításban próbálja megtalálni és megmenteni azt a vak lányt, akinek édesanyja hozzá fordult segítségért. Ez a szituáció eleve felkelti iránta a néző rokonszenvét; a többi Delonon múlik. A sikerhez nem is szükségeltetnek ismert színészi képességei, elég a külsőség: ahogy Gitane cigarettájára gyújt, vagy ahogy kék szemével gyönyörűen néz a világba.

Az író Delon két alkalommal „kacsint ki” ránk, filmbéli szerelme szájába adva a poént: „Belmondónak ilyenkor arcizma sem rándul!” majd „Te nem vagy Burt Lancaster!” Ha e két megjegyzés öniróniája vált volna a film szervező elemévé, valószínűleg jobb művet látnánk. A két mondat azonban annak a komolyan vett közmegegyezésnek a kifejezője, hogy a szerző tudja, hogy mi tudjuk: ő itt elsősorban Alain Delon, a sztár, nem pedig Choucas magándetektív. Erre a viszonyra épül ez a minden tekintetben közepes film. Nézése közben mértéktartóan szórakozunk, majd azonnal elfelejtjük. Kivéve a menetiránnyal szemben haladó autós üldözés képsorát. Az bekerül a „kalandfilm történetébe”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6673