KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Interaktív média

Digitális varázstükrök

Strommer Nóra

Kibertükör, időtükör, fúziótükör a Csodák Palotájában. Digitális kamera által homályosan és megsokszorozva.

 

Ez „az érdekes kép minden pillanatban változik, ahogy künn az emberek összekeverednek”– olvashatjuk egy 2006-os interaktív multimédia-kiállítás katalógusa helyett az 1896-os Millenniumi Lapokban annak az össznépi látványosságnak a leírását, ami a camera obscura elvén alapulva ejtette ámulatba kora közönségét. Az okuloszkóp névvel illetett szerkentyű egyszerre szolgálta közönsége szórakozását és okulását, ahogy bő száz évvel később a Millenárison az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete jóvoltából felállított Varázstükör című interaktív médiainstalláció is tudomány és művészet metszéspontjában áll. A hosszabb-rövidebb ideje ismert mozgóképes eljárásokat továbbfejlesztő Médiatechnológia Csoport – Kiss Gergő, Sárosi Anita és Vicsek Viktor – digitális varázstükrei amellett, hogy tudományos újdonságot jelentenek, filmes potenciállal is bírnak.

A két egymástól bő száz évvel elválasztott esemény közötti véletlen egyezéseket és valós párhuzamokat félretéve az ellentétek is kirajzolódnak. Jonathan Crary a ma mozijához vezető kísérletezői folyamatot azzal a szellemi változással kapcsolja egybe, ami az objektív látás kudarcától a látás szubjektivitásának felismeréséhez vezetett. A mozizásnak és a mozgóképek megjelenítésének mai konvenciói a szem becsaphatóságát kihasználva alakultak ki, a film úgy adja vissza a mozgás által létrehozott térbeli és időbeli információkat, hogy az az agyunkban egyébként létrejövő képekhez hasonlítson. A Millenárison a Csodák Palotájának fantasztikus-tudományos játékai között kiállított varázstükrök a digitális technológia révén a mozgóképes konvencióktól eltérően tükrözik vissza az időt és a teret, és ezáltal valós időben hoznak létre érdekes vizuális effekteket.

Három képernyő – kibertükör, időtükör, fúziótükör – három különböző módon adja vissza a rejtett digitális kamerák által látott képet, amit az installációval kísérletező lurkók mozgása alapján rajzol ki. A létrejött képek többet foglalnak magukban az aktuális időpillanatnál, a testet átlátszóvá tévő kibertükör például az adott pillanatban a kamera által látott képet egy korábbi állapottal hasonlítja össze, és egyiket a másikból kivonva hozza létre azt a folyékony halmazállapotúnak tűnő, áttetsző testet, ami a tükörben mi magunk vagyunk. A szemlélőnek meg kell figyelnie a tükröt és találgatni annak működését ahhoz, hogy játszani tudjon vele. Ha a tükör előtt álló test mozdulatlan, akkor térbeli és időbeli változás híján a tükörkép is kevésbé lesz érdekes.

Az áttetszővé tévő tükör trükkjéhez hasonló hatás csak digitális eszközökkel érhető el, a másik két tükör viszont a kísérletező, vagy tudományos célokat szolgáló analóg filmezés és fotózás bizonyos módszereit fordítja le digitálisra – és valós idejűre. Az időtükör a réskamera elvén működik, a visszatükrözendő térnek csak egy függőleges szeletét veszi figyelembe, és az ebben a szelvényben bizonyos időközönként látott képeket helyezi időrendi sorrendben egymás mellé. Az így létrejött kép a térbeli perspektívát időbeli perspektívára cseréli. Réskamerával analóg formában is számtalan kísérletező művet készítettek, nem is kell messze mennünk, hogy erről meggyőződjünk, Kardos Sándor tavalyi, sokat díjazott Résfilmje is ezzel a technológiával dolgozik. Az eljárás a mainstream filmekben is megtalálta a helyét, a 2001: Űrodüsszeia végének pszichedelikus képsorait Douglas Trumbull hozta létre a réskamera speciális alkalmazásával, de ennél még szebb az, hogy a digitális technológia révén 2001-ben Greg Ercolano visszafejtette azokat a képeket, amelyeket kamerázva Trumbull ’68-ben létrehozta a hírhedt képszekvenciát. Az időtükör és két társa annak demonstrációja, milyen változatos képi hatások érhetőek el a mögöttük álló eljárásokkal. Ezek a fejlesztések nem maradnak el a nemzetközi élvonaltól, hasonló művészi és tudományos kísérleteket számos nyugat-európai egyetemen, Japánban és Amerikában is folyamatosan végeznek.

 

Varázstükör – A Médiatechnológia Csoport interaktív multimédia-kiállítása. Csodák Palotája.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8603