KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szenvedélyek viharában

Ambrus Judit

„Aki túlságosan követi a szabályokat, azt nemigen kedvelik.” Ezt a mélyről feltörő erkölcsi tanulságot az egyik főhős fogalmazza meg, jelesül a legnagyobb fiú. Ugyanis van három fiú. Testvérek. A legidősebb a világ korpájába, nevezetesen a politikába keveredik, de nem kell nagyon megijedni, végül mégsem eszik meg. A középső háborúba indul, és szörnyet hal. Legyen neki könnyű a föld. A legkisebb viszont találkozik egy medvével (háromszor! ez fontos!), fél kezével leteríti (ez kis túlzás, de a film túlságaihoz képest medvecukor), aztán másodszor is találkoznak, akkor beléköltözik a medve, azt pedig, hogy a harmadik randinál mi történik, ki-ki maga találja ki.

Az első világháború – a filmet nézve – szinte olyan, hogy az ember már-már sajnálja, hogy nem vehetett részt benne. Puffognak a petárdák, van nagy kavargás, pompás tűzijáték. Aztán van még egy indián, ő Gyors Kéz (esetleg Fürge Ujj), van sok szenvedés, misszilis levél, könny, bátorság, újfent könny, egy csodás vitorlás, gyönyörű színészek, egy csipet bujálkodás, sok ló és valami nyestféle.

Mindez több mint két órán keresztül. Jellegére nézve úgy tíz papírzsebkendős film, kevesebbel semmiképp ne induljunk útra. Nevetni viszont csak a hamisságain lehet.

Értékelnivaló meg egyes egyedül az antirasszista beállítottsága. Ami szép dolog, de azért két órából ennyi öröm nem túl sok. A film a legszélesebb tömegigényt kielégíteni vágyó giccsparádé. Ami szintén nem túl sok. Pedig a rendező emlékezhetett volna hőse szavaira: „Aki túlságosan követi a szabályokat, azt nemigen…”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=869