KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fúsi; Akváriumban élni

Izlandi magány

Baski Sándor

Ritkán lépnek ki a nemzetközi porondra az izlandi filmek, idén kettőnek is sikerült. A magányos szereplők és az északi melankólia köti össze őket.

Mi sem bizonyítja jobban a globalizáció társadalomformáló hatását, minthogy a világ legkülönbözőbb pontjain, szinte fáziskésés nélkül mesélődnek el újra ugyanazok a történetek. A rugalmas elszakadásra és az önálló élet megkezdésére képtelen huszon- és harmincévesek ma már egyre kevésbé sorolhatóak a különc kisebbséghez, a családi létezés évszázados hagyományait felborzoló világtrendre pedig a filmek az elsők közt figyeltek fel. A francia (TanguyNyakunkon a kisfiunk) és az amerikai verziók (Anyám nyakán, Tesó-tusa) a felnőtt fejjel is odahaza élő „gyerek” tanmeséjében természetesen a kézenfekvő vígjátéki potenciált aknázták ki, és a megoldást C a romkomok szabályait követve – egy női szereplő beléptetésével szavatolták. A manchild-filmek említésre leginkább méltó európai átirata 2012-ben készült el, a dán Teddy Bear üdítő módon zárójelezte a potenciális poénokat – a feleségjelöltet Thaiföldön keresgélő 38 éves testépítő története csendes hétköznapiságával tűnt ki a mezőnyből.

Ezen a nyomvonalon halad az izlandi Fúsi is; 43 éves címszereplője szintúgy egy anyjával élő, végtelenül szelíd hústorony, aki egy buddhista szerzetes nyugalmával közlekedik saját, szűkre szabott világában. Míg a Teddy Bear főszereplőjében legalább megfogalmazódott a nyitás vágya, amihez az ellenérdekelt anya akaratát kellett leküzdenie, addig Fúsiban – látszólag – nincs igény a változásra. Kizárólag az anyai noszogatásnak engedve vesz részt egy táncórán, ahol sikerül összeismerkednie egy életrevaló, vidám nővel.

Dagur Kári író-rendező, aki már első filmjében, a Nói albinóiban is egy társadalom peremén élő figurát tett meg főszereplőnek, nem a kínálkozó műfaji panelek mentén építi tovább a történetet. A „megváltó” szerepére kijelölt nőről kiderül, hogy maga is jelentékeny neurózisokkal küzd, így Fúsinak végül mégiscsak egyedül kell kivívnia az önállóságát. A film legnagyobb érdeme, hogy egy pillanatra sem láttatja megmosolyognivaló lúzerként főhősét (ebben is hasonlít a Teddy Bearre), a film végére pedig világossá lesz, hogy a katarzist nem feltétlenül a szüzesség elvesztésének kell szavatolnia – ellenpélda: A negyvenéves szűz –, az elindulás szándéka ugyanis fontosabb, mint a megérkezés maga.


Akváriumban élni központi motívuma ugyancsak a magány, Baldvin Zophoníasson mozaikfilmjének szereplői egyedül kénytelenek életkríziseikre megoldást találni. A fiatal anya, Eik óvodai fizetését, jobb híján, call girlként egészíti ki; a profi futballista karriert az üzleti életre cserélő Sölvit munkája komoly morális kihívások elé állítja, az irodalmi élet egykori sztárja, Móri pedig lecsúszott alkoholistaként vegetál. A három szálból az egyik közvetlenül, a másik közvetve reagál az egész Izlandot megrendítő 2008-as gazdasági válságra – a történet még a vihar előtti csendben játszódik –, Zophoníasson rendező azonban a közéleti-közérzeti aspektust feláldozza a melodráma oltárán. Hiába teremt izgalmas karaktereket és húsbavágó konfliktusokat, ha azokat utána csontig koptatott sablonokba illeszti bele. A három történetszál ráadásul kifejezetten egyenetlen: a kislányát egyedül nevelő Eik drámája nagyon erős, mellette a kevéssé szimpatikus Sölvi munkahelyi problémái, vagy Móri szótlan önsajnálata mindössze teleregénybe illő időhúzásnak tűnik.

Az Akváriumban élni valamit mégiscsak telibe talált, legalábbis hazai pályán, a legfontosabb izlandi díjakat ugyanis kivétel nélkül begyűjtötte. Meglehet, hogy a komolyabb konkurencia hiányának tudható be a legjobb film, rendezés, forgatókönyv, zene, vágás stb. díja, a két színész, Hera Hilmar (Eik) és Thorsteinn Bachmann (Móri) ellenben biztosan megérdemelték az elismerést. Ha középszerűsége ellenére is működik néha a film, akkor az nekik köszönhető.

 

FÚSI (Fúsi) – izlandi, 2015. Rendezte és írta: Dagur Kári. Kép: Rasmus Videbaek. Zene: Karsten Fundal. Szereplők: Gunnar Jönsson (Fúsi), Ilmur Kristjánsdóttir (Sjöfn). Gyártó: Nimbus Film Production. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 90 perc.

 

AKVÁRIUMBAN ÉLNI (Vonarstarti) – izlandi, 2015. Rendezte és írta: Baldvín Zophoniasson. Kép: Jóhann Máni Jóhansson. Szereplők: Hera Hilmarsdóttir (Eik), Thor Kristjansson (Sölvi), Sveinn Ólafur Gunnarsson (Gústi). Gyártó: Axman Production / Harmonica Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 129 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12444