KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film/Tévé/Remake

Kettős szerepben

Az illúzió mesterei

Huber Zoltán

Le Carré és Park Chan-wook világa hibátlanul egészíti ki egymást.

A mozgóképes adaptációkat tekintve John le Carré kimondottan szerencsés szerzőnek mondhatja magát. Kiváló kémtörténeteit olyan alkotók vitték vászonra, mint Martin Ritt, Sidney Lumet, John Boorman vagy Fernando Meirelles, de nemrég Tomas Alfredson, Anton Corbijn és Susanne Bier is izgalmas feldolgozásokat készítettek. Az impozáns névsorhoz most kortárs dél-koreai film egyik legismertebb alakja, Park Chan-wook csatlakozott. A The Little Drummer Girl (Kettős szerepben) hat részes minisorozata hasonlóan markánsra sikerült, mint a fentebb sorolt alkotók adaptációi.

A még le Carré mércéjével mérve is különösen szövevényes Kettős szerepben nem először keltette fel a filmesek érdeklődését. Az izraeli mesterkém és a rejtőzködő palesztin terrorista, illetve a frontvonalba kerülő brit színésznő macska-egér játszmából 1984-ben George Roy Hill rendezett filmet, mérsékelt sikerrel. A számos karaktert mozgató sztorit még a bő két órás játékidő ellenére is alaposan fel kellett pörgetni, az alkotók legnagyobb melléfogása mégis az, hogy a huszonéves lány központi figuráját egy harmincas amerikai nőre cserélték. Diane Keaton elhibázott alakításában Charlie egy kissé naiv karakternek tűnik, ami teljesen aláássa a könyv gondosan kimunkált szerkezetét.

Park Chan-wook friss feldolgozása messzire kerüli az efféle buktatókat, sőt, bőségesen jut ideje a karakterek összetett viszonyrendszerével foglalkozni. A dél-koreai rendezőt ráadásul a legkevésbé sem a kémkedés felszíne, az operatív akciók vagy átverések érdeklik. Park már csak azért is ideális tolmácsa le Carré szövegének, mert a két alkotót tulajdonképp igen hasonló problémák foglalkoztatják. Bár alapvetően más irányokból, de a valóság és az illúzió játéka, az álarcok és a szerepek mögött megbújó karakterek mindkét alkotónál központi jelentőségűek.

A sorozat a regény azon motívumait helyezi fókuszba, melyek Park eddigi filmjeiben is rendre felbukkantak. A The Little Drummer Girl néha szinte teljesen zárójelezi a kémjátszmát és inkább a fikció természetével, a színlelés lélektani vonatkozásaival foglalkozik. Az izraeli hírszerző csapat mintha csak a tökéletes filmet hajszoló stáb lenne, élükön a látnok zsarnoki rendezővel, aki a nagy műért mindenre hajlandó. Kurtz folyamatosan úgy manipulálja a valóságot, hogy minél szorosabb kontroll alatt tarthassa az ügy szereplőit. A sorozat pontosan azt teszi a nézővel, amit Kurtzék a célszemélyekkel, folyamatosan megtéveszt és összemossa a látszatot a tényleges eseményekkel.

Charlie, a huszonéves színésznő a kémekhez és terroristákhoz hasonló megszállott, a beépülés veszélyes feladatát azért vállalja, mert abban végre a képességeihez méltó szerepet pillantja meg. A rejtélyes tartótisztjéhez fűződő különös szerelmi viszonya is hasonló vágyakból fakad. A lány szinte mániákusan szeretné megpillantani az őt beszervező Gadi valódi személyiségét, a szenvedélyét épp az tüzeli fel, hogy képtelen átlátni a férfin. Az élettel teli, vad és impulzív Charlie ellentmondásos figurája igazi telitalálat, az őt alakító Florence Pugh nevét érdemes megjegyeznünk.

A The Little Drummer Girl a folyamatos ingerözönhöz szoktatott nézőtől koncentráltabb figyelmet kér, ám épp azért lesz több egy fordulatos kémsorozatnál, mert az aprólékosan árnyalt figurák végig kiismerhetetlenek maradnak. Park lassan építkezve, nagyon takarékosan adagolja az információkat és szinte észrevétlenül növeli a feszültséget. A rá jellemző intenzív színhasználat, az aprólékosan kimért kompozíciók és az ötletes kameramozgások mellett gyakran meglepő megoldásokat választ. Fontos párbeszédeknél rántja el a kamerát vagy egészen messziről közelítve mutatja a szereplőket, azt a különös érzetet keltve, mintha mi magunk is rejtőzködő megfigyelők lennénk.

Már a producerek előző, Susanne Bier levezényelte szériája, a The Night Manager (Éjszakai szolgálat) is fényesen bizonyította, le Carré művei a megfelelő kezekben ideális sorozat-alapanyagok. A brit író pókhálószerűen szétterülő, az olvasót folyamatosan elbizonytalanító majd végül fejbe kólintó történetei a kisebb képernyőn máshogyan működhetnek, mint a nagyobb költségvetésű, ám törvényszerűen rövidebb játékidejű filmek esetében. Park Chan-wook tökéletesen ráérzett a formában rejlő lehetőségekre és a rendelkezésére álló hat órában képes visszaadni a le Carré-regények izgalmas komplexitását.

 

Kettős szerepben (The Little Drummer Girl) – angol-amerikai tévésorozat, 2018. Rendezte: Park Chan-wook. Írta: John le Carré regényéből Micahel Lesslie és Claire Wilsson. Kép: Kim Woo-hyung. Zene: Jo Yeong-wook. Szereplők: Florence Plough (Charlie), Alexander Skarsgård (Becker), Michael Shannon (Kurtz), Michael Moshonow (Litvak), Simona Brown (Rachel). Gyártó: The Ink Factory / AMC/ BBC. 6x55 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/01 37-37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13943