KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

A játékos

Egy film két zenéje

Fáy Miklós

Nomen est... Míg forgott a film, a producer az eredeti komponistáról egy másik zeneszerzőre tette tétjeit.

 

Fontos és nálunk egyelőre szokatlan dolog történt Makk Károly filmjének, A játékosnak a zenéjével. Egy, ha nem is nagy múltú (hiszen a Virgin idén még csak tíz éves), de nagy méretű és nagy jelentőségű lemezkiadó jelentette meg a filmzenét. Ilyesmi magyar filmmel a Találkozás Vénusszal óta nem fordult elő. Pontosabban: még akkor sem. A Szabó István-film zenéjét ugyan a Teldec jelentette meg, csakhogy az nem eredeti filmzene volt, hanem Wagnert énekelt Kiri Te Kanawa, és a borítóra rátették Glenn Close-t.

Furcsa A játékos zenéjével foglalkozni, hiszen ez elsősorban mégis csöndes film, székrecsegéssel és padlónyikorgással, és a hazai néző számára zenei vonatkozású eseményként az a legváratlanabb, amikor Ann Sznyitkina apjának temetésén a gyászruhás Tomkins énekegyüttes alakítja a pravoszláv kórust. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az igen kevéssé feltűnő filmzenéért is körültekintő és több frontos küzdelmet kellett vívniuk az alkotóknak. A játékosnak ugyanis két zeneszerzője van, és eredetileg nem egymást kiegészítve, hanem párhuzamosan. Két ember komponálta végig a film jeleneteit, a veterán Gerard Schurmann és a fiatal Brian Lock. Többnyire Lock zenéjét használták, csak a roulettenbourgi képek alatt szól Schurmann kompozíciója. Hogy a helyzet még rejtélyesebb legyen, a stáblistára csak egy ember neve került föl, Locké. Maigret felügyelő ilyenkor szokott pipára gyújtani és hipotéziseket fölállítani.

Marc Vlessing, a producer azt mondta, hogy először „az általa nagyra becsült” Gerard Schurmannt kérték föl, aki a munkát nagyszerűen el is végezte, de ekkor kommunikációs nehézségek támadtak. Schurmann ugyanis Kaliforniában volt, az utómunkálatok viszont Angliában és Hollandiában zajlottak. Egyszerű gondolkodású emberként úgy képzelem, hogy az ilyen kommunikációs nehézségeket egy repülőjegy segítségével viszonylag könnyen át lehetne hidalni, Marc Vlessing azonban másik megoldáshoz folyamodott. Egy másik zeneszerzőhöz. Brian Lock angol, de Varsóban tanult zeneszerzést Górecki keze alatt. Lock számára nem ismeretlen terület a filmzene, több önálló munkája mellett dolgozott Wojciech Kilar asszisztenseként is, szakmai felkészültségének meggyőző bizonyítéka az Egy hölgy arcképe klasszikus zenei részeinek feldolgozása. Brian Lock volt az ésszerű kockázat, gyorsan és gyakorlottan elvégezni a feladatot, amely számára is kiugrási lehetőségnek bizonyult.

A két kész munka összevetése természetesen kételyeket ébreszt a Schurmannal kapcsolatos kommunikációs gondok természete felől. Úgy tűnik, hogy Schurmann munkája egészen egyszerűen nem felelt meg. Legjobb pillanataiban bartókos hangzású a zene (ugyanúgy, mint Schurmann más, „komoly”, hangversenyterembe szánt kompozíciói) de többnyire lapos, unalmas, jellegtelen, semmire nem kötelező kíséret. Egy tévedés.

A Vlessing által választott megoldás majdnem tökéletes. Roulettenbourg képeinél megtartották Schurmannt, talán kíméletből, de valószínűleg inkább azért, mert ezek a részek nála tényleg jobban sikerültek, a többi, jó hangzású, érzékkel készített, újszerű, de a régi világot idéző muzsika pedig Lock munkája. A lemezen viszont volt bőven hely, hát egymás után fölvették mindkét szerző zenéjét. Kulturált elintézési mód.

 

The Gambler. Original Soundtrack Recording/Virgin, 1997.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3669