KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A nagy postarablás

Kis kombinátorok

Schubert Gusztáv

No, milyen Magyarországon egy nagy postarablás? Kicsi. Egykés vidéken nehéz keresztapának lenni. A technológiai háttér is hiányzik még az európai színvonalú bűnözéshez, aki a Hét aranyember műszercsodáival indulna bankot, postát rabolni, az már túl van az első milliócskán, nem kézműves módszerekkel dolgozik. Mivel pótolhatja hát a szegény magyar betörő a hardver hiányát? Szoftverfejlesztéssel. Az intellektuális bűnözésé a jövő. Ha nagy szellemek találkoznak, az fleuve noir. Ha kicsik – mint itt –, az krimiparódia.

Az ötlet nem rossz: a postát belülről kell kirabolni. Az érdemei miatt menesztett önjelölt postafőnök, egyetemről kibukott fia, meg annak butuska szeretője, egy héttel megnyitása előtt beindítja az új lakótelepi postahivatalt, és zsebre vágja a hétfőtől péntekig befizetett pénzeket. Ha becsúsznak is apróbb gikszerek, azért jó az üzletmenet, egészen a legutolsó percekig, mikor is a műfaj szabályai szerint a nehezen szerzett millióknak egy pillanat alatt el kell úszniuk.

Ugyan nem látom be, intellektuális bűnözőből mért nem elég nekünk a Woody Allen (Fogd a pénzt, és fuss!), de ha már valaki kitalálta, hogy vígjátékot exportáljunk Hollywoodba, akkor a vígjáték igenis legyen mulatságos. Mert A nagy postarabláson (akár az előző 4-5 újmagyar komédián) – humorérzékem teljes épségének tudatában kijelenthetem – senki sem fog nevetni. Se itthon, se Hollywoodban. Nem mintha olyanok lennénk, mint „a szigorú polgártárs”, aki Ilf és Petrov szemére vetette, hogy gúnyolódnak az „új életen”. Engem éppenséggel az zavar, hogy nem gúnyolódnak. Hanem jobbára csak viccelődnek azon, ami pedig véresen komolytalan.

Azt persze minden filmrendező érzi, hogy a mi kis stabilizációnkról nehéz szatírát nem írni. De ettől a felismeréstől a vígjátékoknak csak annál rosszabb. Két ellentétes szándék, két idegen műfaj keveredik bennük viszolyogtatóan. Nem gondolnám, hogy esztétikai búvárlatok után kellene filmezésbe fogni, de annyit azért ajánlatos volna tudni, hogy a nevetés csak annyira kapcsolja össze a szatírát és a komédiát, mint sírás a hagymát és a tragédiát. Egy vígjátékba nem illik bele a lakótelepi Magyarország felfedezésének szociografikus hevülete vagy egy befuccsolt világ végének látomása. (A postarablók üzletmenetébe még az is belefér, hogy láthatóan a Tűz van, babám! tűzoltó báljától és – bizarr keverék ez is – a Hamu és gyémánt hideglelős össztáncától megihletve – bankettet adjanak a káposztásmegyeri publikumnak.) Egy szatírához viszont gyilkosabb irónia, és mélyebb filozófia illene. És ha már szélhámosok a hősei, osztag benderi zsenialitás. A nagy kombinátor attól lehengerlő, hogy rigorózusan realista, csak olyan bűnt követ el, ami áldozataiból kikívánkozik. A nagy szélhámost a kor illúziói éltetik. A nagy postarablás hősei kis kombinátorok, nem a hiszékenység vámszedői. Jól tudjuk persze, hogy „minden másképpen van”, mint azt a szerzők több mellékszereplő szájával tudtunkra adják – de azért a látszat másképpen csal, mint ahogy ebben a filmben képzelik. Ha valaki egy postahivatalba lépve azt hiszi, hogy egy postahivatalban van, jól képzeli. Hogy ki, és miben balek ma Magyarországon, ezt Ilf–Petrov-i éleslátás híján, nem ebből a filmből fogjuk megtudni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=624