KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
   2016/december
NŐI SZEREPEK
• Baski Sándor: Az üvegplafon alatt Nők a Fehér Házban
• Schubert Gusztáv: „Amerika királynője” Pablo Larraín: Jackie
• Barkóczi Janka: A harmadik hullám Asghar Farhadi hősnői
• Varró Attila: A hiány iszonyata Val Lewton és a női horror
• Vincze Teréz: Egy szexi koreai feminista A szobalány
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Védtelen ártatlanság (Bara Margit 1928-2016)
• Schubert Gusztáv: Csoóri Sándor, a filmes Parázson lépkedő
• Morsányi Bernadett: Makacs fiúk Beszélgetés Szomjas Györggyel
LENGYEL MÉRCE
• Báron György: A nemzet filmművésze Andrzej Wajda (1926-2016)
• Pörös Géza: Nincs alku Andrzej Wajda: Emlékképek
• Zalán Márk: Bedobozolt történelem Lengyel hadiállapot 1981
• Morsányi Bernadett: Bármi megtörténhet Marcel Łoziński dokumentumfilmjei
FRANCE NOIR
• Ádám Péter: Gengszterből filmrendező José Giovanni
FESZTIVÁL
• Szabó Ádám: Undorból születnek Sitges
• Bartal Dóra: A hátunkon cipelt múlt Jihlava
• Csiger Ádám: Fiatalos kezdés Primanima
• Barkóczi Janka: Aki sosem látta Párizst Window Horses
KÖNYV
• Nagy V. Gergő: A nemzetközi Férfi Tarr 60
TELEVÍZÓ
• Várkonyi Benedek: A pokol másnapján Beszélgetés Olivier Wieviorkával
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Rejtélyes bosszú Austin Wright: Tony and Susan
• Alföldi Nóra: Kárhozottak királya Tom Ford: Éjszakai ragadozók
KRITIKA
• Varga Zoltán: X elvtárs A martfűi rém
• Barkóczi Janka: Belső száműzetés Bereczki Csaba: Soul Exodus
• Andorka György: Bölcselmük álmodni képes Doctor Strange
MOZI
• Baski Sándor: Teljesen idegenek
• Gelencsér Gábor: Olli Mäki legboldogabb napja
• Pápai Zsolt: Harmadik típusú találkozások Zsigmond Vilmossal
• Forgács Nóra Kinga: Az állam Fritz Bauer ellen
• Kovács Kata: A mélység kalandora
• Vajda Judit: A könyvelő
• Barkóczi Janka: Hideg hegyek
• Huber Zoltán: Mentőakció
• Kránicz Bence: Creative Control
• Roboz Gábor: Az utolsó emberig
• Csiger Ádám: Jack Reacher: Nincs visszaút
• Sepsi László: Bezárva
• Varró Attila: Életem Cukkiniként
• Andorka György: Legendás állatok és megfigyelésük
DVD
• Barkóczi Janka: Magyar Filmhíradó Évfolyam 1956
• Kránicz Bence: Szerelem
• Gelencsér Gábor: Angi Vera
• Benke Attila: Menny és pokol
• Pápai Zsolt: Tripla kilences

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Transamerica

Hungler Tímea

Transamerica – amerikai, 2005. Írta és rendezte: Duncan Tucker. Kép: Stephen Kazmierski. Zene: David Mansfield. Szereplők: Felicity Huffman (Bree), Kevin Zegers Toby), Fionnula Flannagan (Elizabeth), Elizabeth Pena (Margaret). Gyártó: Belladonna Production. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Lett légyen homo-, bi- vagy transz-, az átlagostól eltérő szexuális orientáció taglalása mindig is vesszőparipája volt a filmeseknek. A témával foglalkozó mozik tanulsága leggyakrabban ugyanaz, és összefoglalható a „te is más vagy, te sem vagy más” örök igazságában – nem kivétel ez alól Duncan Tucker Transamerica című filmje sem. Az említett opusz mégsem tekinthető politikailag korrekt tucatárunak, mely nem csupán a film szellemes párbeszédekkel tarkított forgatókönyvének, de a főszerepet alakító „született feleségnek”, a színészi teljesítményéért Golden Globe-díjjal jutalmazott Felicity Huffmannak is köszönhető.

A színésznő által megformált karakter, Bree transzszexuális nő, vagyis olyan biológiai értelemben vett férfi, akit női lélekkel vert/áldott meg a sors – teljes átalakulásának épp a közepén tart: lelkileg már majdnem készen áll, a végleges korrekciós műtét, ivarszerveinek eltávolítása azonban még várat magára.

Gondos sminkelés és öltözködés, hangképzés, állandó pszichoterápia, no meg az új életre való izgatott készülődés teszik ki hős/nőnk mindennapjait, aki művelt, diplomás, életszemléletét tekintve pedig kicsit konzervatív: kifejezetten kedveli és elvárja, hogy a társkapcsolatokban minden, a hagyomány szerint a nőknek kijáró figyelmet és tiszteletet megkapjon a másik nemtől.

A múlt azonban kísért – egy szép napon kiderül, hogy ifjúsága egyetlen „leszbikus” kilengésének következményei is voltak: fia született (Kevin Zegers), aki éppen arra vár, hogy apja – tekintettel a rokoni kötelékre – kihozza a New York-i fogdából, ahová kábítószer birtoklásért és prostitúcióért került.

A mozi címe tehát kettős értelemben veendő – nem csupán Bree transzformációjára utal, de arra az Amerikát átszelő útra is, melyet az anya/apa és fia egy klasszikus filmes zsáner, a road movie keretein belül tesz meg Los Angeles felé tartva.

A film báját a lelki tapogatózás, a másik kóstolgatása, a formálódó viszony adja – a helyzet mindkét főszereplőnek új, a fiú ráadásul dezinformált, sem azzal nincs tisztában, hogy az úton mellé szegődött nő eredetileg férfi, sem pedig azzal, hogy biológiai értelemben véve az apja.

Duncan Tucker Transamericája az emberi kapcsolatok bonyolultságáról, a biztosnak hitt határok képlékeny voltáról, a sebezhetőségről, a társigényről szól, no meg azon eleget nem hangsúlyozható üzenetről, mely mindezeket közös nevezőre hozza: „te is más vagy, te sem vagy más.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8611