KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/január
VILÁGFELFORDULÁS
• Gyenge Zsolt: A halál oka: kapitalizmus Én, Daniel Blake
• Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás Az ifjú pápa
• Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet Amerikai szélsőségesek
• Baski Sándor: Buborékok és barikádok Közélet a világhálón
• Varró Attila: Árvák a sztrádán Két amerikai road movie
MAGYAR KRIMI
• Sepsi László: Dögkeselyűk Új magyar bűnfilmek
• Kránicz Bence: Ezer jagelló Cop Mortem
• Schreiber András: A testület nyomoz Kádár-kori magyar krimik
• Csiger Ádám: Itt élni totál szívás Aranyélet 2. évad
• Vajda Judit: A mozdony füstje Halj már meg!
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Fekete sors Beszélgetés Vranik Rolanddal
A KÉP MESTEREI
• Ádám Péter: Kamera vállon, fény semmi” Raoul Coutard 1924-2016
ÚJ RAJ
• Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig Milcso Mancsevszki játékfilmjei
• Pethő Réka: A naplóírás művészete Új raj: Xavier Dolan
• Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban Mártírok
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt A vörös teknős
• Orosz Anna Ida: A komfortzóna határán Anilogue 2016
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Az idő tükröződései Gdynia
• Horeczky Krisztina: A reményről Verzió
• Vincze Teréz: A törölt busani vonat Busan
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Kettős látás Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák
• Kolozsi László: Filmrendszer-gazda Varga Balázs: Filmrendszerváltások
KRITIKA
• Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon Kaliforniai álom
• Varró Attila: Lázadók a Lázadók között Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
MOZI
• Baski Sándor: Sárkány közeleg
• Vajda Judit: Őrült boldogság
• Simor Eszter: Egyesült Szerelmes Államok
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Tüske Zsuzsanna: Szövetségesek
• Soós Tamás Dénes: A fegyvertelen katona
• Hegedüs Márk Sebestyén: Underworld: Vérözön
• Sepsi László: A démon arca
• Parádi Orsolya: #sohavégetnemérős
• Forgács Nóra Kinga: Hóesés Barcelonában
• Huber Zoltán: Hivatali karácsony
• Zsubori Anna: Vaiana
• Alföldi Nóra: A pótolhatatlan Werner doktor
• Varró Attila: Derült égből apu
DVD
• Pápai Zsolt: Rideg világ
• Benke Attila: A homár
• Soós Tamás Dénes: Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!
• Kránicz Bence: Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek
• Kovács Patrik: Beépülve – Az Escobar-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Félvilág

Kurvának áll

Kovács Bálint

A Monarchia leghíresebb luxuskurtizánjának története.

 

Sokat elmond a magyar filmforgalmazás kuszaságáról, hogy az év egyik legjobb magyar filmje nem jut el a mozikba, és rögtön a tévében kezd. Pedig a Félvilág nemcsak azért kívánná a szélesvásznat, mert vizuálisan aprólékosan kidolgozott és esztétikus, de azért is, mert szokatlanul jól működik benne a „hármas egység”: feszesen épül fel az izgalmas és összetett történet, a rendező és a forgatókönyvíró közölni is akarnak valamit a cselekmény végigvezetése mellett, és mindezt erős színészi alakítások teszik teljessé.

Mágnás Elza, „a Monarchia leghíresebb luxuskurtizánjának” története Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró kezei között több egy fülledt kamarathrillernél. A magyar közéletet valóban sokáig foglalkoztató korabeli bulvárhírt, a gazdag kurva meggyilkolását Szász és Köbli úgy bontják ki, ahogyan tették azt korábban A berni követ alapjául szolgáló eseményekkel is: nemcsak egy feszült thriller lehetőségét látták meg a golyózáporos túszdrámában, de az 56-ban megrepedt államgépezetről is beszéltek. Mágnás Elza halálának körülményeit úgy fejtik vissza, hogy abban egyrészt három roppant összetett és érdekes karakter hasonlóan összetett és érdekes motivációi váljanak láthatóvá, másrészt egy szimpatikus visszafogottsággal ábrázolt – azaz korántsem okoskodó vagy szájbarágós – filozófiai okfejtés is elférjen a „jó emberek” és a „rossz emberek”, jóság és gyarlóság megítélésének relativitásáról, az eszközt szentesítő vagy nem szentesítő célokról, a vallás dogmáinak saját céljainkhoz idomításáról.

Ráadásul ez az értelmezési tartományt okosan tágító „mondanivaló” logikusan következik abból, ahogyan fokozatosan kirajzolódnak a főszereplők jellemei, motivációi, sorstörténetei. Ez a fokozatosság az, ami az elsőtől az utolsó percig jelen lévő feszültségért felel, sokkal jobban, mint a nyitójelenet flash forwardja miatt várt gyilkosság. Köbli úgy építi fel az alapszituáció kártyavárát, hogy mindvégig azt érezzük, egyetlen pikk dáma sem kerülhetett volna arrébb egy milliméterrel sem. A kezdeti felállás – felül a nagyságos asszony, az ő vezető komornája és legalul az újonc cseléd – folyamatosan alakul, mert minden percben változik a képlet, formálódnak a három nő közötti viszonyok egyrészt azért, mert újabb és újabb titkok derülnek ki a múltból, másrészt azért, mert az erőviszonyok hullámverése hol felemeli, hol zátonyhoz csapja a szereplőket. Köbli Norbert nem eredetiséggel, hanem hihetetlen profizmussal építi fel mindezt: a két érettebb nő beszáradt viszonyát a fiatal cseléd jelenlétének oldószerével lazítja fel, hogy ne is csak kettejük között induljon újra a hatalmi harc és lélektani játszma, hanem elkezdődjön a versengés az új szereplő birtoklásáért is – ez pedig rengeteg lehetőséget ad a feszültség fokozására, az először sztereotipnak tűnő jellemek (a romlott nő, a tiszta „apáca”, az ártatlan naiva) összemaszatolására. Gryllus Dorka talán élete alakítását hozza a csak eleinte apácának tűnő nő szerepében: olyan torokszorítóan őszintének tűnik minden vallomása, olyan félelmetesen érzelemteli minden pillantása és magabiztos minden gesztusa, hogy a könnyei nemcsak az ő arcára, de a mienkre is mély árkokat vágnak. Kovács Patrícia lassan fedi fel Elza játékos könnyedsége mögött az ólomsúlyú céltudatosságot, Döbrösi Laura viszont csak ugyanabból a néhány berögzült, egyszerű gesztusból, arckifejezésből és pillantásból építi fel a kiscselédet, amit már több alakításban megunhattunk a színésznőtől.

A film atmoszférája miattuk is magával ragadó, de amúgy is kiemelkedően egységes és precízen tervezett. Valcz Gábor látványtervező szűk tereket használ, de azokat az utolsó törött üvegcserépig megtervezi, miközben Szakács Györgyi jelmezei (Végh Attila frizuráival együtt) is látványosak: így egy másodpercre se válik unalmassá egy beállítás sem, pláne, hogy Nagy András kiváló és ötletes kamerakezeléssel gondoskodik arról, hogy a Félvilág formailag is izgalmas legyen. Parádi Gergely zenéje is komoly hatást tud elérni, megtámogatva az egyébként is szokatlanul jó hangkulisszát.

Nemcsak a tévében és nemcsak a magyar mezőnyben feltűnő, hogy egy film a jó dramaturgia és az utolsó szóig átgondolt forgatókönyv mellett még a formát is ilyen tudatosan használja. Ilyesmikkel kellene teletölteni a mozik termeit.

 

FÉLVILÁG – magyar, 2015. Rendezte: Szász Attila. Írta: Köbli Norbert. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Szereplők: Kovács Patrícia (Mágnás Elza), Gryllus Dorka (Rózsi), Döbrösi Laura (Kató), Kulka János (Max). Producer: Lajos Tamás, Mink Tamás. Gyártó: Szupermodern Filmstúdió. A Magyar Média Mecenatúra Program támogatásával. 88 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12541