KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Bosszúállók

Szolgál és véd

Kovács Marcell

Ha a világot agresszív idegen faj fenyegeti, hívd a Marvel szuperhőseit.

Nem mindennapos látvány, amikor az idegenek gigantikus őshal-űrhajói Manhattan felhőkarcolói között tekeregnek, de a Bosszúállókban az igazi mutatvány mégiscsak az, hogy meg tudott felelni a négyéves felcsigázó kampánnyal alaposan felfokozott várakozásoknak, és azon túl, hogy rekordokat döntött a pénztáraknál, még a kritika is a kegyeibe fogadta. Pedig, valljuk be, jókora bukta nézett ki a Marvel vakmerő ötletének, hogy a két Vasember-mozi, a Hulk, a Thor és az Amerika kapitány után előrukkoljon a négy szuperhőst – és még néhány másikat – egyszerre felvonultató képregényes csúcsmozival.

Joss Whedonnak alighanem nagy levegőre volt szüksége, hogy a film forgatókönyvére és rendezésére szóló szerződés aljára odabiggyessze a nevét. Ijesztő feladatra vállalkozott, készen kapott hozzávalókból kellett kotyvasztania valamit, ami nemcsak fogyasztható, de minden ízében túl is tesz az előzményeken. A négy főhősön kívül még az ellenfelet is készen kapta, hiszen Thor mostohafivére, az áruló Loki fenyegeti a világot, illetve rajta keresztül egy roppant agresszív idegen faj, aminek sötét, kopár bolygója erősen emlékeztet a Thorban látott jégóriásokéra. Whedonnak nem volt könnyű dolga, újabb bőrt kellett lehúznia az elmúlt évek Marvel-sikereiről – egy nagyon vastag bőrt.

Merőben más itt a helyzet, mint az X-Men esetében, ahol az alapsorozat sikerének hatására készült el az X-Men kezdetek: Farkas, majd az X-Men: Az elsők. A Bosszúállókban Whedonnak négy már jól felépített márkanévből kellett egy ötödiket kihozni. Az előzményeket tető alá hozó kollégái remek munkát végeztek. A négy karakter négy különböző világban jelent meg, ezzel változatosságot hozva a messziről nézve meglehetősen egyforma Marvel-mozikba. A filmek saját karakterrel bírtak, Vasember korunk keményen melózom–keményen bulizom eszményének megtestesítője, Hulk sorsüldözött egzisztencialista hős, Thor misztikus hérosz, Amerikai kapitány pedig régivágású kalandor. Whedon a levédett figuráknak egyenlő teret kellett engednie, miközben kénytelen volt némi helyet szorítani az új szereplőknek: az egyelőre epizodista Sólyomszemnek és Fekete Özvegynek, akinek nőiességébe a hátsóján elidőző képeken túl nemigen nyerhettünk betekintést.

A már kész világok megjelenítése mellett saját arculat kialakítására nem volt lehetőség, ahhoz a két és fél óra is kevésnek bizonyult. Maradt a kézenfekvő megoldás, összeereszteni az eltérő figurákat, és hagyni, hogy a különbözőségükből fakadó drámai-komikus konfliktusok vigyék előre cselekményt. Ez okozza, hogy amikor épp nem nagyszabású akciójelenetek kápráztatnak, pizsamás alakok évődésében gyönyörködhetünk. Mindenki mondja a magáét, hozza a saját karaktert, Banner/Hulk kesereg, Amerika kapitány lelkesen együgyű, Thor kidülleszti a mellkasát, Vasember pedig minden egyes megszólalásába beleerőltet egy poént, mert őt ilyen mókás hapsinak szeretjük. Na de miért is várnánk karakterfejlődést az örökkévalóság időtlen hőseitől?

Whedon tévés karrierje (Buffy, Angel, Firefly, Dollhouse) mellett a képregényiparban is megfordult, és közreműködött néhány Marvel-film elkészítésében, van tehát affinitása a dologhoz. De nem ereszthette szabadon a fantáziáját, és a szűkös mozgástérben ennyi tellett tőle. Néhány szellemes párbeszéd és vizuális geg teszi emlékezetessé a Bosszúállókat, de ez édeskevés, a Vasember-filmek viccesebbek, az Amerika kapitány pedig bájosabb volt. Akkor is, ha ezzel a véleményemmel olyan egyedül vagyok, mint szegény Banner professzor. Amikor a képregényfilmek lassan tíz éve tartó divatjában már a leszállóág lenne esedékes, a Bosszúállók sikere azt mutatja, hogy még csak most jön a java.

 

BOSSZÚÁLLÓK (The Avengers) – amerikai, 2012. Rendezte: Joss Whedon. Írta: Zak Penn, Joss Whedon. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Robert Downey Jr. (Vasember), Chris Evans (Amerika Kapitány), Mark Ruffalo (Hulk), Chris Hemsworth (Thor), Scarlett Johansson (Fekete Özvegy). Gyártó: Marvel / Paramount. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 142 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 51-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11068