KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Adèle élete – 1-2. fejezet

Kizökkentő szerelem

Baski Sándor

Kechiche Arany Pálma-díjas filmje egy párkapcsolat érzékeny krónikája.

Létezik-e szerelem első látásra? Ezt a kérdést szegezi diákjainak a tanár irodalomórán, Lille városának egyik gimnáziumában. Aki látta Abdellatif Kechiche korábbi filmjét, A kitérést, azt nem érheti váratlanul, hogy az olvasmányélmények kapcsán kitárgyalt kérdések hamarosan visszaköszönnek a szereplők életében. A 16 éves Adèle egy nap megpillant az utcán egy mosolygós, kék hajú lányt, és ettől a másodperctől kezdve felborul az élete. A minden tekintetben átlagos kamasznak számító, rendezett családi hátterű, jól nevelt lány fantáziálni kezd a rejtélyes idegenről, akivel aztán végül újra összehozza a sors. Emma pár évvel idősebb nála, festőnek tanul a képzőművészeti egyetemen, és már régóta tisztában van saját szexualitásával. A két lány azonnal egymásra hangolódik, és a több mint tíz évet átfogó történet során átélik a párkapcsolatok összes gyönyörét és gyötrelmét, kezdve a szenvedélyes szerelem első korszakától a mindennapok elfásító rutinján át a féltékenység és az árulás végpontjáig.

Mint minden filmtípusnak, úgy az azonos neműek kapcsolatát tárgyaló drámáknak is vannak kötelező dramaturgiai paneljei. A legfontosabb ezek közül: hogyan reagál a környezet, a barátok, a kollégák és a család a tiltott viszonyra, és kikezdik-e ezek a fesztültségek a kapcsolatot? Kechiche filmjének kétségtelen erénye, hogy ezeket a vitán felül lényeges, de mára közhelyessé vált dilemmákat zárójelbe teszi; mindössze egy vagy két jelenetben villantja fel, hogy Adèle számára a coming out – illetve annak hiánya – milyen következményekkel járhatna. A rendező ehelyett mintha A kitérés egyik fő tételét próbálná illusztrálni. A szintén szerelmes kamaszokat főszerepeltető filmben a tanárnő – egy Pierre de Marivaux darab kapcsán – arról próbálja meggyőzni diákjait, hogy az ember nem tud kibújni a bőréből, társadalmi hátterén, a családból hozott örökségén képtelen túllépni, és ez kapcsolataiban, párválasztásaiban is megmutatkozik. Kechiche valóban meggyőzően, didaxistól mentesen érzékelteti, hogy a konzervatívabb, földhözragadtabb családból származó, tanárnak készülő Adèle és a szabadabb szellemű, művészlelkű Emma eltérő életfelfogása hogyan ágyaz meg a későbbi konfliktusoknak.

Az Adèle élete mégsem egy tétel illusztrációja, hanem a címszereplő végtelenül intim portréja, illetve egy párkapcsolat érzékeny krónikája, és mint ilyen, a rendező eddigi életművének talán leghumánusabb, legőszintébb darabja. Sajnálatos módon éppen a Cannes-i fesztivál beszámolókban részletesen kitárgyalt szexjelenetek a film legproblémásabb pillanatai, amelyek, ahelyett, hogy még közelebb hoznák a nézőt a két főszereplőhöz, kizökkentik a film világából.

Kechiche a történet több pontján – de leginkább a két nő egyik utolsó, kávézóbeli találkozása során –, nyilvánvalóvá teszi, hogy Adèle és Emma kapcsolatának legfontosabb pillére a testi vágy. Éppen ezért nem róható fel a rendezőnek, hogy szenvedélyes szeretkezésüket teljes nyíltsággal mutatja be, sőt pont azzal tagadná meg elveit, ha éppen a legfontosabb pillanatokban fordítaná el szemérmesen a kamerát. A dramaturgiailag is kulcsfontosságú jelenetek mégis idegen testként illeszkednek a filmbe, Kechiche ugyanis nem úgy fényképezi őket, mint az Adèle élete többi részét. Előző munkáiban már csúcsra járatott stílusa kézikamerás szuperközelikre épít, amellyel képes intim közelségbe hozni szereplőit és minden belső rezdülésüket feltárni. A címszereplőt alakító Adèle Exarchopoulos kifejező arca miatt ez a módszer itt különösen hatékony, a szexjelenetek során a kamera mégis kizoomol, és pornófilmes objektivitással, a hetero szexfilmek esztétikájának jegyében rögzíti a tökéletesen bevilágított szobában zajló, az összes létező pozitúrát bemutató szeretkezést. Kechiche nem is akarja leplezni, hogy a két gyönyörű női testet a kamera látványosságként, férfiszemszögből láttatja – nem az érzelmekre, hanem a mozdulatokra fókuszál –, ami különösen azért ironikus, mert a történet egy pontján az egyik (férfi)szereplő éppen azt fejtegeti, hogy férfi nézőpontból aligha érthető meg a női szexualitás.

Az Adèle élete pikáns jeleneteinek köszönhetően, nyilván attrakcióvá fog válni, kitörve ezzel a fesztiválfilmek gettójából. Annyira talán nem is cinikus a feltételezés, hogy Kechiche előre kalkulált ezzel a fogadtatással. Elgondolása azonban aligha működhetett volna a két minden határon túlmerészkedő színésznő, Léa Seydoux és Adèle Exarchopoulos elképesztő odaadása nélkül. A rendező mellett ők is megkapták az Arany Pálmát – nehéz lenne ennél megérdemeltebb elismerést elképzelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11559