|
|
|
MoziVioletteKovács Kata
Violette – francia-belga, 2013. Rendezte: Martin Provost. Írta: Marc Abdelnour, René de Ceccatty. Kép: Yves Cape. Zene: Hugues Tabar-Nouval. Szereplők: Emmanuelle Devos (Violette), Sandrine Kiberlain (de Beauvoir), Olivier Gourmet (Guérin), Catherine Hiegel (Berthe). Gyártó: TS Productions / France 3 / Climax Films. Forgalmazó: Clorofilm Bt. Feliratos. 120 perc.
Violette Leduc, a franciák „legnagyobb
ismeretlen szerzője” egy szolgálólány törvénytelen gyermekeként látott
napvilágot, a második világháború idején feketepiaci csempész volt, és együtt
élt a meleg, zsidó származású íróval, Maurice Sach-szal, aki bár érzelmeit nem
tudta kellőképpen viszonozni, írásra buzdította. Simone de Beauvoir
protezsáltja lett, akit ugyancsak hiába üldözött vonzalmával, de neki
köszönhetően felfigyelt rá a háború utáni párizsi értelmiség, többek között
Albert Camus, Jean-Paul Sartre és Jean Genet. Személyes élményein alapuló
prózája elsősorban a merész témaválasztás – gyermekkori zaklatás, incesztus,
leszbikus szexuális kapcsolatok – miatt kavartak nagy port; Leduc kudarcait,
viszonzatlan vágyait, örökös visszautasítottságát és mellőzöttségét, valamint a
nőiséggel, a hagyományos anya- és feleségszerepekkel kapcsolatos kétségeit
szenvedélyes és dühös művekbe oltotta. 1964-es memoárja (La Bâtarde) a francia feminizmus egyik alapszövege.
Martin Provost korábban a különc és
ugyancsak hányatott sorsú festőnőről, Séraphine de Senlisről készített filmet (Séraphine), így valamelyest járatos az
enigmatikus hősnők és a biopicek birodalmában. A Violette hét, kulcsfigurákra és -művekre épített szikár fejezete
húsz évet ölel fel, melynek során a hősnő külsőre mit sem változik, ahogyan az
életében központi szerepet betöltő Beauvoir sem, így már-már szimbolikussá
növeszti a két karizmatikus és időtlen nőalakot. A lírai hangulatú, helyenként
álomszerű jeleneteket expresszív szekvenciák és drámai zenehasználat váltja: az
erőteljes stílusjegyek és a kiegyensúlyozott színészi játék összességében
visszafogott hatást keltenek, kiválóan ellenpontozva Violette viharos
természetét és teátrális jeleneteit, így, bár ő egy másodpercre sem fogja
vissza magát, ami a túláradó érzelmek kifejezését illeti, csodával határos
módon a film megmenekül a giccstől.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 95 átlag: 5.39 |
 |
|
|
|
