KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Alsó-Parnasszus magaslatán

A fekete múmia átka

Ardai Zoltán

Madarász Isti tévéfilmje még nem várva várt igazi Rejtő-adaptáció, de a magyar ponyvát termő kávéházi irodalmi televény szellemes rajza.

 

Rejtő ‘42-es évjáratú dialogikus miniregénye (vagy hosszúnovellája), A detektív, a cowboy és a légió éppúgy nem kaland-elbeszélés, mint ahogyan a rá alapozott ez évi tévéfilm, A fekete múmia átka sem egyenest felel meg a címének, hanem fölöttébb játékosan. Kalandossá stilizált kávéházi életkép az, ami a novellában – és Madarász Isti rendezésében is – kibontakozik, ám épp az ominózus stilizáció ott is, itt is különös értelmű, jelentékeny. A jelentés természetesen – a háromnegyed évszázados időkülönbség és a műnem-váltás okán – Madarásznál eleve eltér a rejtőitől, éspedig valamivel inkább, mint a nevezetes novella eddig született (részben hangjátéki) adaptációi esetében. Mégis, a tévéfilmi jelentés együtthangzása az eredetivel fennmarad, amihez éppen az kellett, hogy Madarász és a forgatókönyvet író Hegedűs Bálint szándékosan is elkalandozzanak A detektív…lapjaitól, elejtsék a szöveg betű szerinti követését.

Bár a kávéházi korban a Teréz körúti Nova ponyvairodalmi műintézet helyi szerzői gyakran tartózkodtak csoportosan a szemközti Bucsinszky asztalainál, de korántsem csakis itt (Rejtő a Japánban, mások más vendéglátóhelyeken több időt töltöttek), és vonulatuk fluktuációja is nagyobb volt, mint ami A detektív…-beli „Barbara tejbár” törzs-kompániájánál mutatkozik. A Barbara-kör tagjai egymással nem összetéveszthető, egyéni figurák, ugyanakkor szorosan összefűzi őket mégoly vetekedő szakmai fantáziájuk, és az az alapérzés, hogy ha már az életet egy Föld nevű büntetőtelepen kell letölteni, azt a legtisztesebb a garnizon valamelyik irodalmi kantinjába húzódva leróni. Ez a meghatározatlan külországi tájékon tengő rémtörténet-iparos klub: motivikus összegzés és kivetülés. A detektív…a pesti kolportázs-regénygyári brancs átképzelése e televény mennyei ideájává, úgy, hogy tagjai rengeteg apróságot furamód magukkal vihessenek az égbe (például azt a valahai pesti körülményt, hogy kiadónál bejáratos szerző félig írt kéziratlapjának letépett fele fizetőeszközként használható).

Humoros metszésével együtt hommage-jellegű novella A detektív..., még ha tiszteletadása olyasmit illet is, ami a megíráskor még jelenvaló volt. Ami felmagasztalódik benne, az nem maga a rejtői műhelyesztétika, hanem az a közeg, amelyben Rejtő magára talált, amelyből az ő regényszerzése kiemelkedett. Ekkortájt már – a barbárokra várva – mint emlékre tekintett a maga kávéházi jelenére. Ez az egyik oka a stiláris zöngék olykori összecsengéseinek A detektív… és Mándy Iván – moziemlékek, ó-hollywoodi varázsnevek álomlabirintusába nyíló – Zsámboky-novellái közt. „Egyébként” a Mi az, öreg?- novellafüzérből kivehetően Zsámboky kódorgásai állandóan valamiféle „Barbara presszó” környékén zajlanak ­(szóval már csak presszó…, de Zsámboky számára még így is inkább ködben imbolygó cél, mint tényleges törzshely).

Madarásznál megnyerő módon formázódik Rejtő-hommage a hozott anyagból. A fekete múmia átka visszahozza a Barbara-kört Pestre – mármint a platonikusan múltbeli Pestre, ahol természetes szokás a Centrált emlegetni –, és innen nyit filmes kedéllyel fantasztikus ablakokat a Vadnyugatra, sivatagba-őserdőbe, a Királyok völgyébe, a Jedikulába, akárhová, ahol szerző és kiadó harca nem vész el, csak átalakul. A zenei keretül is szolgáló régi-jazzes hangzatok az események során drámai-klasszikusakkal váltakoznak. A szereplők naturális elemeket és marionettes, vagy épp képregény-szerű kontúrosságot összehozó játéka jól sikerült vegyülék – Kovács Vandánál is, aki a gyerekeket vonszoló, hívatlanul a férj törzsasztalához nyomuló írófeleség égi mását hozza.

 

A fekete múmia átka – magyar tévéfilm, 2015. Rendezte: Madarász Isti. Írta: Rejtő Jenő kisregényéből Hegedűs Bálint. Kép: Nagy András. Zene: Parádi Gergely. Hang: Major Csaba. Vágó: Politzer Péter. Képregény: Garisa H. Zsolt. Szereplők: Schmied Zoltán (Plock), Radnay Csilla (Evelin), Haumann Péter (Örmény), Molnár Gusztáv (Gerzson), Szervét Tibor (Monsieur George), Hajduk Károly (Gringó), Józsa Imre (Gordon Pepi), Kovács Lajos (Szőrmester), Vásári József (Pugacsev), Hegedüs D. Géza (Szerző), Kovács Vanda (Mimi), Nagy Péter (Martin, a pincér). Támogató: NMHH Médiatanács. Gyártó: Film Positive. A Duna Televízió bemutatója. 62 perc.

 

 

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12461