KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
   2017/február
A SCI-FI HATÁRAI
• Schubert Gusztáv: Robo Sapiens Mesterséges Intelligencia – fények és árnyak
• Sepsi László: Szerelem világvége idején Sci-fi, románc, melodráma
• Benke Attila: Tudósítások az új rossz jövőről Filmanatómia: A sci-fi
• Baski Sándor: Szilaj gyönyörök Westworld
• Beregi Tamás: Gigabyte-ok diszkrét bája Videójátékok filmvásznon
JIM JARMUSCH
• Jankovics Márton: Titkos vérvonal Jim Jarmusch és a műfaji film
• Varró Attila: Talált versek Paterson
LATIN-AMERIKAI PORTRÉK
• Lichter Péter: Lebegés a fény hátán Emmanuel Lubezki
• Árva Márton: Emberek, akik ott voltak Új raj: Pablo Larraín
• Soós Tamás Dénes: Jackie
ÚJ RAJ
• Gelencsér Gábor: Oh, kárhozat! Kirill Szerebrennyikov
FILMMÚZEUM
• Harmat György: Bergman színre lép A nulladik opus
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Hitelesség terén nem lehet belekötni” Beszélgetés Rózsa Jánossal
• Tóth Klára: Egy színésznő regénye Törőcsik Mari – Bérczes László beszélgetőkönyve
FESZTIVÁL
• Gellér-Varga Zsuzsanna: Sorsformáló rendezők Amszterdam
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: A ló túlsó oldala BoJack Horseman
• Roboz Gábor: Rejtélyek újabb szigete The Kettering Incident
KÖNYV
• Kelecsényi László: Életünk legszebb évei Zalán Vince: Film van, babám!
• Nagy V. Gergő: A menekülő test Lichter Péter: A láthatatlan birodalom
FILM / REGÉNY
• Roboz Gábor: Éjjel élnek Dennis Lehane: Az éjszaka törvénye
• Varró Attila: A sztárok bűnei Ben Affleck: Az éjszaka törvénye
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Jó itt Az állampolgár
• Benke Attila: Idegen a Vadkeleten Kojot
• Forgács Nóra Kinga: A száműzött művészet Stefan Zweig: Búcsú Európától
• Teszár Dávid: Szekuláris megváltás Ártatlanok
FILM + ZENE
• Huber Zoltán: Kibeszélni a kibeszélhetetlent Andrew Dominik – Nick Cave: One More Time with Feeling
MOZI
• Kovács Gellért: Az alapító
• Kolozsi László: Aranjuezi szép napok
• Kovács Kata: Madeleine
• Tüske Zsuzsanna: Váratlan szépség
• Barkóczi Janka: Loving
• Huber Zoltán: A számolás joga
• Alföldi Nóra: Jézus, mobil, fejvadászok
• Vajda Judit: Másodállás
• Baski Sándor: Üdvözöljük Norvégiában!
• Kránicz Bence: A Nagy Fal
• Sándor Anna: Énekelj!
• Sepsi László: Széttörve
• Benke Attila: Vakfolt
• Varró Attila: Pattaya
DVD
• Soós Tamás Dénes: A látogatás
• Benke Attila: David Lean-klasszikusok
• Soós Tamás Dénes: Morgan
• Pápai Zsolt: A stanfordi börtönkísérlet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Underworld: Vérözön

Hegedüs Márk Sebestyén

Underworld: Blood Wars – amerikai, 2016. Rendezte: Anna Foerster. Írta: Kyle Ward és Cory Goodman. Kép: Karl Walter Lindenlaub. Zene: Michael Wandmacher. Szereplők: Kate Beckinsale (Selene), Theo James (David), Lara Pulver (Semira), Charles Dance (Thomas), Tobias Menzies (Marius). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 91 perc.

 

Len Wiseman 2003-as Underworld-ja nekünk, magyar nézőknek leginkább azzal vált emlékezetessé, hogy egyaránt szerephez jutott benne Görög Zita és a hármas metró. A népszerű akcióhorrornak azóta nem kevesebb, mint négy folytatása született, a legfrissebb epizódot, a Vérözönt látva azonban meg kell, hogy állapítsuk, hogy az évek során ez az eredetileg sem túl színvonalas franchise is csak visszafelé volt képes fejlődni. Immár nemcsak a minőség romlott, de az előző részeket ideig-óráig élvezetessé tevő műfaji elemek is a felismerhetetlenségig erodálódtak.

A sorozat nyitódarabja egy eredetinek semmiképp sem nevezhető, de határozottan piacképes műfajkevercset kínált a nézőknek: Wiseman filmje alapvetően a Rómeó és Júlia főbb fordulatait emelte át egy vámpírok és vérfarkasok örökös harcáról szóló történetbe, a románc és a horrormotívumok mellett azonban a Mátrix- és a Penge-filmek stílusát imitáló akciófilmes vonások is kiemelt szerephez jutottak. Ebből az ötödik részre nem maradt más, mint a máz, az öncélú tobzódás a mára divatjamúlt cyber-gótika leginkább közhelyes képeiben. Ezen felül a film nemhogy érzelmeket, de épkézláb motivációkat sem képes felmutatni, a korábban hangsúlyos horrormotívumok, fantasztikus elemek pedig vagy végletesen degenerálódtak, vagy teljességgel háttérbe szorultak (jóllehet a vámpírok érzékenyek a fényre, de soha nem harapnak meg senkit, a vérfarkasok pedig hatékonyabb harcosnak bizonyulnak az átalakulásuk előtt). Az alkotók ráadásul olyan buzgón igyekeztek megágyazni a következő folytatásnak, hogy a 90 perces játékidő végére gyakorlatilag semmivel nem kerülünk közelebb az expozícióban felállított konfliktusok megoldásához. Igaz, egy ilyen ihlettelen filmnél ezért már végképp felesleges reklamálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13047